Japánon át Rio felé

Az olimpiai kvótáért küzdő Gercsák Szabina kéthetes edzőtáborban vett részt Japánban, a tapasztalatokról és a riói szereplésért folytatott harcról edzője, Flórusz János számol be honlapunknak.

Lakner Gábor A Hell Miskolci Judo Club vezetőedzője, Flórusz János tanítványával, a 19 éves Gercsák Szabinával szinte már hazajár Japánba, azon belül is Cukubába. Az edzőtáborozás többször bevált, így a riói kvótáért folytatott utolsó, nagy roham előtt is ott készültek fel testben és lélekben. „Nagyszerű körülmények és remek edzőpartnerek vártak minket Japánban, volt olyan nap, hogy négy felnőttvilágbajnok gyakorolt velünk. Őket egészítették ki a mongol női válogatott tagjai, szóval egyedülálló mennyiségű és minőségű állománnyal készülhettünk” – kezdi a beszámolót Flórusz János. Mester és tanítványa két hetet töltött a Tokiótól egyórányira fekvő városban, mindennap kemény munkával. Amikor a japánok éppen pihenőt tartottak, Szabina akkor is erősített vagy futott, szemernyi időt sem hagyott kihasználatlanul. „Érdekes módon a japánok sem edzenek többet vagy intenzívebben, viszont náluk jóval hosszabbak az edzések, két és fél, olykor három órán át is tartanak. Szabina remekül tartotta a lépést a vendéglátóinkkal: állóképességben és erőben is egy szinten volt velük, és mentálisan is jól bírta a terhelést. A japánoknak sem volt könnyebb dolguk, láttam titokban síró hazai versenyzőt, aki aztán két-három napra ki is szállt az edzésekből, és csak egyénileg dolgozott.”

Persze, ha már Japánban jártak, akkor igyekeztek időt szakítani az ország megismerésére is. A szünnapon tokiói kirándulás szerepelt a programban, a sportág bölcsőjének számító Kodokan Egyetem felkeresése mindkettőjüknek örök élmény. Flórusz János a pozitívumok mellett azért megjegyzi, már Japán sem a régi. „Míg tizenöt-húsz éve minden versenyző félórával az edzés előtt már a teremben volt, és csendben meditálva készült a munkára, addig ma öt perccel a kezdés előtt öten lézengenek a tatamin. Aztán hirtelen berontanak hatvanan, és máris indul a küzdelem. Változik tehát a szellemiség, de még mindig példaértékű az ország sportja.” A szakember arról is beszél, hogy a japán útnak a fantasztikus lehetőségek mellett lélektani oka is volt. „Szükség van a környezetváltozásra, bár nem panaszkodhatunk, hiszen az olimpiai kvalifikációs versenyek miatt rengeteget utazunk egyébként is. Japánban megszűnt minden zavaró tényező, nem voltak más kötelezettségek, csak az edzésekre és a pihenésre kellett koncentrálni. Ideális volt a távolság a megszokott világtól.” Flórusz Jánosék mindössze három napra jöttek haza, aztán már utaznak is tovább Tbiliszibe, ahol az első kvalifikációs versenyt rendezik abból az ötből, amelyen Szabina még elindul. Samsun, Kazany, Baku és Almati következik még, mind jelentős állomás a Rióig vezető úton. „Egyértelműen pontokat kell szerezni a kvótához, méghozzá nem a tizenhat közé jutással, hanem az első öt közé férve. Egy-két győztes meccs a kvalifikációhoz is kevés, no és az olimpiai helytálláshoz is. Bravúrokra van szükség már most, hiszen az úgy nem megy, hogy valaki nem teljesít jól, majd a főversenyen megtáltosodik. Egy érem sokat számítana a későbbiekben, jobb kiemelést jelentene a jelentős mennyiségű pont mellett. Indulhattunk volna több versenyen is, de a kisebbeken nem láttam értelmét. Nem azok lesznek Rióban, akik a százpontos versenyeket nyerik.”