Kicsik nagyban

Több ezer meccs bizonyította, hogy döntően sikeresek voltak a legutóbbi szezonban életbe léptetett változtatások a gyermek kézilabda-bajnokságban. Gyömörey István utánpótlás-szakágvezető szerint országszerte találni tehetséges fiatalokat.

reb Horti Gábor műsorvezető remek show-t csinált, és egyesével mutatta be a fiatalokat a múlt heti gyermekbajnokság fináléjában, ráadásul az U11-es leányok és az U12-es fiúk abban a csarnokban mérkőztek meg az első helyért, amelyben a Veszprém férficsapata 2002-ben még Bajnokok Ligája-finálét játszott. A körítés és a körülmények egyaránt jelzik, hogy a kézilabda-szövetség ezúttal is komolyan vette a legkisebbek versengését.

A kisiskolás (U7, U8, U9, U10) és a gyermekbajnokságban (U11, U12, U13, U14) összesen nagyjából tizennégyezer gyermek játszott több mint tízezer meccset. A négy nagyobb korosztályban területi rendszerben mérkőztek meg a gyerekek, akik a régiódöntőn és az országos elődöntőn át jutottak el a nyolcas fináléba (a korábban kiesők a régióbajnoki címekért versenyeztek). A korábbi szezontól eltérő szisztéma jóval kiszámíthatóbbá tette a bajnokság lebonyolítását, ám az eltérő erősségű csapatokat felvonultató rendszer miatt előfordult, hogy valamelyik együttes csak az évad vége felé játszott erősebb ellenfelekkel.

A kisiskolások csak a régióban versenyeztek, nem felmenő rendszerben. A kijelölt játéknapokon rendszeresen pályára léptek a csapatok, s bár számolták az eredményeket, táblát nem készítettek. Gyömörey fontosnak tartja kiemelni, hogy az ennyire fiatalok között nem az eredményességre, hanem az élményközpontú versenyeztetésre és a tömegbázis növelésére törekedtek.

„Az idén sokfelé jártam, és megállapíthatom, hogy mindenfelé vannak ügyes, tehetséges gyerekek – mondja Gyömörey István, a szövetség utánpótlás-szakágvezetője. – Ahhoz, hogy látványosabbak legyenek a mérkőzések, a képzés színvonalát is emelni kell. Az országos döntők nívója természetesen kiemelkedett, de néhány régióban az alapszakaszbeli találkozók is tartalmasak voltak. Várhatóan tovább változik a lebonyolítás, mert az a célunk, hogy az alapszakaszt követően minél hamarabb találkozzanak egymással a hasonló tudású csapatok.” Az idén alapfelállásként vezették be a három-kettő-egyes védekezési formát, amelytől az egyéni és társas védőkapcsolatok javulását, továbbá kreatívabb és képzettebb támadó játékosok megjelenését remélik. A szakember szerint évek kellenek, amíg az előírás hatása megmutatkozik, de úgy látja, hogy – néhány kivétellel – az edzők és a gyerekek is megbarátkoztak az új felfogással.

A gyerekek kötelező pályára lépésével már valamivel több gond akadt. A jegyzőkönyvbe kritérium volt tizenkét játékost nevezni, és az első félidőben mindenkinek tíz-tíz percet kellett játszania. Információink szerint akadt olyan együttes, amelyben a maximális 14 kis kézilabdázó melegített be, majd – a látszatra sem ügyelve – kettőt felültettek a lelátóra. Így aztán a felszabaduló helyeken a két legjobbat végig a pályán tarthatták, ami komoly előnyt jelentett a második sor ellen. „A tizennégyezer regisztrált gyerek mindenkit arra kötelez, hogy minőségi edzéseket és versenyeztetést garantáljon – jegyzi meg a szakágvezető. – Az infrastruktúra még nem fejlődött a sportág igényszintjére. Ameddig a taotámogatás lehetősége adott, minden klubnak törekednie kell arra, hogy növekedjék a gyereklétszám. Ezt a célt segíti a Kézilabda az iskolában program is, amelybe az ősztől újabb intézmények kapcsolódnak be. Mindig van mit tenni azért, hogy több és ügyesebb gyerek ismerhesse meg a játékot.”

Nemcsak a játékosok, hanem a trénerek is kiteszik szívüket-lelküket a meccseken. A korábbi válogatott klasszis, a legnagyobb sikereit Debrecenben elérő Csapó Erika a harmadik helyig vezette a Szeged U11-es leányait. A győztes bronzmeccs után örömében elsírta magát.