Diagnózis és recept

Miközben a lány kosárlabdázók korosztályos együttesei a kontinens élmezőnyébe tartoznak, a fiúk képviselői a várakozáson alul szerepeltek a nyári Európa-bajnokságokon. Ennek kapcsán súlyos bírálattal illette a hazai fiúutánpótlás-nevelést Ivkovics Sztojan, a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitánya. Az utanpotlassport.hu-nak adott nyilatkozatában elmondta: sajnos realitás, hogy európai szinten a huszadik és a harmincadik helyen jegyzik a magyar korosztályos csapatokat; szembetűnő a fiatalok fizikai lemaradása, s nem kellőképpen hatékony a kiválasztási szisztéma. A tréner változásokat sürget. Véleményével három kiváló szakembert szembesítettünk: Forray Gábort, Saeed Armaghanit és Rátgéber Lászlót.

Sztrik Martin  Forray Gábor, a fiú U18-as válogatott és a KTE-Duna Aszfalt felnőtt férficsapatának vezetőedzője egyetért Ivkovics Sztojan kijelentésével: a nyári korosztályos Európa-bajnokságokon elért helyezések valóban a realitást türközik. „Nem szabad becsapni magunkat. Hiába vannak ügyes gyerekek nálunk, fizikumban egyszerűen úgy el vagyunk maradva, hogy a mérkőzéseken az ellenfeleinket két évvel idősebbeknek nézik. A felépítésbeli lemaradás pedig értelemszerűen eredménytelenséggel párosul.” Az edző ugyanakkor kitart amellett, hogy könnyebben orvosolható ez a probléma, mint az, ha valakiben nincs meg a tehetség, az ügyesség. Csakhogy a másik nagy gond éppen a játékosok helytelen kiválasztása. „Nagy általánosságban az a hazai tapasztalat, hogy ha valaki tehetséges, akkor nem fektet megfelelő mennyiségű energiát az edzésekbe, hiszen fél gőzzel is megcsinálja azt, amit a kevésbé ügyes társai kétszer annyi munkával. A trénerek magatartása pedig csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen a jobb képességűeket dédelgetik, az ügyetlenebbeket meg ‒ képletesen fogalmazva ‒ ütik-vágják. Ha a kiemelkedő tehetségeket nem késztetjük maximális munkára, akkor sosem érnek el a kívánt szintre.”

