Labdarúgás: a 18 éves magyar kapus szerint a német futball nagyobb koncentrációt, más mentalitást igényel

A 18 éves, U-válogatott kapus, Kiss Ágoston a nyáron a Haladás labdarúgócsapatától egy évre kölcsönbe a német másodosztályú Arminia Bielefeldhez került, amelynél a felkészülési meccseken már pályára is lépett az első csapatban. Első benyomásairól, hosszú távú céljairól nyilatkozott honlapunknak.

Kiss Ágoston elmondta, a kapusok esetében is érvényes az, amit a külföldre kerülő fiataloktól gyakran hallunk – intenzívebbek, mentálisan is fárasztóbbak az edzések, nagyobb koncentrációt igényelnek. – Néhány hete kezdted el a munkát az előző idényt a német másodosztály 7. helyén záró Bielefeldnél, de már két meccsen is pályára léphettél az első csapatban, miközben a Haladásnál még felkészülési meccsen sem szerepeltél a felnőttek között. Mennyire volt ez nagy ugrás számodra a hazai U19-es bajnokság után? – A Haladásban, mióta Horváth Ferenc lett a vezetőedző, valóban nem játszottam az első csapatban, korábban, még Pacsi Bálint időszakában védtem egyszer a Répcelak elleni mérkőzésen – válaszolta az utanpotlassport.hu-nak a 18 éves kapus, Kiss Ágoston, aki az új idényben az Arminia Bielfeld labdarúgócsapatánál bizonyíthat kölcsönjátékosként, eddig két edzőmeccsen játszott, gólt még nem kapott. A hatodosztályú Maslingent 5–0-ra, a harmadosztályú Urdingent 2–0-ra verték meg. – A németek harmadik számú kapusnak szerződtettek, alapvetően az U19-es csapatban játszok majd, de az első csapat keretéhez tartozom, velük edzem, a csapat ausztriai edzőtáborozásán is részt vettem, mert ha sérülés történik, készen kell állnom, ezért is kapom meg a lehetőséget már a felkészülés során. Eddig négy edzőmeccse volt a csapatnak, ebből kettőn védtem. Az első meccsünkön nagy segítségemre volt a védelem irányításában a csapat rutinos belső védője, míg az Urdingen ellen ugyan csak egy félidőt játszottam, de mentálisan nagyon elfáradtam, jobban mint a hazai U19-es bajnokságban kilencven perc alatt. – Mit érzel a legnagyobb különbségnek Németországban, ahhoz képest, amit itthon tapasztaltál? – Fejben fárasztóbbak az edzések, sokkal többet foglalkoztatnak a társak már a tréningeken is, és a meccs előtti edzéseken is ugyanolyan kemény becsúszások vannak, mint máskor, itt senki sem húzza vissza a lábát. Egy személyes példa, ami jól szemlélteti a viszonyokat: az egyik edzésen a csapat helyi sztárjával, a házi gólkirály és csapatkapitány Fabian Klosszal volt egy ütközésem, kivetődtem a labdára, már a kezemben volt, de ő még nyúlt utána és belerúgott, pedig látszott, hogy az enyém lesz.

– Miként fogadtak a társak, mennyire nehéz a beilleszkedés, hogy állsz a német nyelvvel? – A csapattársak nyitottak voltak, kérdezgettek rólam, az elejétől a becenevemen szólítanak, a kapusok pedig kollégaként, egyenrangú versenytársként kezelnek. Sokat számított, hogy otthon nagy hangsúlyt fektettem a nyelvtanulásra, így amint kikerültem, rögtön meg tudtam szólalni németül. Korábbi kapusedzőm, Kakas László mesélte Fülöp Márton példáját, aki szintén azzal tudott érvényesülni Angliában, hogy már beszélt angolul. Számomra is sokat jelent, hogy megértem az edzőnket és kapusedzőnket, nincs szükség tolmácsolásra. Persze szeretném tovább fejleszteni a tudásomat, ezért járok majd nyelvórákra. – Németországban még jól csenghet Király Gábor neve, akivel az előző idényben csapattársak voltatok a Haladásnál, ő mennyit segített neked a kiutazásod előtt? – Igen, Gábor hírneve megelőzött engem és itt is olyannak ismerik őt, mint én. Ő egy jó értelemben vett munkamániás, aki tanácsokkal, saját tapasztalataival sokat segített, mielőtt kikerültem. Az első számú kapusunk, Stefan Ortega még az ő cseréje volt korábban az 1860 Münchennél. – Mekkora a légiósok szerepe az együttesben? Mennyire jellemző, hogy akár húsz év alatti játékosok is lehetőséget kapnak az első csapatban? – Amennyire az elmondásokból tudom, elő szokott fordulni, még kapusposzton is. Az U19-es csapatban, melyben a bajnokikon játszom majd, nem tudok légiósról, az első csapatban vannak, de többségében ők is német ajkúak. Érdekes, hogy van egy feröeri srác is, Jóan Símun Edmund, akivel közösen járok majd a nyelvórákra. Az ő mentalitása nagyon jól beleillik az itteni közegbe, mert a többiekhez hasonlóan ugyanúgy felvállalja, keresi a párharcokat. Ő korábban a magyar válogatott ellen is játszott. – Mik a konkrét céljaid a következő idényre? – Elsősorban az, hogy minél több meccsen szerepelhessek az U19-es csapatban, amely nagyon erős bajnokságban szerepel, azonos csoportban például a Dortmund, a Hannover, a Mönchengladbach és a Köln együtteseivel. Egy évre kölcsönbe érkeztem, de minden meccsen a maximumot szeretném nyújtani, hogy segíthessem a csapatomat. A többit majd meglátjuk. Emellett szeretnék bekerülni Bene Ferenc csapatába, az U19-es válogatottba is az őszi Eb-selejtezőkre. – Tavasszal azzal is felhívtad magadra a figyelmet, hogy jótékony felajánlást tettél a Srí Lanka-i terrortámadásban érintett katolikus közösség, illetve az áldozatok családjai számára. A hit, a vallás mennyire segít a pályafutásod során? – A vallásos neveltetés, a hitéleti dolgok erőt adnak a nehezebb helyzetekben, például most is, hogy Németországba, egy új környezetbe kerültem, ahol egyedül kell laknom. A hitre támaszkodva könnyebben leküzdöm a nehézségeket, és úgy gondolom, ezt nem is kell véka alá rejteni. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.