Életre szóló élményekkel gazdagodtak az ötödik helyen záró fiú strandkézilabda-válogatott tagjai is a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián. Az eseményre „beugróként” kiutazó társaság, nagyon közel állt a négy közé jutáshoz, s bár az nem sikerült, így is szépen köszönt el a korosztályos sporttól. A gárda csapatkapitányával, Simon Kristóffal beszélgettünk.
B. V. – utanpotlassport.huEgy hajszálnyira volt a még nagyobb bravúrtól a fiú U18-as strandkézilabda-válogatott a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián. Penszki Gergely együttese a csoportkörben hibátlanul teljesített, ötből öt mérkőzésen győzött, az azt követő középdöntőben viszont nyeretlen maradt, így lecsúszott az elődöntőről, s végül az ötödik helyen zárta a tornát az egyébként tavaly Európa-bajnoki ezüstérmes alakulat.
A válogatott ötödik hellyel intett búcsút Buenos Airesnek és az utánpótláséveknek Fotó: Szalmás Péter/MOB
Az utánpótlás-korosztálytól Argentínában elköszönő gárda csapatkapitánya, Simon Kristóf felemásra értékeli az olimpiai teljesítményüket.
„Tényleg remekül kezdtünk, nagy teljesítmény, hogy a csoportban valamennyi összecsapásunkat megnyertük. Persze kis csalódás volt bennünk a folytatás miatt, nyilván szerettünk volna nagyobb bravúrt véghez vinni, de így utólag azt mondhatom, mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy az ötödik helyen zártunk. Fontos volt számunkra, hogy az együtt töltött két évet győztes meccsel koronázzuk meg.”
A helyosztón a thaiföldieket két játszmában verte meg az együttes, de nem csak amiatt marad emlékezetes az esemény. Simonék amúgy eleve nem is számítottak a szereplésre, ahogyan ők mondják Új-Zéland visszalépése miatt „ajándékba kapták”. Ám az olimpiai légkör, mint az egész küldöttséget, a strandkézis fiúkat is megfogta.
„Az biztos, hogy nagyon élveztük. Egy olimpia nem mindenkinek adatik meg. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy képviselhettük az országunkat egy ilyen neves eseményen. Mind a homokon, mind az olimpiai faluban remekül éreztük magukat, páratlan volt a hangulat, örülök, hogy a részese lehettem ennek az egésznek.”
És ahogyan az itthonról is érzékelhető volt, a magyar csapat tagjai, az úgynevezett „youngary”-k nagyon összecsiszolódtak az Argentínában töltött három hét alatt. A magyar érdekeltségű eseményeken rendre a mieink szurkolásától volt hangos a lelátó, példaértékű volt a küldöttség egysége.
„Három hete, amikor itt találkoztunk a többiekkel, éppen csak köszönőviszonyban voltunk az eskütétel után. Viszont az olimpia alatt fantasztikus közösséggé értünk, rengeteg barátság szövődött, azt hiszem, mindenkinek életre szóló élményben volt része.”
A fiú strandkézilabdázók az olimpiával maguk mögött hagyják a sikeres utánpótláséveket. És lehet, hogy ajándékba kapták az ötkarikás szereplés lehetőségét, az nem is lehet kérdéses, hogy a kétéves munka, majd a Buenos Aires-i helytállás miatt megérdemelték azt.
További korosztályos híreink (STRAND)KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.
