A móvári aranyosok

Noha nehezen indult, és még nehezebben zárult a szezon, a Mosonmagyaróvári KC SE női junior-kézilabdacsapata minden akadályt leküzdött, és megnyerte a bajnokságot. Az edző, Bognár Róbert érthetően büszke a lányokra.

reb Furcsa szituációnak lehetett szemtanúja az, aki ellátogatott az FTC-Mosonmagyaróvár női kézilabda juniorbajnoki meccsre. A rájátszás hajrájában a zöld-fehérek győztek, de percekig csendben várakoztak a felek, hiszen még tartott a Nemzeti Kézilabda Akadémia és a Győr meccse. Amikor viszont megérkezett a hír, hogy a NEKA nyert, önfeledt ugrándozásba kezdtek a móváriak: az akadémisták győzelme nekik a bajnoki címet jelentette.

„Kicsit persze furcsa érzés, hogy vereség után lettünk bajnokok, de azt gondolom, megérdemeltük a sikert, hiszen az év legnagyobb részében vezettünk a bajnokságban – értékel a mester, Bognár Róbert. – Amikor a rájátszásban nem éltünk a lehetőséggel, előfordult, hogy azt éreztem, talán nem tudjuk begyűjteni az aranyérmet. Több húzóember megsérült, ráadásul mivel az egyik legidősebb csapat volt a mienk a juniorok között, többen érettségiztek vagy vizsgáztak. Márpedig nehéz úgy pályára lépni, hogy a játékos a tanulás miatt előző éjszaka nem is aludt.” Úgy érzi, kellett némi szerencse is, hogy hozzájuk kerüljön a bajnoki arany, viszont szerinte Fortuna annak fogja a kezét, aki rengeteget dolgozott a sikerért . Márpedig a mosonmagyaróváriak kemény éven vannak túl. A klub gyakorlatilag a Győri Audi ETO KC fiókcsapataként működik, több sokra hivatott játékos érkezett a Rába partjáról. Bognár tavalyi, még veszprémi színekben versenyző csapatából is jött öt lány, és több helyről igazoltak olyan kézilabdázót, akiben láttak fantáziát. Így aztán meglehetősen vegyes összetételű társaság vágott a szezonnak.

Barátnők ellen Van olyan iskolai osztály, amelybe hat ETO- és hat móvári kézilabdázó jár. Érhető hát, hogy az edző azt mondja, kezdetben nagyon nehéz volt egymás ellen játszani. Mégis, hiába léptek pályára egymás ellen olykor jó barátok, éles meccseket játszottak. Bognár sportszerűen dicsérte a NEKA-t és az FTC-t is, mondván, a két évvel fiatalabb játékosokból álló társulat nagy csatára késztette őket.

„Az egyik nagy kihívást az jelentette, hogy szinte a nulláról kellett csapatot építeni, taktikailag és fizikailag is jelentős munkát végeztünk el. Ahogy minden ellenfelünket, minket is sújtottak sérülések, betegségek, azokat át kellett hidalni.” Az együttes gyakorlatilag a juniorok között látott összeállításban játszotta végig a felnőtt NB I/B-szezont, amelyben első nekifutásra a harmadik helyen zártak. Ráadásul sokan debütáltak is a Mosonmagyaróvár felnőtt élvonalbeli gárdájában, s legtöbbször nem is csupán epizódszerepben. „Előfordult, hogy a két sorozat miatt csak tizenkét óra telt el két meccs között. Fiatal edzőként az is nagy feladatot adott, hogy a fizikai terhelés mellett hogyan dolgozzuk fel a lányokkal a mentális fáradtságot. A hosszú szezont óhatatlanul elunhatja a játékos, fent kellett tartani a motivációt, hogy tudják, mit miért csinálnak.” Bognár egyébként már az alapozás első edzésén kijelölte a célt: győzelem a juniorok között, és az első három hely valamelyike a felnőtt NB I/B-ben. Nevetve nyugtázta, hogy a nehéz szezonban sikerült megvalósítani a terveket, akkor mint mondhat a lányoknak a következő idény elején?