Amíg tartja a lépést a többiekkel, nem kell reggeli edzésre járnia. Jelenleg messze társai előttük tempózik. A tizenhárom éves Zombori Gábor hat korosztályos csúcsot adott át a múltnak az úszók felnőtt rövid pályás országos bajnokságán. Ez csak a kezdet?
reb 50, 100, 200 hát, 100, 400 vegyes és 200 méter mell – felsorolni is hosszú, pláne leúszni. Olyan gyorsan, ahogyan a korosztályban soha senki korábban. A Budafóka XXII. SE 13 éves versenyzője, Zombori Gábor a múlt héten rendezett százhalombattai felnőtt rövid pályás országos bajnokságon döntögette halomra korosztályában a rekordokat, 200 méter mellen például a nagyjából harminc éve fennálló csúcsot adta át a múltnak.
„Hihetetlenül furcsa volt, hogy egyszer Verrasztó Dáviddal is azonos futamban indultam – kezdi a fiatal kora ellenére nagyon is érett tinédzser. – Izgultam, hogy fél perccel jobbat tud, mint én, hogy néz majd ki, ha ennyivel megelőz. De aztán felálltam a rajtkőre, és nem maradt más, csak a pálya meg a víz.”
zombori_gabor01
Meg a csúcsok. Gábor mosolyogva meséli, hogy az edzője, Horváth Tamás szerint úgy fordul, mint az anyahajó, de az nem látszott meg a teljesítményén:
„Persze, van még miben fejlődnie, de Gábort mintha az isten is úszásra teremtette volna: hosszú karok és lábak, jó keringés. Ígéretesek a korosztályos rekordok, de ettől még senki sem lesz Egerszegi Krisztina vagy Gyurta Dániel. Figyelni kell, mert sok tehetséges úszó tűnt el fiatalon. A serdülőévek mindig nehezek, esztendők múlva derül csak ki, képes-e végigmenni a mostani teljesítményével kijelölt úton.”
Igaz, az edző azt is hozzáteszi, hogy azok közül, akik megfordultak a keze között – s ők igazán nem ügyetlenek, egyik tanítványa, Mészáros Márk például indulhat a decemberi felnőtt rövid pályás Eb-n – Gábor esetében látja a legkevesebb aggasztó jelet. Azaz, kiemelkedő úszó válhat belőle.
A mester ügyel a mértékletességre, és nem akarja túlterhelni Gábort, ezért a fiú nem is úszik reggelente. Abban maradtak, amíg tartja a lépést a kortársakkal, addig nem kell az uszodában kezdenie a napot. A fiatal versenyző felvetésünkre, miszerint ez a „kedvezmény” még jobb teljesítményre sarkallhatja, nevetve helyesel. Mert, hinnénk vagy sem, nem rajong az úszásért tiszta szívből. A hátat például szereti, de ha rajta múlna, „négyvegyest” sosem úszna.
„Amikor először uszodába vittek anyáék, sírtam. Mondták nekik, hogy próbálkozzanak egy év múlva, csakhogy akkor is sírtam. Megint eltelt egy év, és bár akkor sem kötöttem nagy barátságot a vízzel, a medencében maradtam. Az edzőim pedig úgy látták, van bennem tehetség, így azóta is versenyszerűen űzöm a sportágat.”
Tudva, hogy mennyire kemény sportág az úszás, kérdés, ha nem lelkesedik érte, mégis mi ad erőt neki az edzésekhez? A válaszból azért minden érettség és összeszedettség mellett is kitetszik, tizenhárom éves a beszélgetőpartner.
„Az, hogy dicsekedhetek az osztálytársaknak...”
