Filmbe illő befejezés

Lévai Zoltán, a kötöttfogás 82 kg-os súlycsoportjának újdonsült U23-as Európa-bajnoka a saját harmadik, a korosztály ötödik magyar aranyérmét szerezte. Újvidékről hazatérve nyilatkozott munkatársunknak.

Budai Zoltán – utanpotlassport.hu  A juniorok között és a 75 kilogrammos U23-as mezőnyben korábban Eb-győztes birkózó, a mostani sikerét tartja a legkedvesebbnek. A döntőben elképesztő hajrával, 3–1-re győzte le az orosz Vahag Margarjant. Az Újvidékről hazaérkezett Lévai Zoltánnal beszélgettünk. – A finálé parádésra sikerült. Addig látszólag egyszerű volt eljutnia, de az orosz nagyon erősnek tűnt. – Igen, ez így van. A verseny előtt igyekeztem felmérni a terepet. Több videót is megnéztem az ellenfelekről, és már akkor kiszúrtam az oroszt. Tudtam, hogy ő az Európa-bajnoki címvédő, és ha összekerülök vele, nehéz dolgom lesz. Így is történt. A másik, aki előzetesen felkeltette a figyelmem a fehérorosz Safarenka volt. Vele az elődöntőben kerültem össze, 8–0-ra nyertem, de a döntőben már nem számítottam sima meccsre.  1–1-es vagy 2–1-es mérkőzésre készültem.

– Sokáig 1–1 is volt, aztán már csak tizenöt másodperc volt hátra. Megcsinálta. – Éreztem, hogy meglesz a győzelem. Egy pillanatra sem veszítettem el a hitem. Tudtam, hogy a legvégén meg fogom csinálni az akciót, hiszen édesapámmal ( id. Lévai Zoltán, az U23-as kötöttfogású válogatott edzője – A szerk.)  is ilyen meccset terveztünk. Hat percből áll egy mérkőzés, és az olyan jó birkózót, mint az orosz, sokszor öt és fél percen keresztül kell fárasztani, hogy megtörjön. Nem egy olyan meccs van, ahol csak az utolsó másodpercekben kezd lankadni az ellenfél figyelme. Ilyenkor lehet megszerezni a győzelmet. – A döntő közben még orrsérülés is hátráltatta. Hátráltatta? – Nem, sőt most talán még ez is hozzásegített a bajnoki címhez. Margarjan elég durván megfejelte az orromat, de ez benne van a pakliban. Előfordult már, hogy sérülés megzavart, a fájdalom elnyomta a koncentrációmat, és minden felborult. Most azonban annyira lelkesen birkóztam, hogy ettől csak motiváltabb lettem, kicsit fel is bosszantott, és ez az előnyömre vált. – Meglett a harmadik korosztályos Európa-bajnoki címe. Állít közöttük sorrendet? – Ez a mostani arany talán a legkedvesebb, hiába most kellett a legkevesebbet birkóznom. Egy súlycsoporttal feljebb indultam, és a döntőt filmbe illően sikerült befejeznem. Az utolsó tizenöt másodpercben Európa-bajnokságot nyerni hatalmas élmény. Nagyon örültem, hogy én voltam a szőnyegen, és nem nekem kellett szurkolni a lelátóról, mert legalább nem én izgultam úgy, mint a többiek. – Aki ezen a versenyen először pontot tudott csinálni Lévai Zoltánon az édesapja volt, de ekkor már háromszoros Európa-bajnoknak mondhatta magát, aztán hirtelen egy break táncmozdulattal pattant talpra. Látványos volt. – Tényleg! Erre még nem is gondoltam. A meccs után apa beszaladt és valóban neki sikerült elsőnek. Úgy látszik, ő is kiváló birkózó. Táncolni egyébként nagyon szeretek, de ez a jelenet nem volt tervezve, egyszerűen csak kitört belőlem a nagy öröm. További korosztályos híreink BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.