Új szelek fújnak

Szerencsés találkozások, felnövekvő tehetséges generáció – a gyalogló szakágért felelős Urbán Ákos szerint ennek is köszönhető, hogy jelen pillanatban hét gyalogló is riói kvótával bír, négyen közülük ráadásul 23 évesek vagy fiatalabbak.

reb Más sportágnak összesen nincs annyi olimpiai kvótása, mint az atlétikában sokáig amolyan megtűrt mostohatestvérnek számító szakágban, a gyaloglásban. Urbán Ákos szakreferenssel – aki nem mellesleg három riói induló edzője a Budapesti Honvédban – igyekeztünk utánajárni, minek köszönhető a siker. Récsei Rita (20) Pécsett kezdte pályafutását – akárcsak a matuzsálemnek ugyancsak nem mondható, 23 esztendős Urbán-tanítány, Srp Miklós –, míg Venyercsán Bence (20) Salgótarjánból költözött a fővárosba. Az edző személyén kívül közös bennük, hogy mindannyian az ötkarikás játékokra készülhetnek. Urbán szerint mindkét húsz éves józan ésszel el nem képzelhető bravúrt vitt véghez a szintidő teljesítésével.

„Tehetséges generáció van felnövőben, amelynek a tagjai jó helyen, jó időben kezdték el a szakágat. Tudni kell, hogy Budapesten például csupán két klubban, a BEAC-ban és a Honvédban foglalkoznak gyaloglással, és sok az országban a fehér folt. A kvótások többsége azonban megfelelő alapokkal bír, és olyan helyen nőtt fel, ahol ismerik a szakágat." A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb edző idegenkedik a gyaloglástól, hiszen az atlétikában ez az egyetlen szubjektív elbírálású műfaj. Versenybírók, azaz emberek dolgoznak, s bár szerinte ma már a technikai eszközök is dönthetnének helyettük, amíg ők határoznak, nem zárható ki a hiba. „Másutt a rossz technikával legfeljebb időt, centiket veszít a sportoló, nálunk viszont már az is kérdés, célba ér-e, nem zárják-e ki. S persze, hogy mit tekintenek rossz mozgásnak.” Éppen ezért van az, hogy sok műhelyben nem foglalkoznak a gyaloglással, nincsenek is megfelelően képesített és tudással felvértezett edzők. S persze maga a műfaj sem könnyű, kevéssé vonzó a kezdők szemében: az ideális és igényelt fizikai és lelki tulajdonságok közé tartozik a monotóniatűrés, az állóképességi terhelhetőség, a jó vérkeringés, a megfelelő vérkép, a laza csípőizület, no meg a jó mozgáskoordináció.

Atlétikában július 11-ig lehet a szinteket teljesíteni. Pillanatnyilag 21 fő birtokol olimpiai szintet, közülük heten gyaloglók. Ugyanabban a versenyszámban országonként három sportoló indulhat, így a maratonisták közül például nem mindenki utazhat Rióba.

A játékokra készülők nyilvánvalóan bírnak mindezzel, de kérdés, mire vihetik a mezőnyben. Különösen a két húsz éves atléta abban a műfajban, amely kimondottan nem a fiatalok terepe. „A kvalifikációs időszak lezárulta után összeáll a rangsor az olimpiai szintidőt elérők között. Ha az ott elfoglalt helyüknél jobban teljesítenek az olimpián, már sikeresek lesznek.” Kérdés persze, hogy az eredményeik milyen változást hozhatnak. Urbán nem tagadja, a sportágban hosszú ideig megtűrt mostohatestvérnek számított a gyaloglás, de az elmúlt években minimális változás érezhető. „Bízom abban, hogy a sikerek ráirányítják a fiatalok és nem utolsósorban az edző kollégák figyelmét a szakágra.”

Olimpiai szintidővel bíró gyaloglók Férfiak. 20 km: Helebrandt Máté (1:22.38). 50 km: Srp Miklós (4:01.44), Rácz Sándor (4:05,03), Venyercsán Bence (4:02.35). Nők. 20 km: Madarász Viktória (1:30.47), Kovács Barbara (1:35.10), Récsei Rita (1:35.33) /Forrás: MOB/