Kosárnyi szeretet

Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik tréneri pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Kiss Lenke 328-szoros válogatott kosárlabdázó, aki nagyszerű játékoskarrierjét befejezve határozta el, hogy fiatalok nevelésével szolgálja tovább szeretett sportágát. A négyszeres magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes center a KSI, a Bp. Spartacus, a Vasas Izzó, a Tungsram és az FTC játékosa volt. Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1998-ban jött létre a nevét viselő kosárlabda iskola Újpesten, amelyben ma már a kosarasok harmadik generációja nevelkedik, s a leánycsapattal hamarosan az NB I A-csoportját célozzák meg.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu 1983. szeptemberében a Killik László irányította női válogatott a magyar kosárlabdasport egyik legszebb sikerét érte el, hazai közönség előtt, a Budapest Sportcsarnokban szerzett Európa-bajnoki bronzérmet. A jugoszlávok elleni, harmadik helyért vívott, 82-79-re nyert mérkőzés utolsó öt másodpercét, aki látta, aligha feledi. Kiss Lenke anyaoroszlánként védelmezte a labdát, és vele a győzelmet. De legfőképpen a bronzérmet.

Az Eb plakátján dobómozdulatot végző 14-es mez tulajdonosa sem véletlenül volt Kiss Lenke. Országszerte a legismertebb játékosok közé tartozott. A népszerűségét azonban nemcsak kosárlabdatudásának, hanem a személyiségének is köszönhette. Pedig a kedves, mosolygós center, akinek a pályán és azon kívül is mindig, mindenkihez volt egy-egy jó szava, önmagával szemben a lehető legnagyobb szigort alkalmazta. Maximalista volt játékosként, s az maradt edzőként is. „Mindig a legjobb akartam lenni. Nagyon későn kezdtem kosárlabdázni, tizenhat évesen kerültem a KSI-be Bátor Vilmoshoz, olyan lányok közé, akik tízéves koruk óta játszottak. Mint az elefánt a porcelánboltban, szinte a labdát sem tudtam elkapni. Éppen ezért én más utat jártam be, mint a többiek, tudatosan tanultam meg a játék minden elemét. Amikor a Szpariba igazoltam, Gyimesi János új csapatot épített, s megígérte, egy év alatt válogatott játékost farag belőlem. Naponta külön foglalkozott velem, s végül minden úgy történt, ahogy tervezte. Tizenkét éven át játszottam folyamatosan a nemzeti együttesben.” Sokan megkérdezték már Kiss Lenkétől, miért nem edz felnőtteket? A sportágban kivívott tekintélye, valamint szaktudása alapján bátran belevághatott volna a legjobbak irányításába is. De ő tudatosan választotta a fiatalokat. „Számomra az alkotás folyamata az igazán élvezetes. Egy gyereket a nulláról megtanítani az alapokra, az az igazi munka. Hibázni nem lehet, hiszen ebben a korban, a mi kezünk alatt alakul ki a technika, amin később nehéz javítani. De bármilyen fontos is az eredmény, azért a leglényegesebb mégis az, hogy emberileg is adjunk valamit a tanítványainknak. Olyan útravalóra, értékekre gondolok, amelyek egész életük során végigkísérik és segítik őket. A csapatsportok előnye, hogy közös munkára, együttműködésre, az egymás iránt érzett tiszteletre és felelősségre tanítják meg a fiatalokat. Függetlenül attól, lesz-e valakiből válogatott játékos, vagy sem. Nehéz munka, de a leghálásabb.” Ebben a szellemben született meg 1998-ban a kosársuli ötlete, s ki más lehetett volna ebben az alapító Kiss Lenke társa, mint egykori edzője, Gyimesi János. A rendszerváltás utáni években Budapesten sorra szűntek meg a szakosztályok, a korábbi válogatott center és mestere pedig ugyanazzal a problémával találta szemben magát. Saját gyermekeiket sem volt hová beíratni kosárlabdázni. Értelemszerűen jó játékosokat akartak nevelni belőlük, ugyanakkor értelmes elfoglaltságot is szerettek volna kínálni nekik a tétlenség vagy az utcai csavargás helyett. „Egész Budapestet behálózó bázissal indultunk, de az évek során kiderült, a távolság miatt ez a rendszer működésképtelen. Most már kizárólag Újpestre és környékére koncentrálunk, ott próbálunk bázist teremteni. Sajnos nehéz manapság sportra csábítani a gyerekeket, különösen a lányokat. Utóbbiak ma már csak a harminc százalékát teszik ki a játékosainknak.” – mesél a Kiss Lenke Kosárlabda Suli elnöke az első lépésekről és a jelenlegi gondokról, hangsúlyozva, hogy a tao-támogatás bevezetésének köszönhetően a kezdeti anyagi nehézségeik mára megoldódtak. Összességében azonban kemény húsz esztendő áll mögöttük. Korábban minden évet negatív mérleggel zártak, ami miatt akadt jó néhány álmatlan éjszakája. „Sokszor megfordult a fejemben, hogy feladjam, de a gyerekeket jobban szerettem, miattuk a legnehezebb pillanatokban is folytatás mellett döntöttem!” Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.