Labdába rúghatnak?

Világviszonylatban is magas a fiatal magyar labdarúgók aránya a hazai felnőtt első és másodosztályú bajnokságban. Számos jel szerint azonban nem mindig a tudásuk miatt kerülnek be a csapatba. Az 1996. január 1. után született futballisták helyzetét neves játékosügynökkel értékeltük.

Majer Dániel Összesen 66 bajnokságot figyelembe véve készített jelentést az InStat Football „Fiatal játékosok a világ futballjában” címmel. A dokumentumban a 21 év alatti (az 1996. január 1. után született) labdarúgók felnőttbajnoki játékperceinek számát, és a pályán nyújtott teljesítményét vizsgálta. Hogy mit jelentenek a különféle adatok a fiatalokkal foglalkozó összevetésben, illetve, hogy milyen helyet foglal el az NB I, valamint az NB II a nemzetközi mezőnyben, azt Paunoch Péter FIFA-licences játékosügynök, a Center Sport alapítója segít megfejteni.

Az InStat futballstatisztikai elemzőrendszer adatai szerint a 66 ligából az NB II a harmadik, az NB I pedig a tizennegyedik helyen áll a fiatalok játékperceit tekintve. Előbbiben az összes játékperc 17,86 százaléka jut a 21 év alattiaknak – ennél csupán a holland másodosztályban (21,68 %) és az észt élvonalban (18,3 %) játszanak többet az 1996. január 1. után születettek. Kissé árnyalja a képet egyfelől, hogy a magyar másodosztályban kötelező legalább két korosztályos futballista szerepeltetése, míg a hazai élvonalban csak ajánlást fogalmazott meg a szövetség. Másfelől például a holland első osztályú klubok második vonalban szereplő csapataiban szinte kizárólag 21 év alattiak szerepelnek. Az elemzőcég a játékidő mellett a fiatalok produkcióját is mérte, az így kapott indexet pedig összehasonlította az idősebbekével. Arra a megállapításra jutott, hogy a magyar élvonalban az ifjú játékosok jóval gyengébben teljesítenek rutinosabb társaiknál. Felvetődik tehát a kérdés: jó megoldás-e mindenáron mély vízbe dobni a 21 év alattiakat? „A puding próbája az evés – mondja erre Paunoch Péter FIFA-licences játékosügynök. – Erre a kérdésre majd akkor kapunk választ, amikor kiderül, hogy ezek a játékosok huszonnégy, huszonöt éves korukra képesek lesznek-e komoly nyugat-európai bajnokságba szerződni, és megállják-e ott a helyüket. Elsőre most Lisztes Krisztián jut az eszembe, aki tizenhét évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában, majd a német Bundesligában is jól teljesített. Amennyiben a mostani intézkedések okán játszó fiatalok hasonló karriert futnak be, az MLSZ ajánlása elérte a célját.” Paunoch a menedzserek szemszögéből is kíváncsian várja a fejleményeket, a szövetség szabályozásának köszönhetően ugyanis nő a piacképes fiatalok száma, s őket könnyebben lehet majd a külföldi klubok figyelmébe ajánlani. Ez a régió országaiban már bevett gyakorlatnak számít, ráadásul a szlovák, a szlovén és a horvát élvonal ehhez hasonló ösztönző rendszer nélkül is megelőzi az NB I-et a 21 év alattiak játékperceinek számában. „Véleményem szerint e mögött anyagi érdekek húzódnak, az ottani csapatok közül sok arra kényszerül, hogy idő előtt bevesse a fiataljait, s így generáljon irántuk keresletet. Majd pedig az eladásukból befolyó összeget visszaforgatják a klubba, hiszen – szemben a nyugati együttesekkel – Kelet- és Közép-Európában ezek a pénzek komoly szeletet jelentenek az egyesületek éves költségvetésében.” Mivel a magyar élvonal szinte semmilyen összevetésben nem kelhet versenyre a topbajnokságokkal, s klubjai néhány kivételtől eltekintve biztosan rá vannak szorulva az extra bevételre, akár a fiatal játékosok kinevelésére és eladására is szakosodhatna, hasonlóan az említett szomszédos országokhoz. Hogy ez a modell mennyire működőképes, arra ott a horvát példa: a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének mezőnyébe nem kevesebb, mint tíz játékost adnak déli szomszédaink.

„Egyelőre nem tapasztalom azt, hogy a magyar klubok ebből a szempontból rugalmasak lennének, és ezen az úton indulnának el – magyarázza Paunoch. – De abban bízom: a jelenleg az NB I-ben futballozó fiatalok idővel szintet lépnek annak köszönhetően, hogy korábban mutatkoznak be a felnőttek között, korábban kapnak nagyobb terhelést, és korábban játszanak neves labdarúgók mellett.” Paunoch szavaival egybecseng a szlovákiai Trencsén menedzsere, Andre Zácik véleménye. Az nso.hu-nak nyilatkozó szakember szerint a felnőtt együttesek meccskeretében három U21-es játékos lenne az ideális. Az ő fejlődésükön sokkal nagyobbat dob az, ha rutinosabb, idősebb társakkal játszanak, mint ha az utánpótlás-bajnokságban szerepelnének. S ha már a rutinnál tartunk: az is érdekes megfigyelés, hogy a legtöbb lehetőséget a szélső középpályás posztján futballozók, a legkevesebbet pedig a középhátvédként, valamint a kapusposzton bevethető fiatalok kapják. „Ezek a legfelelősségteljesebb posztok, itt nem igazán lehet hibázni, mert akkor rögtön gólt kap a csapat. Ezért nem biztos, hogy ott kell bedobni az újoncokat a mély vízbe. A szélső középpályások és a támadók tapasztalatlanságból fakadó bakijai könnyebben korrigálhatók” – jegyzi meg a játékosügynök. Összességében elmondható tehát, hogy a 21 év alattiak játékperceinek tekintetében jól áll a magyar első és második vonal – noha a szomszédos országok bajnokságait elnézve előbbinek még e téren is van hova fejlődnie –, ezért a jövőben elsősorban a fiatalok és az idősebbek közötti minőségbeli szakadék csökkentésén kell dolgozni. Persze ez a cél nem az U21-esek lehetőségeinek korlátozásával, hanem mindenekelőtt az akadémiai képzés színvonalának növelésével érhető el. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk az osztrák, a német, vagy éppen a portugál bajnokságot, azt látjuk, hogy a határ elmosódik a generációk teljesítménye között. Miközben például a portugál fiatalok mindössze a játékidő három százalékát kapják meg, a gólok tíz százalékát így is ők szerzik. Vagyis kijelenthető: nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a játékpercek és a minőség között. Csak egy dolog biztos: néhány év, és mindannyian sokkal okosabbak leszünk.