Nagymenőből parti arc

Teljesnek érzi a pályafutását az élsporttól az idén 34 évesen visszavonult olimpiai és világbajnok vízilabdázó, Varga Dániel. A karrierjét az FTC-ben befejező klasszis ugyan továbbra is a sportágban tevékenykedik, de már a medence széléről segíti a zöld-fehér klubot. Elmondása szerint sok minden vonzotta a szakma irányába, a legfontosabb mégis az volt, hogy kivételesen ígéretes korosztályt irányíthat a ferencvárosiak ifjúsági csapatának trénereként.

Sztrik Martin – utanpotlassport.hu Az elmúlt időszak huszonegy olimpiai bajnok vízilabdázója közül talán ön vonult vissza a legfiatalabban. Mi ennek az oka? Edző akartam lenni, és ez a vágy már erősebb volt, mint az, hogy játékosként még mutassak valamit. Úgy is mondhatnám, sokkal inkább kíváncsi voltam arra, miképpen működöm a parton, mint az, hogy milyen vagyok további néhány évig játékosként.

Mi vonzotta a leginkább a szakmában? Sok minden, de a legfőbb oka mégiscsak az volt, hogy kivételesen ígéretes korosztályt irányíthatok, a jelenlegi ifjúsági csapatot sokra hivatott fiatalok alkotják. Szisztematikus munkával ezek a játékosok két-három év múlva akár a legmagasabb szintre is eljuthatnak. Mit tanulhatnak el leginkább a fiatalok a sportág egyik ikonjától? Fél évvel ezelőtt még a világ élvonalában játszottam, és tekintettel az elmúlt tizenöt-húsz évre, tisztában vagyok mindennel, ami ahhoz kell, hogy valakiből klasszis váljék. Tudom, mi kell a fiatal tehetség csúcsra jutásához, és azt is, mit kell tenni ahhoz, hogy ott huzamosabban megkapaszkodhasson az ember. És persze azt is, hogy e cél eléréséhez milyen minőségű és mennyiségű edzésmunkára van szükség. Köztudomásúan filozofikusan gondolkodó, érzékeny lelkialkatú sportoló volt. Ez mennyire segítette a pályafutása során? Hiszem, hogy mindennek ugyanabból fakad az előnye, mint a hátránya. Az egyik mozgatórúgó valóban az érzékenységem, annak minden velejárójával. Ettől függetlenül azt gondolom, az élet minden területén egyszerre kell racionálisnak és az érzelmek által inspiráltnak lenni. Valószínűleg edzőként sem változik meg a személyiségem, amit egyáltalán nem fogok bánni. Mi tart a vezérelvnek az utánpótlás-nevelésben? Az én munkámat igazán évekkel később lehet értékelni, aszerint, hogy a játékosaim mennyire állják meg a helyüket a magyar és/vagy a világ vízilabdázásában. Rövidtávon pedig úgy, hogy látom, mi az, amit tegnap még nem tudtak, de mára már megtanultak ebből a sportból. Mennyire élvezi a munkát? Minden úgy halad, ahogyan terveztem. A legnagyobb élmény az, hogy látom: elindultunk valahonnan, és hétről hétre előrébb lépünk. Ha ez a tendencia megmarad, akkor szép időszak elé nézünk. Megvolt az első nemzetközi torna. És Spanyolországban nem is okoztak csalódást. A hagyományos barcelonai Turbo-kupán bejutottunk a döntőbe, és ott ötméteresekkel kaptunk ki. A kint töltött napok hasznosak voltak a bajnoki rajt előtt, meccsről meccsre fejlődtünk. A felkészülésnek ebben a szakaszában fontos, hogy meccseket játsszunk, kétkapus edzéseket tartsunk. De persze mit sem érnének ezek, ha a korábbi kilenc hetet nem kőkemény munkával töltöttük volna. Az alapozta meg az állóképességet, a technikai és taktikai tudást. Úgyhogy izgatottan várom életem első edzői szezonkezdetét, a szombathelyiek elleni vasárnapi bajnoki rajtot. További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalukon.