Előnyös helyzetben

A heraklioni világkupa-győzelem után már a magyar bajnokságra koncentrál Nagy Dávid, a Vasas 19 esztendős párbajtőrözője, aki reméli, a tavalyi betli után idén egyéniben is kijön számára a lépés, és bejut legalább a legjobb nyolc közé a felnőttek mezőnyében.

K. T. I. - utanpotlassport.hu „Már a felkészülés is jól sikerült, bizakodó, lelkes hangulatban utaztam ki” – mesélte a heraklioni világkupa-állomáson aranyérmet nyert Nagy Dávid az utanpotlassport.hu megkeresésére.

„A legnehezebb asszómat egy brazil, ám Olaszországban élő és készülő, így az olasz iskolát képviselő fiú, Camargo ellen vívtam. A világranglista negyedik helyén áll, így különösebb meglepetést nem okozott, hogy erős ellenfél volt. Sokáig fej-fej mellett haladtunk, vezetett, fordítottam, aztán egyenlített. Szóval elég stresszesen alakult, de a végén én adtam a több találatot” – idézte fel a történteket Halla Péter tanítványa, akinek akárcsak egy hónappal ezelőtt a rigai világkupa-versenyen, ezúttal is meg kellett vívnia egy „testvérharcot”. A legjobb nyolc között klubtársát, Koch Mátét búcsúztatta egy 15:10-re megnyert találkozón. „Nem szeretek magyar ellen vívni nemzetközi versenyeken. Nem jó érzés kiejteni egymást. Mátéval itthon rendre szoros asszóink vannak, nem tudnám megmondani, melyikünk nyert többet. De ilyenkor más összecsapni, mintha egy edzésen vagy egy hazai válogatóversenyen kerülünk szembe. Az elején kifejezetten jól vívott, a harmadik harmadra viszont sikerült összeszednem magam, végiggondolni a taktikámat, és ez bevált. Volt már négytusnyi előnye is, innen sikerült egyenlítenem, és azt hiszem, erre ezúttal nem volt felkészülve.” A Vasas válogatottja a csapatversenyről is beszélt. „Tavaly sorra vívtuk a döntőket, idén viszont mindkétszer a bronzérem jutott. Talán nem állt össze még egészen a csapat, bár ez furcsa, hiszen egy kivétellel ugyanúgy néz ki a válogatott, mint tavaly, amikor Európa- és világbajnokok lettünk. Az viszont pozitív, hogy mindkét világkupa-versenyen a bronzéremért vívtunk a legjobban. Mindkétszer azt éreztem, hogy megvan a kellő elán mind a páston, mind azon kívül. Hogy jól tudunk dolgozni és szurkolni egymásért. Úgyhogy azt érzem, jó úton vagyunk, és továbbra is tartom, ha másodéves juniorként világelsők tudtunk lenni, akkor idén, utolsó évesként is képesek kell legyünk rá.” Dávidra idén már csak egyetlen verseny, a felnőtt magyar bajnokság vár. Tavaly egyéniben nem jött ki számára a lépés, a kétnapos viadal második napján már vívnia sem kellett: a legjobb 128 között kiesett, és végül a 66. helyen zárt. „Enyhe megfogalmazás, hogy nem sikerült jól. Ugyanakkor ez most egy esély is. A görgő ranglistának hála, mivel tavaly nem szereztem pontot a magyar bajnokságon, ha most sikerül jó eredmény elérnem, nagyot tudok előrelépni. Jelenleg 16. vagyok a felnőttek között, ami messze van a kijutó helyektől, így a világkupában sem tudok versenyezni. Ezen jó lenne változtatni.” „A Vasassal minden esélyünk megvan a csapatbajnoki címre, a döntő a minimális elvárás. Tavaly a fináléban kikaptunk a Honvédtól, idén viszont a legutóbbi Magyar-kupa-fordulóban mi nyertünk. Hogy egyéniben mivel lennék elégedett? Ha nyolcba jutok, az már segítene a középtávú céljaim elérésében.”