A futónemzet utódai

Legutóbb a 20. század derekán, Iharos Sándorék idejében tartották, tarthattuk nagy futónemzetnek a magyart. A győri U18-as Eb-n viszont csak futószámokban gyűjtöttek érmeket a mieink, a legfényesebbet a sajátos tehetséggel megáldott Huller Dániel. Azonban a négy medálnál és tizenhárom ifjúsági olimpiai kvótánál is volt fontosabb az utánpótlás-referens szerint.

Arday Attila – utanpotlassport.hu Négy érem, tizenhárom kvóta az őszi Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára. Ez a győri U18-as Európa-bajnokság utáni tömör mérleg már mutatja, hogy a magyar csapat (túl)teljesítette az elvárásokat, hiszen Lengyák György utánpótlás-referens a viadal előtt három-négy éremről és tíz körüli („vagy picivel több”) kvótáról beszélt. Amikor az Eb zárása után ismét beszélgettünk a szakemberrel, és felvetettük neki a fenti számokat, mondott egy még nagyobbat: „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy hatvanhét fiatalnak tudtunk versenyzési lehetőséget biztosítani.” A szám hallatán kétszer is visszakérdeztünk, hiszen előzetesen nem volt szó ennyi emberről. A szakember azonban megerősítette, hogy ekkora létszámú tinédzserről van szó, beleértve természetesen az esemény végére tartogatott svéd váltókat is, amelyek gálaszerű befejezést adtak az Eb-nek. (A váltótagoknak egyre hosszabb távokat kell e számban futniuk, ami a fiataloknak élményt és tapasztalatot jelent.) Lengyák György szokás szerint kitért arra az utánpótlásprogramra, amelynek köszönhetően sok egészséges „gyerek” atletizálhat ilyen szinten, kiemelve a gyógytornászok tevékenységét. A svéd váltóban a magyar lányok hatodik, a fiúk hetedik helyen végeztek. A lányoknál az érem is összejöhetett volna, ha például a 400 méteren hatodik Molnár Janka is csapattag, neki azonban már a kedden kezdődő junior-vb-re kellett utaznia Tamperébe. Ezzel együtt szép a magyar medálgyűjtemény: három ezüst után egy arany.

„Ez biológiailag lehetetlen, de Huller Dani mintha verseny közben regenerálódna, úgy tud megújulni 400 gát közben” – mondta a szakember aranyemberünkről, akinek a célegyenesesben sikerült visszavernie francia ellenlábasa támadását, végül holtversenyben győzött. „Takács Boglárkát százon egy hajszál választotta el az aranytól, de az ezüst éppúgy értékes, akárcsak a súlyos sérülésből felépülő Illovszy Dominiké ugyanezen a távon vagy Apáti Bencéé 1500-on.” A különleges mindebben az, hogy valamennyi érmünk futószámban született, pedig legutóbb az ötvenes években, még a volt világcsúcstartó Iharos Sándorék idejében – igaz, akkor a hosszabb távokon – tartoztunk a nagy futónemzetek közé. Talán azok leszünk újra. Más lapra tartozik, hogy mi van, illetve mi lesz az ügyességi számokkal. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.