Gazdálkodj okosan

A Szentgyörgyvölgyön élő Gódor Mihály jelentős szerepet vállalt abból, hogy az osztrák női junior kézilabda-válogatott kivívta a részvételt az oroszországi világbajnokságra. Ausztriában nagyjából századannyi az igazolt kézilabdázók száma, mint idehaza, így kevésből sáfárkodnak.

reb Ifjabb Kiss Szilárd szövetségi edző már a női junior-világbajnoki selejtezőt megelőzően dicsérte az osztrák válogatottat. Később az ellenük aratott győzelmet követően is megjegyezte, Ausztria ellen a többi rivális is megszenved. A végeredmény ismert: az izlandi selejtezőn Magyarország hibátlanul zárt, míg az osztrákok legyőzték a házigazda Izlandot, így másodikként ugyancsak eljutottak a július 3-15-is oroszországi vb-re. A sikerükben kulcsszerepet vállalt Gódor Mihály. „Noha vezetőedzőként tüntettek fel, a fő munkát Helfried Müller végzi, én csak segítek neki, és főleg a kapusokkal foglalkozom – mutatja be szerepét az egyébként a szombathelyi klubban ugyancsak kapusedzőként dolgozó tréner. – Az osztrák felnőttválogatott mellett dolgozom, azért is küldtek a selejtezőre. A szövetség egyébként nem számított arra, hogy sikerrel vívjuk meg a kvalifikációt, még akkor sem, amikor kiderült, hogy a négyesből egy helyett két csapat vehet részt a vébén.”

A magyarokat tartották a legnagyobb esélyesnek, akikkel beszélgettek is később, hogy a szintén favoritnak tartott izlandi csapat ellen mire kell figyelni. A selejtező sikeres megvívásában döntő szerepet játszott, hogy több osztrák junior már a felnőttválogatottban szerepel, éppen a kvalifikációt megelőzően két hetet készültek a „nagyokkal”. Kovács Patrícia, Stefanie Hirsch, Josephine Huber vagy Klara Stanic döntő szerepet vállalt a vb-szereplés elérésében. Nem állítjuk, hogy példátlan a siker, de mindenképpen ritka, azért is örültek neki nagyon a „szomszédban”. „Nem is tudom, van-e ötszáz igazolt női játékos Ausztriában… (Magyarországon nagyjából összesen ötvenezren kézilabdáznak.) Nagyon kevesen vannak, ezért is nehéz válogatni. Próbálnak a válogatottaknak minél több közös edzéslehetőséget szervezni, illetve központi sportiskolát létrehozni.” Ez utóbbit a hazai Nemzeti Kézilabda Akadémia mintájára kell elképzelni. A fiatalok képzésében az osztrákokkal világbajnok Ausra Fridrikas, illetve a korábbi győri játékosként jól ismer Simona Spiridon is részt vállal.

Gódor Mihály hosszú és eredményes edzői pályafutásra tekinthet vissza. Németországban és Ausztriában is dolgozott, 1987-ben a Bayer Leverkusen női csapatával bajnoki címet és kupát nyert, jelenleg is az osztrák válogatott mellett tevékenykedik. Felesége a valaha volt egyik legjobb magyar kézilabdázó, Gódorné Nagy Marianna, akivel lakhelyükön, Zalaszentgyörgyön szabadidőközpontot működtet.

Gódor szerint nagy gond Ausztriában, hogy a kézilabda egyáltalán nem olyan ismert és elismert sportág, mint idehaza. Nem közvetítik a mérkőzéseket, nem kap nagy figyelmet. A Hypo sikerei korábban valamelyest reflektorfénybe állították, de amióta a sportágért élő, ám több sportszerűtlen húzása miatt inkább hírhedt, mint híres Gunnar Prokop kiszállt a vezetésből, s a kirakatcsapat osztrák játékosokra építene, visszaesett az eredményesség és az érdeklődés. A tréner úgy látja, az utánpótlás-nevelésben sokkal inkább igyekeznek meríteni a magyar rendszerből, mint fordítva, de „odaát” egyelőre vélhetően csak álom az színvonal, amely idehaza jellemzi a sportágat.