Hatalmas tehetség, ugyanekkora célokkal

Vigvári Vendel az UVSE Hunguest Hotels élvonalbeli keretének második legfiatalabb vízilabdázója. 17 évesen Benedek Tibor csapatának egyik gólerős vezére, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Iván-díjjal is kitüntetett pólósa. Vigvári az eurosport.hosszabbitas.hu-nak nyilatkozott együttese meglepetésszerű OB I-es teljesítményéről, saját játékáról, kedvenc vízilabdázóiról, valamint Benedek Tiborról a lila-sárgák bronzérmével végződő Komjádi-kupa második napján.

UP-info Az UVSE szereplését kiemelten figyeli minden vízilabda-kedvelő Benedek Tibor szerepvállalása és a sok tehetséges játékos miatt. A lila-sárgák három győzelemmel állnak az OB I B-csoportjának ötödik helyén. A csapat egyik kiemelkedő játékosa Vigvári Vendel, aki a margitszigetiek élvonalbeli keretének második legfiatalabb pólósa. A 17 éves tehetség vízilabdás családból jött, édesapja, Vigvári Csaba 1991-ben bajnok volt az Újpesttel, többek között Vendel jelenlegi edzője, Benedek Tibor, valamint másik két klasszis játékos, Dala Tamás és Vincze Balázs csapattársaként.

– Az ifjúsági bajnokságban és az OB I-ben is játszottál az UVSE szinte összes mérkőzésén. Hogy bírod a sorozatterhelést? – Október környékén volt egy kisebb sérülésem a debreceniek elleni meccs után, kaptam egy ütést, megrepedt az orrom, ezért nem tudtam játszani három-négy mérkőzésen. Kicsit úgy fogjuk fel, hogy a párharcok egyben edzések is. Nem mindegyik szoros, a fontosabbakra viszont nagyon koncentrálunk. Amúgy is sokat készülünk fizikálisan és mentálisan, de olyankor még jobban. Nagyon sok edzésünk van, így bírni fogjuk a terhelést a szezon végéig. Fiatalok vagyunk, a regenerálódással nincs gond. – Hozzászoktatok már az időnkénti hajnali hat órási edzésekhez?  – Előfordul, hogy valamelyikünk elalszik, de a hajnali edzésekre is szükségünk van.  A legtöbben iskolába járunk, muszáj korán kezdeni. Ha fel szeretnénk venni a versenyt az OB I-es csapatokkal, napi egy edzés kevés lenne. Ezeknek a tréningeknek van egy csapatépítő hatása, elszántan edzünk a közös céljainkért, pedig mindegyikünk szeret aludni. – Milyen Benedek Tiborral együtt dolgozni?  – Több téren is nagyon sokat lehet tőle tanulni. Gondolok a hozzáállására, a taktikai és technikai tudására, a sport iránti alázatára. Nekem különösen tetszenek a motivációs beszédei. A fontosabb meccseink előtt komolyabb megbeszéléseket tartunk, és ha netán ha egy kis lazaságot érez a csapaton, vagy ha valami nem tetszik neki, azt mindig elmondja. Szerencsésnek tartom magunkat, hogy vele dolgozhatunk. – Már három győzelemnél tartotok, még a felsőházról is álmodhattok. Legutóbb a Debrecent győztétek le, többek között a te három pazar távoli lövéseddel. Számodra ez volt az eddigi legemlékezetesebb meccsed a szezonban?  – Igen. Sokunknak ez volt az első tévés meccse. Egy játékosállományban jobb csapatot sikerült legyőznünk, nagyobb tapasztalattal bírnak nálunk a debreceni játékosok, fizikálisan is jobbak. Személy szerint én is jól játszottam. De hatalmas sikernek mondanám az ifi bajnokságban a címvédő BVSC ellen aratott hétgólos idegenbeli győzelmünket is, ott minden összejött.

– A DVSE ellen szerzett első gólodat így kommentálta Szabó Zoltán a mérkőzés élő tévés közvetítésében: „Beszélnünk kell róla, akárhány éves is az ember, ha ilyen gólt lő, azt muszáj elismerően megénekelni. Két olyan helyzetben hibázott, amelyek ennél sokkal nagyobb helyzetek voltak, de itt az elvégzett munka, meg az a magabiztosság, amit Tibor próbál beléjük pumpálni, hogy attól még a harmadikat is el kell vállalni nyolcról, hátha bemegy, bement.” Mit szólsz a BEK-győztes pólós értékeléséhez? – Köszönöm Szabó Zoltánnak! Miután kihagytam két helyzetet, lehozott a mester, kicsit magamba kellett szállnom. Szerencsére az egész csapat segítőkész ilyenkor. Sokan olvasunk sportpszichológiával foglalkozó könyveket, próbáltam érvényesíteni az olvasottakat, ezek szerint sikerült. – A technikád, és az a könnyedség, ahogy mozogsz a vízben, emlékeztet Varga Dénesre, a youtube-csatornádon is ő látható a borítóképen. A lövőmozdulatod, a lóbád pedig egy szerb klassziséra, Nikola Jaksicéra hasonlít. Ők a kedvenc vízilabdázóid?  – Több játékost szeretek. A kezdetektől Gór-Nagy Miklós az egyik kedvencem. Rendes volt velem, olyan gesztusokat gyakorolt felém kiskoromban, amelyek nagyon jólestek és a mai napig sokat jelentenek nekem. Akkoriban még nem az UVSE-ben játszottam, hanem a Kópéban, tetszett a játéka. Ez 2013 körül volt, írtam is neki, találkoztunk. A tizenkettedik születésnapomra kaptam tőle pár ereklyét, amiket azóta is büszkén őrzök. Varga Dumi játékát is nagyon szeretem, nagy elismerés ha valakit hozzá hasonlítanak. Szerintem ez túlzás, de persze tőle is sok dolgot próbálok ellesni. Milos Cuktól is sokat láttam és tanultam, és Nikola Jaksictól is. – Az előző bajnoki idény legértékesebb férfi játékosának választottak tavaly az UVSE-n belül az összes korosztályt nézve (serdülő, ifi, felnőtt), tizenhat évesen. Mit jelentett számodra ez az elismerés?  – Jó érzés volt, visszacsatolás az egész évre, hogy jó úton haladok. – Sőt, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Iván-díjat 2017-ben te, tavaly pedig az öcséd, Vince is megkapta. Varga Dániel és Dénes mellett csak ti mondhatjátok el magatokról, hogy testvéreket is díjaztak.  – Őszintén szólva ez még nem jutott eszembe, de érdekes belegondolni. Örülök, hogy van egy  testvérem, akivel a vízilabdáról, de más témákról is tudok beszélgetni. Bízom benne, hogy sikerül elérnünk a közös célunkat. – Mi lenne az? – Az, hogy közösen olimpiát nyerjünk! További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.