Forray szerint a megoldás a szövetségi vezetők, a klubok és maguk a játékosok egységes gondolkodásában van. A válogatottban eltöltött hetek alatt nem lehet pótolni a hiányosságokat, hiszen az érdemi munka nagy része a klubokban folyik. Fontos, hogy a közös cél eredményezze a közös felfogást is, csak így lehet előrelépni. „A szövetségben megvan a törekvés a változtatásokra, a felzárkóztatási program elindult. Ennek az első állomása, hogy minden utánpótlás-válogatott edzője beszámolót ír a benyomásairól, a sportági szervezetben ezeket összegzik, kiértékelik, és választ adnak arra: miképpen lehet orvosolni a problémákat. Ugyanakkor a klubok és a játékosok együttműködése nélkül lehetetlen az előrelépés. Sajnos sok fiatalnak nem megfelelő a hozzáállása, de akad pozitív ellenpélda is: az U18-as korosztály tele van tehetséges és alázatos játékosokkal.” A szakember szerint tizenhat éves kor előtt kell változtatni a fizikai, a technikai és taktikai felkészítésen, mert ebben a korban dőlnek el a lényegi kérdések. Utána már késő… A sportágban idehaza dolgozó szakemberek egyik legnevesebbje, Saeed Armaghani hasonlóképpen ítéli meg a jelent, ennek ellenére bizakodó. Úgy véli, a fejlődés egyértelműen látható, kiváltképp a 2000-es korosztály esetében, amelyben kiemelkedő tehetségek vannak. „Hosszú évek folyamatának eredménye, hogy ide jutott a fiúutánpótlás-nevelés. Ennek az oka részint az, hogy a modern, gyors, agresszív játékstílust idehaza nem tanítják a fiataloknak, így nem is találkozhatnak azzal a magyar bajnokságokban. De mondok mást: ahhoz, hogy egy-egy csapat agresszívan legyen képes támadni és hatékonyan védekezni, rendkívül fontos a fizikum, és erőnlétben szintén nem vagyunk a megfelelő szinten. Ennek az orvoslását a klubokban kell elkezdeni.” A jelenleg az NB I B-csoportjában szereplő Veszprém együttesénél szakmai vezetőként dolgozó tréner szerint a cél az, hogy a tizennyolc éves játékos már a felnőttek között is megállja a helyét. Ehhez viszont arra van szükség, hogy folyamatosan esélyt kapjon a kibontakozásra. Csakhogy ez kivitelezhetetlen, tekintve, hogy az élvonalbeli gárdák – az eredményességre törekedve – a légiósokat preferálják. Így nem is meglepő, hogy miért választják a tehetséges fiatalok a külföldi országok akadémiáit, klubjait. „Érdekes módon a női NB I-ben az első félidőben kötelező pályán lennie az egy utánpótláskorú kosarasnak. A férfiak között nem engedik bevezetni ezt a szabályt az egyesületek, ami a nevelés rovására megy.” Armaghani hangsúlyozza: „Mindennek a gyökere a magyar tehetségkutatási módszerek lemaradásában keresendő, a szakemberek ugyanis elvétve találják meg a fizikálisan és mentálisan is kiemelkedő talentumokat.” Rátgéber László mesteredző még erősebben fogalmaz. Szerinte a fiú utánpótlás-válogatottak Eb-ken elért 26., illetve 33. helye arra mutat: össze kell dugni a fejünket és forradalmasítani kell az utánpótlás-filozófiát, gondolkodásmódot. A napokban átadott pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia szakmai és stratégiai igazgatója úgy véli, az egész kosárlabda-kultúránkat meg kellene újítani. „Hangsúlyozni kell, hogy mentálisan és fizikálisan is le vagyunk maradva. De nem a gyerekek a hibásak, a kialakult helyzetért mi vagyunk a felelősek! Ennek a megváltoztatására megvannak a speciális, néha furcsa, de már bevált receptek. Igaz, azoknak sokszor éppen a saját versenyrendszerünk mond ellent.” A férfi és a női felnőttválogatott korábbi szövetségi kapitánya azt mondja: az utánpótlásrendszer reformjához tudományos és szakmai fokozattal, valamint tapasztalattal rendelkező, felelősséget vállalni tudó és akaró szakemberekre van szükség. „Ebben a munkában nem szabad elfeledkezni a Testnevelési Egyetem tudásbázisáról sem!” Rátgéber szerint ennél is fontosabb: meg kell tartani a legtehetségesebb tizenéves játékosokat, akik most sok esetben a külföldi lehetőségeket választják, így gyakran a magyar válogatott számára is elvesznek. A megtartásukhoz megfelelő „kiválósági képzőközpontokra” van szükség, amelyekben az ígéretek felismerése és a tehetséggondozás is a lehető legmagasabb szinten működik. „Hiába a tizenhét akkreditált akadémia, ez pillanatnyilag – ahogyan azt az eredmények is mutatják – a középszerűséghez vezetett. Úgy gondolom, nem csak az élvonalbeli kluboknak kellene felelniük az utánpótlásképzésért, mert a profi kosárlabda – természetéből adódóan – eredmény-, nem pedig képzésorientált. A felnőttbajnokságban zsinórban három vereség után már senkit sem érdekelnek a feltörekvő, tizennyolc éves tehetségek. Éppen ezért gondolom azt, hogy az NB I B-ben sem csak a kluboknak kellene csapatokat indítaniuk, hanem az akadémiáknak is. Továbbá ugyanannyi pénzből kevesebb, de minőségibb légiósra lenne szükség, akik jobban szolgálnák az ily módon már pályára lépő magyar fiatalok fejlődését is.” A szakember hozzáteszi: „Rengeteg jó adottságú és képességű gyerek játszik nálunk, és higgyük el, jól megalapozott szakmai programmal, új edzéstechnológiákkal, erőnléti edzők, pszichológusok, gyógytornászok – vagyis a sporttudomány – bevonásával, széles látókörű gondolkodással, harcos döntésekkel gyorsan utol fogjuk érni a már sikeres női szakágat. Ezért az edzőképzés, valamint a trénerek tovább- és átképzése a legfontosabb feladatunk.”