Töretlen fegyver, töretlen hit

Egy hét alatt két bravúros aranyéremmel gazdagodott Nagy Dávid. A Vasas vívója előbb a krétai Heraklionban (avagy Iráklióban) megrendezett junior párbajtőr világkupa-versenyen állhatott a dobogó tetejére, majd pénteken a felnőtt magyar bajnokságon sem talált legyőzőre.

K. T. I. - utanpotlassport.hu Nagy Dávid a tavalyi 66. hely után idén rendkívül hidegvérű, megfontolt vívással, többször is a hajrában ellenfele fölé kerekedve megnyerte a felnőtt magyar bajnokságot.

– Számítottál ilyen sikeres évzárásra? – Egyáltalán nem úgy mentem a magyar bajnokságra, hogy nyerni akarnék, úgyhogy az aranyérem számomra is egy nagyon pozitív csalódás. Persze a világkupa után önbizalomnak sem voltam híján, de előzetesen a legjobb nyolccal is elégedett lettem volna. A tizenhat között már nem volt könnyű asszóm, még akkor sem, ha ránézésre nem alakultak túl szorosan. Fejben nagyon sokat kivett belőlem a verseny, ezért is örülök, hogy a legvégén sikerült megújulni és fordítani Peterdi András ellen. – Feldolgoztad már, hogy 19 évesen magyar bajnok lettél? – Pár hét múlva kellene erre a kérdésre visszatérnünk. Most csak azt érzem, hogy nagyon-nagyon boldog vagyok. Különösen amiatt, mert azt érzem, nem a szerencsén múlott a siker, hanem egész nap tudatos, kidolgozott akciókat tudtam csinálni, és így nyertem meg 8–11-ről felállva a döntőt is. – Beszéljünk kicsit a világkupáról. Ott hét asszót kellett vívnod az egyenes kieséses szakaszban. Melyik volt a legkeményebb? – A legjobb tizenhat közé kerülésért egy brazil, de Olaszországban élő és így az olasz iskola szerint is vívó fiúval, Alexandre Camargóval találkoztam. Sokáig fej fej mellett haladtunk, vezetett, fordítottam, aztán egyenlített. A végén viszont én adtam a több találatot. Talán ez volt a legstresszesebb és legnehezebb mind közül. Nagyon motiváltan vívtam. Tudtam, hogy jól sikerült a felkészülés és a verseny is lement gikszer nélkül. Nem volt pengetörés, vívhattam a kedvenc fegyveremmel, és végig kiegyensúlyozottnak éreztem magam. – Három magyar zárt a legjobb nyolc között. Te nyertél, Andrásfi Tibor a harmadik, Koch Máté pedig hatodik lett összesítésben. Ezek után a csapatversenyen elért harmadik hely rendben volt, vagy inkább csalódást jelentett? – Tavaly sorra vívtuk a döntőket, idén viszont két versenyből kétszer maradtunk le a fináléról. Ilyen szempontból csalódás. Az viszont pozitív, hogy mindkét világkupa-versenyen a bronzéremért vívtunk a legjobban. Mindkétszer azt éreztem, hogy megvan a kellő elán mind a páston, mind azon kívül. – Az idény elején azt nyilatkoztad, a cél a világ- és Európa-bajnoki cím megvédése. Tartod? – Továbbra is hiszek ebben. Ha tavaly, másodéves juniorként meg tudtuk nyerni a vébét és az Eb-t, ráadásul világelsőként zártunk, akkor utolsó évesekként is képesek kell legyünk rá. – Említetted, hogy végig a kedvenc fegyvereddel vívhattál. Ez tényleg ilyen sokat számít? Azt gondolná az ember, hogy ezek nagyrészt tömegesen gyártott, lényegében azonos pengék és markolatok. – Az alkatrészek alapvetően igen, bár még akkor is vannak különbségek, ha ugyanattól a gyártótól szerzi be azokat az ember. Ugyanakkor, mint egy sportcipőt, ezt is be kell kissé törni, hogy jó legyen. Meg lehet picit hajlítani a pengét, vagy épp a markolatot csiszolni, reszelni, hogy kényelmesebb legyen. Egy versenyen megesik, hogy elhajlik a penge, vagy eltörik és cserélni kell. Törekszünk arra, hogy a fegyvereink nagyjából azonosak legyenek, de a különbségek megvannak. Amikor heteken keresztül ugyanazzal edzünk, aztán a versenyen hirtelen váltani kell, azt meg lehet érezni. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.