A vezér máltai álma

Maximalistának vallja magát, és vezéregyéniség akar lenni Bóbis Botond. A tizenhat éves, a pólóba született játékos egyre több lehetőséget kap a KSI felnőttcsapatában is. Még a kedvenc nyári pecázásról is lemondana, ha az U17-es válogatott tagjaként máltai vizekre, a szeptemberi Európa-bajnokságra vinné az útja.

Pusztai Viola Bóbis Botond családjában hagyomány a vízilabda. Édesapja, Bóbis Károly OB I-es játékos volt, jelenleg edző, az idősebbik bátyja, Máté pedig a Vasast erősíti. Bár, mint mondja, nem volt választási lehetősége, és nem kellett ráerőltetni sem a sportágat, hiszen azonnal beleszeretett.

– Apa indított el ezen az úton, tőle hallottam először, hogy van érzékem a pólóhoz – mondja a kapásoldalon szélen és hátul is bevethető tizenhat éves játékos. – A család ceglédi, ott kezdtem, Cigány Karcsi bácsi kezei alatt. Akkoriban apa volt a Cegléd vezetőedzője, de miután változások történtek a vezetőségben, átkerült Kecskemétre, én pedig követtem. Akkor másfél évem még hátra volt az általános iskolából, azt azonban már korábban eldöntöttük, hogy a nyolcadik után a KSI-ben folytatom a pólót. Ez az út a bátyjámnak is bejött, tudtuk, hogy az országban ott folyik a legkiválóbb utánpótlás-nevelés. Az előző évadban szerepelt először a Központi Sportiskola színeiben, s mindjárt három bajnoki címmel gazdagodott, miután tagja volt a győztes gyermek-, serdülő-, és ifjúsági csapatnak is. Horváth János vezetőedző nem várt sokat azzal sem, hogy az akkor még tizennégy éves játékost bedobja a mélyvízbe, azaz 2016 februárjában bemutatkozhatott az OB I-ben. Ráadásul újoncként két gólt lőtt az OSC ellen. – A tavalyi szezon nemcsak az én életemben, hanem a KSI szakosztályában is egyedülállónak tekinthető. Csodálatos élményekkel gazdagodtam, elképesztő év volt. A beilleszkedés zökkenőmentesen ment, sokat segítettek az edzőim, Szabó Zoltán, Székely Bulcsú, Keszthelyi Tibor és Horváth János, valamint a srácokkal is hamar megtaláltam a közös hangot. Úgy érzem, mindenben fejlődtem, amióta a KSI-ben játszom. Védekezésben kell még többet javulnom, most ebben szeretnék előrelépni, illetve kiegyensúlyozottabb teljesítményt akarok nyújtani. Bár a gyermekkorosztályból már kiöregedett, így is három fronton kell helyt állnia hétről hétre. A 2016-ban Az év műhelyének választott szakosztály a serdülők és az ifjúságiak között is számít rá, és egyre több bizonyítási lehetőséget kap az OB I-ben is.

– Tizenhat évesen a rutinos, fizikálisan erősebb játékosokkal nagyon nehéz felvenni a harcot, de igyekszem megfelelni és élni a bizalommal, amit Horváth Jani bácsitól kapok. Hatalmas megtiszteltetés, hogy rendre világklasszis vízilabdázókkal szállhatok a medencébe, emiatt kicsit mindig izgulok, de az egészséges drukk kell is a mérkőzéseken. Néha azonban túlpörgök egy-egy rangadót. Önmagát maximalistaként jellemzi, aki nagy akaraterővel rendelkezik, ezek a tulajdonságok a parton és a vízben is jellemzőek rá. Mint mondja, arra törekszik, hogy vezéregyénisége legyen a csapatának. Benedek Tiborra a szorgalma és az alázata miatt néz fel, Kásás Tamást pedig zseninek tartja. Igyekszik tőlük eltanulni a jó dolgokat, hogy minél jobb vízilabdázóvá váljon. Budapesten a Csik Ferenc Gimnáziumban tanul, kollégiumban lakik, csapattársával és jó barátjával, Schmölcz Normannal osztja meg a szobáját. A vízilabda mellett kevés a szabadideje, azt pedig általában a családjával tölti. A bátyjával nyaranta horgásznak, de megeshet, hogy ezúttal erről le kell mondania. Az újabb bajnoki címek megszerzése mellett ugyanis természetesen célként lebeg a szeme előtt a részvétel a szeptemberi U17-es Európa-bajnokságon. – Nem lesz egyszerű bekerülni a csapatba, a posztomon több kiváló játékos is szerepel a korosztályban, de mindent megteszek, hogy utazhassak Máltára. Ott pedig nem lehet más a célunk, mint az aranyérem megszerzése.