Éremért megy Buenos Airesbe

A hasznos tapasztalatok mellett egy érmet is hazahozna az Ifjúsági Olimpiáról az Alföld Vívó Klub 16 esztendős párbajtőrözője, Dékány Kinga. A békéscsabai lány, aki tavaly felnőtt országos bajnoki címet, míg a kadét Európa-bajnokságon csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet nyert, az első juniorszezonjában is szeretne minél többször a dobogón állni.

Kocsmár-Tóth István – utanpotlassport.huDékány Kinga sporttörténelmet írt 2017-ben, mikor alig két hónappal 16. születésnapja után – tehát még kadétkorúként  –  megnyerte a felnőtt magyar bajnoki címet. Galli Zsolt tanítványa a korosztályos Eb-n is remekelt, míg a vb-n egy egyéni hetedik hellyel kellett beérnie, igaz egyik nagy álma beteljesüléséhez ez is elég volt… – A veronai kadét-világbajnokságon elért hetedik helyeddel vívtad ki az ifjúsági olimpiai indulást. A beszámolók szerint a sírás határán táncoltál a kiesés után, mennyiben volt vigasz, amikor megtudtad, hogy megvan a kvóta? – Igazából nem is csak a határán voltam a sírásnak, hanem el is sírtam magam. Nagyon szerettem volna egy érmet a vébéről, és azt éreztem, hogy fejben fáradtam el az asszó végére, ezért kaptam ki. Utána kérdeztem is az edzőmet, hogy de legalább a kvóta megvan-e igy, és amikor mondta, hogy igen, ismét elsírtam magam, ezúttal viszont már örömömben. Úgyhogy mondhatjuk, igen, vigaszt jelentett, hogy megvan az indulás. – Október elején utaztok ki Buenos Airesbe, az idény szempontjából nem éppen a legjobb időpontban, mivel az olimpia hazai válogatóversenyekkel ütközik, ráadásul a felkészülést is meg kellett variálni emiatt. – A felnőttválogatóról fogok lemaradni, ami valahol bosszantó, de remélem, hogy később így is ki tudom harcolni, hogy tagja legyek  a válogatott keretnek. De ezzel most még nem akarok foglalkozni. A prioritás az ifjúsági olimpiáé. Két héttel hamarabb kezdtük el a felkészülést, mint egyébként kellett volna, emiatt nem is volt túl hosszú nyári szünetem, de ezt most nem bánom. Mégis csak a korosztályom legnagyobb világeseményére utazhatok, amelyen közel 4000 sportoló lesz jelen. Biztos vagyok benne, hogy különleges élményt jelent majd részt venni rajta, és ez megéri az extra készülődést. – Mi a cél? – Ha már kijutottam, szeretnék éremmel hazajönni. – Ezek szerint jó formában érzed magad. – Vívásban nincs olyan, hogy mindig jó formában van az ember. Jó állapotban érzem magam, de őszintén megvallva az eddigi versenyeimen nem is a fizikai fáradtsággal volt gondom, inkább mentálisan fáradtam el idő előtt. Azt remélem, hogy sikerül jól időzítenünk, és erőben, fejben egyaránt a csúcson leszek Buenos Airesben. – Ha valahol nem lehetett gondod a mentális fáradtsággal, akkor az a tavalyi felnőtt országos bajnokság, ahol rögvest sporttörténelmet is írtál: az első békéscsabai egyéni ob-címet nyerted, mindezt a valaha volt legfiatalabb versenyzőként női párbajtőrben. Több mint fél év távlatából, hogyan emlékszel vissza a sikerre? – Nagyon-nagyon boldog és büszke voltam. Előtte álmodni sem mertem a győzelemről, mivel ott volt a mezőnyben az olimpiai bajnok Szász-Kovács Emese is. Végül a döntőben nem vele, hanem Borsody Emmával találkoztam, aki sokáig vezetett is ellenem, és valóban, ezúttal az asszó vége sikerült kifejezetten higgadtan és jól, akkor sikerült fordítanom. – Az ob-győzelem mellett sem volt rossz az utolsó kadétéved, mire emlékszel vissza a legszívesebben? – A legnagyobb büszkeség tényleg a felnőtt országos bajnoki címem, de hogy mi a legszebb emlék? Ez nem egyszerű kérdés. Talán az Európa-bajnoki döntőn az utolsó tus, amellyel 45:43-ra legyőztük az oroszokat, hozta a legboldogabb pillanatokat.

– Túl a sikeres ifjúsági olimpiai részvételen, milyen céljaid vannak – immáron juniorként – 2018–2019-re? – A korosztályváltás sosem egyszerű, remélem, hogy minél hamarabb bele tudok rázódni a nemzetközi juniormezőnybe. Már tavaly is indultam jó néhány versenyen, így talán olyan nagy változás nem lesz. A junior Európa- és világbajnokságra mindenképpen szeretnék kijutni, és reményeim szerint a válogatottban is lesz helyem. – A budapesti felnőtt vb ott lebeg a szemed előtt? – Először a korosztályos eseményeken legyünk túl, utána persze jó lenne a hazai vébén is pástra lépni. – Az ifjúsági olimpiától indultunk, mi a helyzet az olimpiával? – Az a végcél, 2024-ben Párizsban mindenképpen szeretnék ott lenni, aztán hogy lesz-e másik alkalom, nem tudom. Tokió sem lenne rossz, de nagyon közel van, én pedig csak 18 éves leszek akkora. A párbajtőr nem feltétlen a legfiatalabbak sportja. Ezért is lehet majd hasznos a Buenos Aires-i tapasztalat.