Messze, délen

A magyar U23-as férfiválogatott tagjai Bolíviában versenyeztek a nyílt dél-amerikai bajnokságon. Az utazás hátteréről a szövetség képviselője, a tapasztalatokról pedig a küldöttség vezetője beszél honlapunknak.

Lakner Gábor Egzotikus úton vettek részt a magyar U23-as férfiválogatott tagjai, akik egyedüli európai csapatként Bolíviában szerepeltek Dél-Amerika nyílt bajnokságán. Arról, hogy mégis hogyan kerültek a magyar versenyzők a Budapesttől légvonalban közel tizenháromezer kilométerre fekvő Santa Cruz de la Sierrába, Nagy András, a szövetség versenysportbizottságának elnöke adott felvilágosítást honlapuknak: „A nemzetközi szövetségtől érkezett a felkérés, melyet természetesen nem utasíthattunk vissza. Úgy döntöttünk, hogy ne a felnőtt-, hanem valamelyik utánpótlás-válogatottunk utazzon el Bolíviába. Mivel közeleg az U23-as Európa-bajnokság, és abban a korosztályban kevés versenyt rendeznek, adta magát a lehetőség, hogy az a csapat keljen útra. A vízumon kívül semmit nem kellett fizetnünk, minden költséget a nemzetközi szövetség állt.” A megkeresés a hazai szövetséget vezető Tóth László személyes kapcsolatainak volt köszönhető, a nemzetközi szövetség célja pedig a dél-amerikai verseny mezőnyének erősítése volt. A bolíviai dzsúdó – még – nem számít túl erősnek, de egyértelmű fejlődést mutat, és a sportág is egyre népszerűbbé válik.

Most azonban egyértelműen a magyarok mögött áll a rangsorban, annak megfelelően mind a hét kiutazó sportoló dobogós helyen zárta az egyéni küzdelmeket. A csapatversenyt pedig meg is nyerték a magyarok, akik üde színfoltjai voltak a háromnapos tornának. Onnan nézve ugyanis ők érkeztek egzotikus országból. Erről a küldöttséget vezető Urbancsok Tamás beszél: „Tizenhét órás repülőút, és két átszállás után érkeztünk meg Santa Cruzba, ahol a helyiek nagyon kedvesen fogadtak. Végig arról érdeklődtek, honnan jöttünk és hogy kerültünk oda, ugyanis hiába nyílt a verseny, a távolság miatt nagyon ritka, hogy európai csapat részt vegyen. Tíz országból érkeztek versenyzők, súlycsoportonként tíz-tizenöt induló volt, így mindenkinek jutott négy-öt mérkőzés. Az Eb előtt hasznos volt a felkészülésnek is beillő torna, még ha ott azért jóval erősebb versenyzőkkel is találkoznak a fiúk. A szervezésre és a körítésre nem lehetett panaszunk, a városból azonban alig láttunk valamit, de azzal együtt nagy élmény volt.” A magyarok tehát élményekkel és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtak, a bolíviaiak pedig ismerkedhettek az európai dzsúdóval. Könnyen lehet, hogy pont a magyarok vendégszereplése adja meg a következő lökést a sportág további fejlődésének. A nemzetközi szövetség, úgy fest, elérte a célját.