Major páratlan duplája

A szövetség szerdán este köszönti legjobb sportolóit. Az év sportlövője címet idén a női és a férfi mezőnyben egyaránt utolsóéves junior érdemelte ki. Major Veronikában és Péni Istvánban a tehetségükön és fiatal korukat meghazudtoló eredményeiken túl az is közös, hogy másodszor választották őket a sportág legjobbjának. A keszthelyi sportlövő hölgy Zágrábból, nemzetköz felnőttviadalról hazatérve nyilatkozott honlapunknak, ahol olimpikonokat megelőzve szerzett aranyérmet.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huElég ritka az olyan sportág, ahol az év végi legjobbak kiválasztásakor utánpótláskorú versenyzők is szóba kerülnek. A kivételek inkább erősítik a szabályt, ezért a legeredményesebb fiatalokat egyre több helyen külön díjban részesítik, hiszen a felnőttkor küszöbén van a legnagyobb szükségük a motivációra. A sportlövők helyzete azonban mindenképpen különleges. Idén a hölgyeknél és az uraknál egyaránt utolsó éves juniorversenyző, a keszthelyi Major Veronika és az UTE-s Péni István érdemelte ki az év sportlövője címet. Fiatal koruk ellenére, egyikükre sem először esett a választás, Major tavaly is a hazai női mezőny élén végzett, Péni pedig három évvel ezelőtt lett első a férfiak között. A sportág két magyar egyénisége most stílszerűen együtt, ugyanazzal a megtisztelő címmel zárja le utánpótlás-karrierjét. − Hiába másodszor nyerem meg a díjat, ugyanolyan megtisztelőnek érzem, mint tavaly, és most is ugyanúgy örülök neki – nyilatkozta honlapunknak a szerda esti díjátadót megelőzően Major Veronika, a DEFAG Keszthelyi Erdész Lövész Klub 20 éves versenyzője. – Különlegesnek érzem, hogy ilyen fiatalon, juniorkorúként történik ez velem. Jó érzés így átlépni a felnőttek közé.

− Melyik idei győzelmére emlékszik vissza a legszívesebben? − Mindenképpen a maribori 10 méteres Európa-bajnokságon szerzett három korosztályos aranyérmem a legkedvesebb, ráadásul onnan összesen öt éremmel térhettem haza. A junior-világbajnokságon is elsők lettünk csapatban, s elvileg az fontosabb viadal, nekem mégis inkább a kontinensviadal maradt meg jobban az emlékezetemben. De ez már teljesen szubjektív. − Csalódások nem érték az év folyamán? − Nem, azt hiszem nem történt velem semmi olyan, amit bánnom kellene. Talán azért nem, mert sohasem a győzelmet tűzöm ki célként magam elé. Mindig önmagamhoz képest szeretnék jobb eredményt elérni, vagyis magamat legyőzni. Az kevésbé érdekel, hogy az adott helyzetben az éppen milyen helyezésre elegendő. Ez ugyanis nemcsak rajtam, de tőlem teljesen független dolgokon is múlik. Minek aggódjak azért, amibe nincs beleszólásom? − A nemrégiben, Nyíregyházán megrendezett 10 méteres Hungarian Open nemzetközi viadalon második lett a juniorok között. Ezzel is elégedett volt? − Miután a célom a döntőbe kerülés volt, mindenképpen. Egy nappal később, a nyílt kategóriában az alap és a döntő is jól ment, az előttem végzett ukrán és szerb versenyzővel megtiszteltetés volt egy dobogóra állni. A hét végén viszont Zágrábban indultam rangos nemzetközi viadalon, ahol a felnőttek között lettem aranyérmes. Hatalmas élmény volt a döntő, ahol korábbi olimpikonokat legyőzve szereztem meg az első helyet. − A korosztályváltást illetően, ezek szerint a legjobb úton halad. − Azt hiszem igen. Viccesen úgy is mondhatnám, hogy nem félek a nagybetűs élettől! További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon