Szántó Dávid: A meglévő sportlétesítményeket kell jobban kihasználni

Szántó Dávid sportszakmáért és sportprogramokért felelős helyettes államtitkár a sportlétesítmények gazdaságos fenntartásáról, illetve a nemzetközi sportesemények rendezéséről beszélt a Merre tovább, magyar sport? című konferencián, amelyen a témában kerekasztal-beszélgetés is zajlott hazai sportvezetők között.

Mint arról beszámoltunk, hatalmas érdeklődés mellett zajlott le az Utanpotlassport.hu-t működtető MediaBook Kiadó szervezésében – a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem közreműködésével – a Merre tovább, magyar sport? című egész napos konferencia a TF-en. A fórumon a hazai sportirányítás vezérkara mellett szövetségi és klubvezetők, sportszakemberek sora vitatta meg, milyen irányba haladjon a sportélet a jövőben.

A konferencián Szántó Dávid sportszakmáért és sportprogramokért felelős helyettes államtitkár beszélt a sportlétesítmények gazdaságos fenntartásáról, illetve a nemzetközi sportesemények rendezéséről. Az előadását azzal kezdte, hogy mindkét említett területen az átláthatóság, az arányosság, a nyitottság és a mérhetőség az új sportkormányzat négy fő vezérlőelve.

„Minden egyes döntésünk és intézkedésünk mögött ott van ez a négy alapelv” – mondta. Korábban Pósfai Gábor belügyminiszter kiemelte, a sportirányítás egyik fő feladata a rendelkezésre álló 15 ezer milliárd forintnyi sportinfrastruktúrát gazdaságosan működtetni és hosszútávon megtartani, de megjegyezte, akadnak nyereségesen nem működtethető létesítmények is. Továbbá közölte, hogy az elsődleges szempont a sportesemények költséghatékonyabb rendezése is, ide kapcsolódóan a pályázatok elbírálására új kritériumrendszert dolgoztak ki.

„Az elmúlt két évtizedben párját ritkító sportlétesítmény-vagyon épült ki Magyarországon – folytatta Szántó. – Ez irigylésre méltó, ugyanakkor nagyon oda kell figyelni a gazdálkodásra, mert ez az elképesztő vagyon könnyen amortizálódhat. A cél az, hogy ne jussunk a 2004-es olimpia utáni Athén sorsára.

szeretnénk, ha az emberek jobban igénybe vehetnék azokat. Vannak olyan felújítások, amelyek biztosan megvalósulnak a közeljövőben. Ilyen a tatai edzőtábor, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok, a Hajós uszoda és a Folyondár utcai sportcsarnok projektje is. Viszont ezeken felül nem tervezünk kifejezetten nagy létesítmény-beruházást, mert sokkal fontosabb dolog a meglévők jobb kihasználása. A létesítményeket nemcsak a lakosság, hanem különböző események előtt is jó lenne megnyitni. Negatív példa a Zsivotzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központ, amelyben évente két-három eseményt tudunk tartani.”

A versenyrendezések kapcsán Szántó elmondta, hogy az elmúlt években számos sporteseménynek adott otthon Magyarország.

„Szinte mindegyik sportág szeretett volna Magyarországra hozni eseményt, és azoknak a forrásigénye az egy milliótól a száz milliárd forintig is elérhetett. A megvalósítástól való döntést szeretnénk objektív szempontok alapján meghozni.

Szántó arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a 2027-es évre vonatkozólag nagyjából 260 nemzetközi sportesemény megrendezésére érkezett igény a különböző a hazai sportszövetségektől.

„Ennyi nyilván nem lesz, de húsznál biztosan többet meg tudunk rendezni. Az elbírálási szempontoknál fontosnak tartjuk, hogy

2027 után is szeretnénk, hogy legyenek nemzetközi sportesemények Magyarországon, de csak akkor, ha azok megfelelnek az általunk lényegesnek tartott szempontoknak.”

Az előadás után hasonló témákban – Petur András moderálása mellett – pódiumbeszélgetés következett, amelyen Szántó Dávidhoz csatlakozott Dala Tamás, a Nemzeti Sportügynökség vezérigazgató-helyettese, Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke, Gergely István, a Budapesti Honvéd SE ügyvezető elnöke és Novák András, a Magyar Kézilabda Szövetség operatív igazgatója.

Gergely István arról beszélt, hogy milyen, amikor az egyesület működteti a létesítményeket.

