Csenge csillog-villog

„Amitől a legjobban tartottam, nem következett be, hiszen a válogatottban is egytől egyig az összes lány gratulált, és velem együtt örült ennek a hatalmas lehetőségnek” − mondja a tizennyolc éves Fodor Csenge a fél éve történtekről. Akkor ugyanis szinte felszisszent a sportág a meglepetéstől: a leányt leigazolta a győri kézilabda-sztárcsapat.

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu Fodor Csenge, a Győri Audi ETO KC 18 esztendős balszélsője nagyon jól érzi magát a világ egyik, ha nem a legjobb női kézilabda alakulatában. A vele készült interjúban értékeli a klubban eltöltött fél évét, az orosz junior-válogatott doppingbotrányát, de természetesen a tervei is szóba kerülnek. − Hogyan értékeli a Győrben eltöltött fél évét? − Alaposan megváltozott az életem azzal, hogy oda igazoltam. Több mint megtisztelő volt bekerülni a csapatba. Hatalmas iramot diktálunk, bele kell szokni az ilyen mértékű terhelésbe. Eleinte nagyon fárasztó volt, viszont ha megszokja az ember, akkor csakis a pozitív oldalát látja. A koromhoz képest meglehetősen sok játéklehetőséghez jutok. Majdnem minden bajnokin pályára léphetek, gyakran nem is kis időre. Amellett a Bajnokok Ligájában is segíthettem már a társaimat, ami plusz motivációt ad. − Hogy fogadta a közvetlen környezete az átigazolását? − Mondhatom, megdöbbenéssel. Persze, titkon bíztunk benne, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de senki nem gondolta, hogy most. Amióta az eszemet tudom, maximálisan támogatnak otthon abban, hogy profi kézilabdázó legyek. Szerencsére, amitől a legjobban tartottam az nem következett be, hiszen a válogatottban is egytől egyig az összes lány gratulált és velem együtt örült ennek a hatalmas lehetőségnek.

− Ha már a válogatottnál tartunk, az orosz junior lányok doppingbotránya miatt talán mégis „felállhatnak” a képzeletbeli Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára… − Vegyes érzések vannak bennem. Meg sem fordult a fejemben, hogy tiltott szereket használtak, habár visszagondolva hatalmasak lányok voltak. A nemzetközi szövetség még nem döntötte el, mi legyen az érmük sorsa. Nyilvánvaló, hogy mi örülnénk neki, de ez mégsem ugyanolyan, mintha nyertük volna. Ebből a szempontból nem mérvadó, hogy a csoportmérkőzések során legyőztük az oroszokat huszonhét-huszonnégyre. Emlékszem, mennyire örültünk neki... − Gondolom, azért plusz motivációt jelentene. − Természetesen, de ettől függetlenül – azt gondolom, az egész válogatott nevében mondhatom – a bronzéremnél amúgy is jobban szeretnénk teljesíteni idén. Nem titkolt szándékunk, hogy az aranyéremért küzdjünk. Mindegyikünk keményen dolgozik, és a tehetség is kétségtelenül megvan a csapatban. Személy szerint egyfolytában aszerint cselekszem, hogy bizonyítsam, jó és megérdemelt helyen vagyok. Csak remélni tudom, hogy ennél is több játéklehetőséget kapok az ETO-ban, annak érdekében, hogy gyorsabb ütemben fejlődhessek, és minél többet tudjak segíteni a nemzeti válogatottnak is. Egyéb korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.