Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Both József, a Vác VLSE utánpótlásért felelős szakmai igazgatója, aki 1973-ban a BVSC korosztályos labdarúgó-csapatainál kezdte edzői karrierjét, és bár a Budapesti Honvéd együttesével 1989-ben kupát és bajnokságot is nyert, számára mindig is a fiatalokkal való foglalkozás volt a legfontosabb. A korosztályos válogatottakat 1997 és 2007 között irányította, miközben az edzőképzés elsőszámú felügyelői tisztét is betöltötte; 2010 és 2014 között szakmai és képzési igazgató volt. Ő dolgozta ki 2008-ban a győri Fehér Miklós Akadémia szakmai programját. A Bozsik-program egyik legnagyobb híve, és éveken át amolyan „mozgatórugója”.
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Mozart, Paganini, Liszt. A világ zenetörténetének legnagyobb virtuózai, akikről nehéz elképzelni, hogy bármi kapcsolatuk is lenne a magyar labdarúgással. Ha csak az nem, hogy Both József az ő életüket és munkásságukat is komolyan tanulmányozta, amikor labdarúgóedzőként a válaszokat kereste a saját maga által feltett kérdésekre.
„Egész pályafutásom során a zseniket kutattam, mert szerintem nélkülük nincs eredményes labdajáték – szögezi le a beszélgetés elején a szakember, aki zongoratanár unokatestvérével rengeteget beszélgetett a művészek és a sportolók gyakorlási módszereiről, fejlődési lehetőségeiről. Ezek a diskurzusok szolgáltatták az alapját annak a gondolatának is, amellyel az utánpótlás-nevelés egyik alaptézisét azonnal cáfolja. – A tehetség felismerése a fontos, nem pedig a klasszikus fizikai adottságokon alapuló kiválasztás. Ehhez persze szem kell, nem is akármilyen, na meg rengeteg tapasztalat. De mondok még valamit, ami ennek csak látszólag mond ellent: nevelt zsenialitás is létezik. Az életkori sajátosságok szerinti tanulási folyamatot kell tűzön-vízen át vinni, soha egyetlen fontos lépcsőfokot sem kihagyni ahhoz, hogy a jó érzékkel kiszúrt gyerekekből végül Messik és Ronaldók legyenek. De ez már maga az út, amin nekünk, edzőknek kell őket végig vezetnünk.”
Both József azt mondja, élete végéig felelősséget érez valamennyi futballista tanítványáért Both József egy percig sem tagadja: mindent, amit a szakmáról tud, Mezey Györgynek köszönheti. A korábbi szövetségi kapitánnyal tíz éven át dolgoztak együtt a BVSC-ben, és bár nyíltan nemigen dicsérte őt tanítómestere, nemrégiben visszahallotta valakitől, hogy Mezey még a kezdetek kezdetén „híres edző lesz még belőle” elismeréssel illette őt. Az egykori csatár azonban mindig is jobban szeretett a háttérben dolgozni. Mezeyhez hasonlóan most ő is kötelességének érzi, hogy megemlítse az általa pillanatnyilag legjobbnak tartott magyar utánpótlásedző nevét.
„Pisont István a tizennégy-tizennyolc éves korosztályok felkészítésében Európa legjobbja – állítja határozottan a tréner, akiben cseppnyi keserűség sincs amiatt, hogy bár ő többnyire a nulláról kezdte megbízatásait, szinte soha nem engedték, hogy végig is vigye az elképzeléseit.
„Hogy jó munkát végeztem-e, nem az én feladatom eldönteni, a gyerekek teljesítménye beszél helyettem. Hálás vagyok, hogy kétszer is sikerült olyan korosztályos válogatottat elindítanom az útján, amely később az eredményeivel engem igazolt – utalt a szakember az 1989-90-es, valamint az 1995-96-os korosztályokra. Merthogy a Koman Vladimir, Németh Krisztián és Gulácsi Péter, majd pedig a Bobál Dávid és Berecz Zsombor fémjelezte csapat „összerakásában” elévülhetetlen érdemeket szerzett. – Filozófiára szükség van. Az enyém az, hogy a legjobbak csak a legjobbakkal együtt játszva fejlődhetnek. Az általam fiatalon behívott játékosoknak a klubjukban nem volt erre lehetőségük, hiszen adottságaik révén kilógtak a sorból. Ezért a válogatottnak a létező legtöbb meccset szerveztem meg, hogy a srácok korán hozzászokjanak a nemzetközi ritmushoz és nívóhoz. Az ő idejükben harminc-negyven mérkőzést játszottunk egy-egy évben, és ez alapvetően meghatározta a későbbi sorsukat is.”
Both József nem véletlenül érvel a nemzetközi összehasonlítás fontosságával. Saját magát sem csupán idehaza képezte. Rendszeresen utazott Hollandiába, ahol 1979-től a labdarúgó-szövetségben, valamint az Ajaxban és a Feyenoordban folyó szakmai munkát tanulmányozta. És hogy mit szűrt le tanulságként? Elsősorban a „kisjátékos feladatok” alkalmazásának fontosságát, hiszen azok a pálya méretének csökkentésével arányosan gyorsítják a ritmust, miáltal hatékonyan fejlesztik a technikai, a taktikai, a kondicionális és mentális képességeket. És itt ismét előkerül az edző és a zongoratanár közötti párhuzam.
„Mindig ott kell állni a gyerek mellett, és azonnal kijavítani a hibákat. A rossz mozdulatok nem rögzülhetnek. A zongoratanár is ott ül a hangszernél tanítványa oldalán, és korrigál. Megállás nélkül, amíg csak szükség van rá. A magyar futball legnagyobb szakmai hibája, hogy a játékosokat technikai hibáikkal együtt kondicionálják. Pedig a tanulási folyamatot nem szabad összemosni az állóképesség fejlesztésével.”
A fiatalok mellé persze nemcsak azért áll a jó edző, mert ellenőrizni akarja őket. Hanem azért is, mert a mester és tanítványa közötti jó kapcsolathoz elengedhetetlen a bizalom. Both József ismét különleges párhuzammal szolgál.
„A kulcs a róka. A Kis herceget olvasva nekem először nem jött át Saint-Exupéry üzenete. Aztán a fiam, Csaba, mondta, hogy a rókánál keressem. És tényleg. Mert akit megszelídítünk, azért egy életen át felelősséggel tartozunk. És én valamennyi tanítványommal kapcsolatban így érzek.”
Arra pedig, hogy az érzés kölcsönös, egy 2009. október 16-i, Kairóból érkezett telefonhívás a bizonyíték. Az U20-as világbajnokság győztes bronzmeccse után Koman Vladimirék első dolga volt, hogy egykori „felfedezőjük” számát tárcsázzák…
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.