„A mi modellunk évek óta az, hogy például az atlétikai pálya és a fedett atlétikai csarnok nem az atlétáké, hanem az egyesületé. A klub üzemelteti és tartja fenn. A sportolók kiváltsága annyi, hogy ők foglalhatnak idősávot legelőször, viszont ha foglalnak, akkor pontosan meg kell jelölniük, hogy mettől meddig. Egy perccel sem korábban vagy később. A sportolóknak, edzőknek tudniuk kell, hogy mennyire fontos a klubnak a pályák iskoláknak, más egyesületeknek, különböző szervezeteknek történő bérbeadása. Pontos logisztikai rendet kell betartani.

Bármennyire is furcsán hangzik, az edzőknek azt javasoltam, hogy az edzésmunkát próbálják meg rövidebb idő alatt és hatékonyabban elvégeztetni. Mert például azért, mert a vízilabdázó karkörzéseket végez a medence szélén, még nem kell kizavarni az úszó embereket a vízből. Ugyanezt a szemléletet szorgalmazom a csarnokokban és a kültéri pályákon is.”

Dala Tamás az uszodáknál maradva elmondta, hogy az NSÜ először a szövetségeknek biztosítja a helyet, a fennmaradó vízfelületet pedig főleg az egyesületek, a diáksport és a szabadidősport kapják meg.

„Amikor iskolai szünet van, akkor a szabad vízfelületeket úgy próbáljuk meg hasznosítani, hogy olcsóbb jegyeket kínálunk a külsősöknek. Nálunk a versenysport foglalja el a létesítmények hetven százalékát, de a bevételnél ez fordítva jelenik meg, mert ott abból csak harminc százalék érkezik a jelentős állami támogatás mellett. A nyitott uszodák üzemeltetése rendkívül költséges. Példuál a Komjádiban 1,3 millió, a Hajósban pedig 1,8 millió köbméter gázt használunk fel egy évben.”

Szóba került az is, hogy önkormányzatoknak szükséges-e arra törekedniük, hogy nyereségesen üzemeltessék a sportcsarnokokat és uszodákat.

„Kizártnak tartom, hogy egy sportlétesítmény nyereségesen üzemeltethető úgy, hogy helyet kapjanak benne a helyi vagy adott eseteben más sportolók – kezdte Gémesi György. – Az más kérdés, hogy természetesen a bevételekkel a működési költségek csökkenthetők.

A kettő között nagy a különbség. A hatékonyságban benne van az, hogy kik használják, mennyi ideig, milyen formában, mit fizetnek be. Létrehoztunk egy alapitványt Gödöllőn, amelynek az a célja, hogy azokat a bérleti díjakat, amiket a sportlétesítményekben a sportszervezetek fizetnek, az alapítványba berakjuk és azt pályáztatjuk az egyesületeknek. És az alapítványi kuratóriumban a legtöbb egyesület képviselője jelen van. Ez egy egészséges megosztása a dolognak, hiszen ha az egyik nem fizeti be, akkor a másiktől veszi el a pénzt. Nem sírom vissza a taót, de több sportág csak abból tudta fizetni a bérleti díjakat. Most oda kell figyelni, hogy az ő lehetőségeik ne szűnjenek meg.

Novák András az eseményszervezéssel kapcsolatban elmondta, hogy két fő területet érdemes elkülöníteni egymástól.

„Van egy költségvetési főösszesítő, ami mikrokörnyezetben a legizgalmasabb: bevétel, kiadás, főösszeg. De van egy másik, amit érdemes tanulmánynak hívni és megnyit egy sokkal szélesebb szempontrendszert. Az eseményekhez különböző fejlesztések, munkabérek, egyéb szerződések kapcsolódnak, de ott vannak a turisták vendégéjszakái és csomó olyan terület, amely kitekint a pénzügyi mikrokörnyezetből. Nem beszélve arról, hogy a sporteseménynek milyen egyéb hozadékai vannak sportágon belül, egészségügyileg vagy akár a média tekintetében. Egy sportesemény rendezési költségvetésének a legfontosabb lába a létesitmény bérlése. Például a 2027-es női kézilabda-világbajnokság kapcsán nekünk az MVM Dome-ban fontos, hogy az egész házzal rendelkezzünk és akkor már egészen más a pénzügyi konstrukció.”

(Kiemelt képünkön: Szántó Dávid Fotó: Vasas Attila)