A magyar leányválogatott a második helyen zárta a győri EYOF kosárlabdatornáját, a döntőben a spanyolok kemény védekezése ellen nem volt ellenszer. A csapat így is a várakozásokon felül szerepelt, volt is ünneplés a mérkőzés végén.
Lakner Gábor A magyar kosárlabda-leányválogatott a spanyolokkal találkozott a győri EYOF fináléjában. Azt előzetesen is lehetett sejteni, hogy a csapatra az eddigi legnagyobb kihívás vár. A rivális az egész tornán kiváló védekezést mutatott be, amelynek eddig még senki nem találta az ellenszerét.
Kosár tánc
A kiegyenlített első percek után a magyar csapat is egyre nehezebben találta a rést a spanyolfalon, így az ellenfél került lépéselőnybe. A különbség sokáig tíz pont körül ingadozott, válogatottunk hol közelebb került, hol kicsit lemaradt. Nagy küzdelem folyt a pályán minden egyes labdáért, a háromszáz fős – a fiúválogatottunkat is a soraiban tudó – közönség által hajtott csapatunk tapadt a spanyolokra.
A lélektani határt aztán az ellenfél törte át a harmadik negyedben, és a záró szakaszra tizenhat pontos előnyt épített fel. Innen már nem volt visszaút, a spanyolok 73-56-ra nyertek, de a lányok nagyon tudtak örülni a második helynek is. Ritkán látni ennyi mosolygós arcot és ekkora ünneplést, ezüstérem birtokában.
Lehet, hogy Eszter, a talált kabalacica is kellett a nagyszerű szerepléshez?
„Amikor idejöttünk, nem gondoltuk volna, hogy másodikok leszünk, így mindenki nagyon boldog. Jó hangulatban telt az egész hét, az edzésekből is sokat tanultunk, de a mérkőzésekből még többet. A spanyol válogatott nagyon jó, mint minden évben, nekünk most ez az ezüstérem volt a maximum, amit kihozhattunk a tornából” – fogalmazott a végső dudaszó után a csapatkapitány, Angyal Barbara.
„Rendkívül boldog vagyok, nagyon élveztük a tornát, teljesen új közeg volt nekünk. Ilyen rendezvényen még egyikünk sem járt, a hangulat is teljesen más volt, mint bármelyik válogatott meccsen vagy bajnokin. Először azt hittem, jobban fogunk izgulni a sok néző és a hangos szurkolás miatt, de nem így történt, csak a javunkra vált. Nagyon sokat tanultunk az egy hét alatt, értékes tapasztalatokkal megyünk tovább, az Európa-bajnokságra” – mondta Tóth Franka.
„Azt gondolom, hogy várakozáson felül teljesítettünk az egész tornán, persze evés közben jön meg az étvágy, és szerettünk volna nyerni. El kell ismerni, hogy a csoportunk gyengébb volt, mint a másik négyes, a csoportkörben a németek elleni mérkőzés volt a legnehezebb. Első helyezettként könnyebb volt a keresztjátékunk, de a törökökkel megszenvedtünk az elődöntőben. Ahhoz, hogy a spanyolokat megverjük, kisebb csodának kellett volna történnie, de legalábbis sokkal több egyéni jó teljesítményre lett volna szükségünk – értékelt honlapunknak Mészárosné Kovács Andrea szövetségi edző. – A lányok két-három mérkőzésen olyan ellenállással találkoztak, amilyet a magyar bajnokságban meg sem közelítünk. Ehhez nem tudunk felfejlődni támadásban addig, amíg nem ezt a védekezést képviseljük. Nagyon hasznosak voltak ezek a találkozók, mert a lányok láthatták, milyen a nemzetközi színvonal. Ha előre akarunk lépni, akkor ehhez kell alkalmazkodnunk, és ezt a védekezést kell tanítanunk. Rendkívül értékes tapasztalatokat szereztünk az Európa-bajnokság előtt, számítok arra, hogy kamatoztatni tudjuk az itt tanultakat, és azon a tornán is eredményesen szerepelünk.”
„Minden mérkőzést láttam a tévében, a döntőre pedig el is tudtam jönni, nekem nagyon tetszett, amit a csapat mutatott ezen a tornán. Jól játszottak, a döntő nem volt fogható, de ez a vereség is teljesen vállalható. Ez az ezüstérem volt a maximum, a spanyol csapat most előbbre jár, mint mi. Kíváncsian várom az Eb-t, amelyen ismét jó szereplésre számítok” – tette hozzá a lelátón helyet foglaló Tursics Krisztián, a Csata DSE edzője.
