Mindig magasabbra!

Grieszbacher Márk akár center vagy bekk is lehetne, de kapusként találta meg igazán önmagát. A tizenöt éves vízilabdázó Százhalombattán három korosztályos csapatban is védett, és vezére volt a szerbiai Darko Csukics-tornán ezüstérmet nyerő U15-ös fiúválogatottnak. A következő szezont már a KSI-ben kezdi.

Pusztai Viola „Márk a vízben és a parton is igazi vezéregyéniség. Mindig a középpontban van, remekül irányítja a csapatot, és nagy mókamester” – így jellemezte csapattársát a fiú U15-ös vízilabda-válogatott centere, Fekete Gergő. A 2000-es születésű fiúk nemrég ezüstérmesek lettek a tizennégy csapatos, mini-világbajnokságnak is nevezett kragujeváci Darko Csukics-emléktornán, amelyen a tizenöt éves kapus a magyar együttes legjobbjainak egyike volt. Nagy termete miatt a válogatott edzője, Horváth János gyakran „poénkodik” azzal − és hiteti el az ellenfelekkel −, hogy ő a bekk vagy éppen a center.

– Azok, akikkel korábban nem találkoztunk a montenegrói Húsvét-kupán, mind elhitték ezt – mondja nevetve Márk. – Az edzők és a játékosok is megijedtek, hogy kétméteres bekkel kell felvenniük a harcot. Hogy mit szóltak ahhoz, hogy én állok a kapuban? Azt mondták, az sem jobb. A szerbiai tornán a magyar fiúk, miután kikaptak a házigazdáktól, már elkönyvelték, hogy a harmadik helyen végeznek a csoportjukban, így teljes nyugalommal ültek fel a lelátóra a horvát–szerb összecsapás előtt. Aminek hatalmas drukkolás, majd öröm lett a vége. – Tudtuk, ha a horvátok két-három góllal nyernek, akkor a három csapat közötti összevetésből mi jövünk ki győztesként – magyarázza a kapus. − A szerb szurkolók meg is kérdezték tőlünk, hogy miért drukkolunk annyira a horvátoknak. Nagyon boldogok voltunk, hogy végül megnyertük a csoportot, és döntőzhettünk Montenegróval. Aztán először letörtünk, hogy 8-6-ra kikaptunk, de az edzőink és a szülők is nagyon megdicsértek minket, hiszen rendkívül erős mezőnyben sikerült a második helyen végeznünk.

A kragujeváci Darko Csukics-emléktornán ezüstérmet szerző csapat tagjai: Baksa Benedek, Dala Döme, Fekete Gergő, Fodor Olivér, Grieszbacher Márk, Katona Gábor, Konarik Ákos, Lampert Márk, Melegh Milán, Pető Attila, Rádli Rajmund, Schmölcz Norman, Szieben László, Szőke Benedek, Tóth Gyula, Turcsányi Ákos.

Az együtt töltött egy hét összekovácsolta a fiúkat. A szabadidejükben közös programokon vettek részt, például elmentek pizzázni, vagy csak egyszerűen beszélgettek. Márk elmondta, nem kellett kivenni a kezükből a telefonokat, hogy egymással is foglalkozzanak, mert amúgy is csak akkor használták a mobilokat, ha zenét hallgattak rajtuk.

A vízben a társak bíznak a kapusban, sokszor kikérik a tanácsát, hogyan kellene hatékonyabban védekezni, ő pedig rendületlenül irányítja a többieket. Számítanak rá, és ez a tudat sokat segít neki abban, hogy a kisebb-nagyobb sérülései is gyorsabban gyógyuljanak. Az Egyesült Államok elleni csoportmeccsen meglőtték az állkapcsát, ami kiugrott a helyéről, de a következő, szerbek elleni mérkőzésen már újra vízbe szállt. A szívósságára, a kitartására a következő szezonban nagy szüksége lesz, ugyanis komoly kihívás előtt áll: Százhalombattáról a KSI-be igazolt. – Úszással kezdtem a sportot, amiben nem voltam túl jó – emlékezik. – Aztán tízévesen váltottam a vízilabdára, de a mezőnyben nem találtak túl ügyesnek. A két edzőm, Kopányi László és Kardos István javasolta, hogy próbáljam ki magam a kapuban. És ott végre megtaláltam önmagamat. Kardos István az edzések után is ottmaradt velem az uszodában, és a munkának meglett az eredménye: válogatott lettem. Százhalombattán még nem kellett megküzdenie a helyéért a csapatban, hiszen egyszerre három korosztályban is ő volt az első számú kapus. Ez a KSI-ben másképpen lesz, miután öt-hat vetélytárssal is harcolnia kell a posztért. – Nagyon örülök, hogy versenyhelyzetbe kerültem. Bár sokkal többet kell majd edzenem és mentálisan is jobban fel kell készülnöm a megmérettetésekre, egyúttal fel tudom mérni azt, hogy milyen kapus vagyok valójában.