Közös hullámhosszon

A női felnőtt vízilabda-bajnokság középszakaszának 3. fordulójában a Dunaújváros 7–4-re legyőzte le az eddig százszázalékosan teljesítő bajnok UVSE együttesét. Vályi Vanda (17) egymaga 3 góllal vettek ki a részét a hazaiak sikeréből.

STJ Szuperrangadót rendeztek a héten a felnőtt női vízilabda-bajnokság középszakaszának 3. fordulójában: a Dunaújváros a százszázalékos teljesítménnyel éllovas UVSE-t fogadta. A házigazdáknál a főszereplők a Vályi nővérek voltak, akik ketten dobtak annyi gólt, mint a fővárosi együttes, és ezzel meg is alapozták az újvárosiak 7-4-es győzelmét. Különösen a fiatalabbik Vályi lány, Vanda (17) remekelt, aki triplázott, s ezzel a mérkőzés legeredményesebb játékosa lett.

„Magyarország és Európa egyik legjobb csapata ellen játszottunk, amelytől az elmúlt másfél évben egyetlen kivételtől eltekintve – ez a tavalyi bajnoki döntő harmadik meccse volt, amely 8-8-ra végződött és csak ötméteresekkel maradtunk alul – rendre vereséget szenvedtünk. Elsősorban mentálisan igyekeztünk felkészülni a találkozóra, de nem lihegtük túl a dolgokat, hiszen az UVSE tűnt az esélyesebbnek. Edzőnk, Mihók Attila sem az eredmény fontosságát fejtegette, hanem elsősorban arra hívta fel a figyelmünket, hogy mire ügyeljünk, lehetőleg miben ne hibázzunk, és emellett koncentrált játékot kért. Meccs közben úgy éreztem, sikerül felnőnünk a feladathoz, és örülök annak, hogy bebizonyítottuk: képesek vagyunk legyőzni az Újpestet.” Vanda már kétszer visszanézte a mérkőzés felvételét, és azt mondja, jó érzés volt látni, mennyire ügyeltek a visszazárásokra, milyen jól kisegítették egymást, s végig mennyire összeszedetten vízilabdáztak. Azóta a dunaújvárosi pólósok közösen is megbeszélték a történteket, együtt örültek a sikernek, de ennél több ünneplést nem engedhetnek meg maguknak, hiszen a hétvégén már Magyar Kupa dunaújvárosi négyes döntője vár rájuk; az elődöntőben BVSC következik. Vandának azonban a klubfeladatok mellett válogatottbeli kötelezettségei is vannak, hiszen tagja az új-zélandi U18-as világbajnokságra készülő együttes keretének.

„Eddig eléggé mozgalmas volt a felkészülésünk, hiszen hol a fővárosban gyakoroltunk, hol pedig Újvárosban. Előfordult, hogy este még itthon tréningeztünk, másnap reggel viszont már a Margitszigeten. A vb köztudottan kísérleti szabályok szerint zajlik majd, ennek részeként csak öt-öt mezőnyjátékos lesz a vízben. Ez teljesen más játék ahhoz képest, amihez eddig hozzászoktunk. Mivel kevesebben vagyunk a vízben, jóval nagyobb a tér, emiatt viszont nem lehet tartalékolni, nem lehet alibizni, mindent ki kell adnia magából az embernek. Itt feketén-fehéren kiderül, ki mennyire sokoldalú: képes-e egyszer centert játszani, aztán meg bekkelni, átlőni, lefordulni; mindez persze fizikálisan is kemény igénybevétel. Nehéz ezt az új fajta vízilabdát heti egy vagy két gyakorlással elsajátítani, de ha ennyi idő jut a felkészülésre, akkor nincs mese, ennyi idő alatt kell beletanulnunk. Ezzel együtt nem tagadom, az utóbbi egy hónap feszes tempója a klubcsapatomban és pluszban a válogatottnál némiképp igénybe vett. Nem is elsősorban fizikálisan, hanem pszichésen. De muszáj bírni, hiszen Faragó Tamás még nem hirdette ki a végső vb-keretet, én pedig nagyon szeretnék eljutni Új-Zélandra. Bízom benne, hogy a rövid felkészülés ellenére sikerül majd a magyar póló hagyományaihoz méltó eredményt produkálni.”

Vanda azt mondja, számára jó érzés és nagy segítség, hogy Fanni nővérével egy csapatban vízilabdázhat Dunaújvárosban. Igaz, nem ez az első közös klubjuk, hiszen mindketten Egerben kezdtek, ott azonban még nem játszottak együtt, mert a testvérénél hat évvel fiatalabb Vandának abban az időben még nem jutott szerep a helyi csapatban. 2014 augusztusában igazoltak át mindketten Újvárosba, ahol Mihók Attila keze alá kerültek. Vanda jól ismerte a szakembert, hiszen a korosztályos válogatottnál edzője volt. Ez az ismeretség pedig új klubjánál is hasznára vált, mert „Mihi” bedobta a mély vízbe. Eleinte ugyan nem a legfontosabb mérkőzéseken, de így is egyre több meccsrutint szerzett, amire Egerben egyáltalán nem volt lehetősége. Aztán ahogy telt az idő, egyre fajsúlyosabb szerepeket kapott, s immár mindkét Vályi lány fontos láncszem az újvárosi együttesben. „Nekem a nagy korkülönbség miatt kimaradtak a közös gyerekkori játékok a nővéremmel. Most úgy érzem, azzal, hogy egy csapatban szerepelünk, ebből az élményből is bepótolhatunk valamennyit. A medencében jól kihasználjuk, hogy közös hullámhosszon vagyunk, ismerjük a másik minden rezdülését, tudjuk, melyikünk mikor szorul támogatásra. Eltérő poszton szerepelünk, ő bekk, én átlövő vagyok. Edzésen vagy már a parton sokszor megbeszéljük, hogy neki támadásban, nekem pedig védekezésben mit miképpen kellene csinálni, min lehetne javítani. Ha megoldható, a szabadidőnket együtt töltjük, ám ez nem mindig jön össze, hiszen én középiskolába járok, Fanni pedig edzősködik is, kisgyerekeket oktat.”