Farkasok Erzsébetről

Idén van tíz esztendeje annak, hogy hivatalosan is bejegyezték a Pesterzsébeti Farkasokat. A hokiklub mára az egyik fontos utánpótlás-nevelő műhellyé nőtte ki magát.

STJ „Nem tartottunk ünnepséget, hiszen valójában már tizenkét esztendeje elkezdtük a munkát, csak az adminisztráció csúszott két évet” – mondja Dobos Tamás, a Pesterzsébeti Hockey Club elnöke és egyben vezetőedzője. Akinek ismerős a név, nem téved: a 143-szoros válogatott, kilencszeres magyar bajnok centerről van szó, aki játszott kanadai és amerikai ligacsapatokban, 10 világbajnokságon szerepelt és kétszer (1995, 1997) választották meg az év játékosának. Edzői pályája is eseménydús, dolgozott a felnőtt-, a korosztályos és az inline-válogatottnál, volt a Ferencváros felnőtt csapatának szakvezetője, de mára a neve összeforrt a pesterzsébeti hokival.

„Valójában a Fradiban kezdtem el az utánpótlással foglalkozni, ám mire összeszedtem 15-20 gyereket, és nekifogtunk a munkának, kiderült, hogy a horribilisnek éppen nem mondható 30 ezer forint körüli havi honoráriumra sincs fedezet – mondja a sportág berkeiben „Dob” becenéven emlegetett szakember. – Nem akartam azonban szélnek ereszteni a srácokat, és óriási szerencsém volt, hogy éppen akkor nyitott a pesterzsébeti jégpálya. Addig nem volt állandó otthonunk, ott béreltünk jeget, ahol éppen tudtunk, versenyeztetésről szó sem esett. Akkor azonban megtelepedtünk Erzsébeten, és az első időkben nagyvonalú támogatásokból működtünk. Néhány év alatt azonban úgy megnőtt a létszámunk, hogy önfenntartóvá váltunk, a TAO bevezetése pedig nekünk is teljesen új lehetőségeket kínált.” A Pesterzsébeti Farkasok manapság hét korosztályban működtet csapatokat, az igazolt sportolók száma 120 fő körül van, velük hét szakember foglalkozik (bár van, aki csak korioktatóként). Mindössze a junioroknál szűkös a létszám, ezért erre a szezonra e korosztályból hét hokist átadtak a KHM-nak. A klub jelmondata jegyében – „a cél nem más, mint elit utánpótlás kinevelése” – tudatosan építik játékosaik civil karrierjét is. Két helyi közoktatási intézménnyel, egy általános és egy középiskolával van együttműködési megállapodásuk, ezekben a sulikban a hokiedzés már a tanóra része. Akik e két iskolába járnak, hetente összesen nyolc-kilenc tréningen vesznek részt, és szakmailag nyilvánvalóan jóval előbbre tartanak, mint akik csak két-három délutáni gyakorláson tudnak megjelenni. „A képzettség tekintetében nyílott is az olló két szára a hokiiskolások és a többiek között, nyilvánvalóan az előbbiek javára, ami olykor okoz is némi feszültséget” – ismeri el Dobos Tamás. Persze a sulikapcsolat működtetése sem egyszerű, hiszen az iskolából a gyerekeket el kell fuvarozni a jégpályára, külön jégidőt kell foglalni nekik, és a versenyeztetésüket is meg kell oldani. Az elnök azonban nem éri be ennyivel, hiszen az egyik álma, hogy a klubnak legyen a MOL Ligában elindítható felnőtt együttese is. Aminek fontos feltétele, hogy sikerüljön megtartani az utánpótlás korból kiöregedő hokisokat. Dobos Tamás ezért felvette a kapcsolatot az egyik főiskolával, amely partner lenne abban, hogy a hallgatók a sportoláshoz igazított egyéni tanrend szerint tanuljanak. A tavasszal érettségizők azonban – és „Dob” nem tagadja, ez nagy szívfájdalma – még nem éltek e lehetőséggel, így a felnőtt gárda projektje is csúszik. Pedig az önkormányzatban megvan a hajlandóság arra, hogy a csapat mögé álljon, amely Dobos szerint alapvetően saját nevelésű fiatalokra épülne, akiknek az élsport mellett meglenne a lehetőségük a továbbtanulásra is. „A nyugati világban ez már bejáratott modell, így dolgoznak például az EBEL-ben versenyző Vienna Capitalsnél is. Sőt, ott az oktatók mennek ki a jégcsarnokba órát tartani, aminek persze meg kell teremteni az infrastrukturális hátterét. Nálunk, Magyarországon elsősorban a szülők és a gyerekek gondolkodását kellene átállítani, hogy nyitottak legyenek az efféle újdonságokra. Az itteni önkormányzat tisztában van a sport szerepével a fiatalok nevelésében, ráadásul értéket kap, hiszen például a fővárosi futóversenyeken rendre rajthoz állnak a mi gyerekeink is, és nem hoznak szégyent az eredményeikkel Pesterzsébetre.” Dobos reggel fél hatkor már úton van, és nagyjából este 11-kor zárul a munkanapja. Rengeteg tehát az elfoglaltsága, ám így is nyitott szemmel jár, és tökéletesen tisztában van a magyar hoki közállapotaival. Ha kérdezik – bár azt mondja, erre ritkán kerül sor – két problémára feltétlenül felhívja a figyelmet. Az egyik a játékoscsábítás, ami adott esetben egy egész korosztályt lehetetleníthet el egy-egy nevelőegyesületnél, a másik – az utánpótlás piramisának kétségtelen szélesedése mellett – az ifjú hokisok jelentős lemorzsolódása. Dobos Tamás a felnőtteknél is gondnak érzi a saját nevelésű fiatalok szakmai menedzselését, mert a légiósok és a vásárolt hazai hokisok mellett sokan gyakran epizódszerepekre kárhoztatnak. A közeljövő egyik nagyszabású terve a Farkasoknál az, hogy megpróbálják az U18-as gárdát benevezni a szlovák korosztályos elitligába. „Ez inkább csak ötlet még, számos kérdés egyelőre tisztázásra vár, gondolok itt például a projekt pénzügyi vonzatára – mondja óvatosan Dobos. – Ami tény: a 2000–2002-es korosztályainkban van 18-20 olyan képzett jégkorongozó, akikkel bele lehetne vágni ebbe a kalandba. Szlovák első osztályú csapatokkal már meccseltünk, őket többször is alaposan megszórtuk, de az igazi mérce az lenne, ha az elittel mérhetnénk össze az erőnket. Akár olyan áron is megérné, ha a szlovákok csupán az alapszakaszba engednének be minket, s a playoffba már nem. A fiataloknál nem az eredmény az legfontosabb, hanem az, hogy szakmailag előbbre lépjenek. A szlovák vonalat e szempontból hasznosabbnak érzem, mint a manapság divatos osztrákot. De még egyszer mondom, ez még csupán terv, hogy valósággá váljon, ahhoz sokat kell majd dolgoznunk a színfalak mögött is.”

Elismerések Májusban rendezték meg az első Pesterzsébeti Sportgálát. Az eseményen Dobos Tamás, a Pesterzsébeti Farkasok vezetőedzője kapta az Év edzője díjat. Rajta kívül még egy jégkorongozó kapott kitüntetést, Szécsi Patrik, aki tagja volt az asiagói divízió I/B-s vb-n aranyérmes U18-as válogatottnak.