Sobotkáné Fábián Éva: A mérhető és a nem mérhető eredmények is számítanak
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Sobotkáné Fábián Éva tekvondóedzőt mutatjuk be, aki 36 éve vezeti a Tájfun SE-t, nemrégiben pedig elnyerte a szövetség által alapított Engrich Mariann-díjat.
Harcművész családból származik Sobotkáné Fábián Éva tekvondótréner, akinek az édesapja cselgáncsedző volt, így szinte borítékolható volt, hogy valamelyik küzdősportban köt ki, noha több mindent kipróbált gyerekként.
„Tornáztam, úsztam, de a tekvondó fogott meg leginkább. Apukám elvitt egy barátjához, aki tekvondót oktatott, és a közösség, valamint maga a sportág is azonnal beszippantott.
Elsőrangú pedagógus volt, aki mindenkihez pontosan úgy szólt, ahogyan kellett, nem volt gyerek, akivel ne találta volna meg a közös hangot. Nagy hatással volt rám” – emlékezett vissza a Tájfun SE vezetőedzője.
Az edző a szárnypróbálgatásokat is Kili mellett tette, ugyanis mestere látta rajta az ambíciót, így időnként megkérte, hogy egy-egy formagyakorlatot mutasson be, tanítson meg a kisebbeknek.
„Gyerekként gyakran azt játszottam, hogy tanár vagyok. A biológiát nagyon szerettem, az volt az alap, és a sport miatt mellé jött a testnevelés, amikor a tanári szakra jelentkeztem. Az edzősködés mellett a mai napig tanítok. Igencsak intenzív időszakot élünk, ugyanis ballagás, érettségi és sok-sok verseny…” – mondta Fábián Éva.
Magáról úgy tartja, nem volt kiemelkedően tehetséges, inkább szorgalmával tűnt ki a mezőnyből.
„Eleinte formagyakorlatban találtam meg magamat, de párhuzamosan küzdelemben is versenyeztem, később pedig utóbbiban teljesedtem ki. A legnagyobb egyéni sikerem, hogy 1988-ban világbajnoki ezüstérmet nyertem.”
Versenyzői pályafutásával párhuzamosan már a Zuglói Sportegyesületben edzőként dolgozott, majd az Testnevelési Egyetem elvégzése után 1990-ben társaival megalapította a Tájfun SE-t, amelyben akkoriban a tekvondó mellett cselgáncs- és karateképzés is volt.
akivel bekerültünk az élvonalba. Három kollégám, Papp András, Somogyi András és az említett Donáth Marcell a kezdetektől fogva mellettem van, ez hatalmas erőt ad nekem, akárcsak a korábbi és a jelenlegi kollégáim támogatása.”
A Tájfun SE honlapját böngészve feltűnhet Sobotka Ádám neve, aki Éva fia, és korábban tekvondózott, manapság viszont a klub kick-boksz szakosztályát irányítja.
„A fiamhoz hasonlóan a legtöbb kollégának van egy szakmája az edzősködés mellett, amit közösen csinálunk, az pedig szenvedély.”
Sobotkáné Fábián Éva nemrégiben, a Szigetszentmiklóson rendezett diákbajnokságon az utánpótlásedzők elismerésére létrehozott Engrich Mariann-díjat vehetett át.
„A díj és a kérdések miatt elkezdtem gondolkodni a pályámon, az ember amúgy nem végez összegzéseket, hiszen leköti a napi munka. Azt gondolom, hogy
A mérhetők között már említettük Donáth Marcellt, de kiemelhetem a világbajnoki bronzérmes Tóth Balázst vagy a kadet Eb-ezüstöt nyert Braun Tímeát. A parasportban is kimagasló eredményeket értünk el: Földy Nóra világbajnoki második és Seregi Adrienn világbajnoki első helyezésére nagyon büszkék vagyunk. A nem mérhető eredmények között pedig elsőként említeném, hogy a klubunk harminchat éve működik, a kollégáimmal szuper szakmai közösséget alkotunk, és minden gyerekre nagyon büszke vagyok, aki valaha megfordult nálam.”
A jövő edzőgenerációinak képzéséből is kiveszi a részét, ugyanis huszonhét éve irányítja a sportedzői szakot, valamint Patakfalvy Miklóssal együtt vezetik TF levelező tagozatát, amelyre egyébként az olimpiai bajnok Márton Viviana és a vb-győztes Márton Luana is beiratkozott.
A már említett diákbajnokságon csaknem hatszáz gyerek vett részt, ami jól mutatja a tekvondó hazai népszerűségét, ami jelentősen nőtt az elmúlt években. Kíváncsiak voltunk, Fábián Éva szerint miért jó tekvondózni, miért ajánlaná a gyerekeknek.
A tekvondó nem könnyű sport, összetett mozgást igényel, hiszen mind a négy végtagot kell használni. Van olyan, hogy már orvosok javasolják fejlesztő torna helyett vagy mellett, hogy küzdősportoljon a gyerek, mert nagyon jót tesz. A nagyobbaknak pedig segít abban, hogy magabiztosabbak legyenek, jobb legyen a kiállásuk, illetve a tekvondó önvédelmi sport is, ami nem utolsó a szempontok között.”
(Kiemelt képünkön: Csúcsrészvétel mellett zajlott a 2026-os diákbajnokság Forrás: Magyar Taekwondo Szövetség)
