Kiss Virág 2.0

„Nem szerettem már, nem tudtam tiszta szívből csinálni, és így nem is láttam értelmét” − fogalmazza meg nyers őszinteséggel Kiss Virág, miért is hagyta abba két éve a kosárlabdát. A vele készült interjúnknak azonban ennél izgalmasabb aktualitása van: miért tért vissza a pályára, a topon lévő szekszárdi együttesbe.

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu Két év kihagyás után tért vissza a kosárlabdába a még mindig csak tizenkilenc esztendős Kiss Virág. Egy hónap edzés után ajánlatot kapott Zseljko Djokicstól, a KSC Szekszárd vezetőedzőjétől. Jelenleg is ott készül, s várja a lehetőséget, hogy biztos tagja legyen a női élvonalban eddig veretlen csapatnak. Ez persze rendben van. De az alapkérdés nyitva maradt... − Miért döntöttél úgy két éve, hogy abbahagyod? − Nem szerettem már, nem tudtam tiszta szívből csinálni, és így nem is láttam értelmét. Nem gondolom, hogy azért élünk, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek nem okoznak boldogságot. Ráuntam, sok volt. Az így született szabadságnak minden percét ki tudtam használni. Végre volt időm a barátaimra, és normálisan felkészülni az érettségire. Kifejezettem élveztem. − Mégis visszatértél… − Igen. Egy idő után minden unalmassá, egyszínűvé vált a mindennapjaimban. Egy évvel ezelőtt ezt még nem ismertem be magamnak, de visszagondolva, már akkor is tudtam, hogy nagyon hiányzik a kosárlabda. Aztán szerencsére érkezett telefonhívás Rátgéber Lászlótól, a pécsi akadémia vezetőjétől, hogy szeretne beszélni velem. Elmondta, hogy mekkora potenciált lát bennem, és szeretné, ha visszatérnék, hiszen nem veszett el semmi. Úgy döntöttem, félreteszem az önbecsülésem, mert beláttam, hogy igaza van. Tudom, amennyiben keményen dolgozom, még mindig a legjobbak között lehetek.

− Erre minden esély megvan, hiszen az idén remeklő Szekszárdban pótolhatod az elmaradásaidat. − Abszolút, és jól is haladok, szerencsére. Egyre több játéklehetőséget kapok, és Zseljko Djokics vezetőedző biztat is. Az első néhány hónap nagyon nehéz volt, fizikálisan és mentálisan is volt az elmaradásom a többiekhez képest. Lépcsőzetesen, apró célokkal készülök, odáig jutottam, hogy az erőnlétem az élmezőny szintjén van már. A meccsrutin hiányzik, annak következtében pedig az önbizalom. Muszáj lesz újra szert tennem rá, mivel annak a hiányában senki nem tudja megmutatni, mire is képes valójában. Szerencsére, az egész csapat mellettem áll, családként dolgozunk, élünk, és ez sokat segít. El kell hinnem magamról, hogy elég vagyok, és akkor az is leszek. – Ebben segíthet, hogy mindössze fél éve tértél vissza, és már meghívtak az U20-as válogatott keretbe. − Igen. Nagyon jól esik és megtisztelő. Sopronban rendezik a korosztályos Európa-bajnokságot, bízom benne, hogy hazai közönség előtt felállhatunk a dobogóra a lányokkal. Remélem, hogy addig több játéklehetőséghez jutok Szekszárdon is, és maximális tudásommal segíthetem válogatottat is. Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.