Kosárlabda: megújulás a piramis tetejéről – a cél a fiú up-válogatottak visszajuttatása az A divízióba

A fiú utánpótlás-válogatottak szakmai stábját gyakorlatilag teljes egészében lecserélte a kosárlabda-szövetség a nemzetközi porondon évek óta tartó gyenge szereplés miatt. Ennek apropóján beszélgettünk a szövetség főtitkárával, Bodnár Péterrel, valamint a szakmai és utánpótlás-bizottság elnökével, Mészáros Lajossal arról, hogy új korszak kezdődik az utánpótlás-nevelésben.

A kosárlabda-szövetség radikális lépésre szánta el magát: az összes utánpótlás-fiúválogatott élén lecserélte a szakmai stábot. Az U16-os fiúk vezetőedzői posztján Váradi Attilát Berényi Sándor váltotta, az U18-asokat Forray Gábor helyett Pethő Ákos irányítja, míg az U20-asok élére Pór Péter helyett a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitánya, Ivkovics Sztojan állt. „Ivkovics örömünkre elvállalta az U20-as válogatott vezetését is, így a felnőttválogatott és az U20-as válogatott egységes szakmai koncepció alapján készülhet a versenyekre. A kinevezések során azt tartottuk szem előtt, hogy elhivatott, ambiciózus és lehetőleg fiatal szakembereket találjunk. Fontos volt ugyanakkor az is, hogy mellettük olyan mester dolgozzon, aki valamivel tapasztaltabb, ezzel téve gördülékenyebbé a munkát” – magyarázza a szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságának elnöke, Mészáros Lajos.

A döntés hirtelen, ám nem előjelek nélkül zúdult a magyar kosárlabda-társadalomra. Honlapunk július végén készített interjút a fiúszakág helyzetéről a szövetség főtitkárárával, Bodnár Péterrel: „Ha valami hosszú távon nem működik, akkor változásra van szükség. Már két évvel ezelőtt is azt javasoltam, hogy új szövetségi szakmai gárdát nevezzünk ki a fiúk élére, és ez az idén sem lesz másképp. Nem látok sok kockázatot abban, hogy megújult, friss edzői team lásson munkához a következő idényben az utánpótlás-válogatottakkal” – mondta anno, a szövetségi döntést előre jelezve a főtitkár. A forradalmi változások tehát elkezdődtek. „Megújulást szerettünk volna, amely a piramis tetején kezdődött. A célunk az, hogy négy-öt év múlva visszajuttassuk a srácokat az A divízióba” – indokolja Bodnár, miért fogadta el az elnökség javaslatát. A fiúk sikertelensége tény: legutóbb 2016-ban, a helsinki U20-as Európa-bajnokságon szerepelt nemzeti együttesünk az A divízióban (és a finnek elleni vereség után kiesett az első osztályból). A legjobb eredmény azóta a B divíziós kontinenstornákon a hetedik hely volt, amelyet 2017-ben ért el az U16-os csapat.  Az áttörést az idei nyár sem hozta meg: az U16-osok tizennegyedikek, az U18-asok tizenötödikek, az U20-asok tizenharmadikok lettek kontinensviadalukon. Valamit lépni kellett!

ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS  „Az eddig is futó szövetségi programjainkat racionalizálni kellett. A célunk korábban az volt, hogy növeljük az utánpótlásbázisunkat, és ez sikerült is. Csakhogy a mennyiségből a minőségbe való átmenet nem egyszerű feladat” – mutat rá a probléma egyik gyökerére Mészáros, aki kiemeli, hogy 90–92 százalékban a klubokban folyik a kosarasok képzése, 8–10 százalékban pedig a szövetségi programokban. Utóbbi tényt megragadva természetes, hogy elsőként az egyesületek munkáján kell csiszolnia, javítania a szervezetnek, amely arról kész koncepciót dolgozott ki. „A klubok képzési szisztémája kicsit félrecsúszott. Már alacsonyabb korosztályokban is a taktikai képzés dominál, amellett a fizikai képességfejlesztést és a technikai képzést teljesen elhanyagolták, pedig mindennek ez az alapja. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az edző pedagógus is, tehát nevelőfeladata is van. Rengeteg olyan edző dolgozik idehaza, aki azt gondolja, az utánpótlás-nevelés annyiból áll, hogy valahonnan letöltik a taktikai dolgokat az internetről és alkalmazzák. Ez abszurdum! Ennek a kiküszöbölésére készítettük el a szövetség korosztályos képzési programját, amelyben részletesen levezetjük, hogyan kellene zajlania a munkának. Ez módszertannal, gyakorlatanyagokkal kiegészítve elérhető az összes hazai nevelőműhely edzőinek” – fogalmaz a szakember. Ahhoz, hogy bármi hatékonyan működjön, folyamatos ellenőrzést igényel. Ez ebben az esetben sincs másképp: a szövetség ellenőrzi, egyben mentorálja a klubok szakmai tevékenységét.  „Minden feltétel adott manapság ahhoz, hogy megköveteljük az eredményességet – így a bizottság elnöke. –  Akadémiai és megyei mentorprogramot működtetünk, a hat akadémiai mentorunk mellett az összes megyében van egy, aki folyamatosan járja az egyesületeket, nyomon követi az edzéseket, amelyek előtt és után is leül a trénerekkel beszélgetni, elmondja a meglátásait. Emellett – meghatározott szempontrendszer alapján – értékeli a klubokban folyó szakmai munkát, és erről adatokat küld a szövetség központi rendszerébe. Minden klubot kötelezünk arra is, hogy meghatározott időszakokban fizikai és képességfelmérő teszteket végezzen a sportolókon, és azoknak az eredményét szintén el kell juttatni a szövetségbe. Az adatbázisban szereplő adatok értékelése után határozzuk meg a következő lépéseinket.” A szövetség produktivitásban méri a munka hatékonyságát.  „A produktivitás alatt mi azt értjük, hogy az egyes nevelőműhelyek meghatározott időn belül hány utánpótlás- és felnőttválogatottat, valamint NB I-es játékost adnak a sportágnak. Mentoraink folyamatosan monitorozzák a csapatokat, az edzőket és a játékosokat, azután értékeljük az ott folyó szakmai munkát és mindezek alapján rangsorolunk. A tervek szerint kidolgozzuk azt a szisztémát is, amely a produktivitás mértékéhez igazodó támogatási összeget határoz meg a csapatoknak.”

MESTEREKET IS KERESNEK A Testnevelési Egyetem – sok esztendő után – két éve indította újra a szakedzőképzést, így a trénerek körülbelül nyolcvan százaléka olyan, aki csak OKJ-s képzést kapott. Ez az adat árulkodik arról, hogy szakemberproblémával is küzd a magyar kosárlabda (is - A szerk.). Sokatmondó, hogy 2008-ban a szövetség körülbelül 370 edzői licencet adott ki, míg ez a szám tavaly 1370-re emelkedett. „Affinitás, tehetség, alázat és elhivatottság. A szakmai tudás mellett ezek a kiváló mesterek legfőbb ismérvei. Mentoraink feladata az is, hogy ezeket a kvalitásokat felismerjék a trénerekben, és megjelöljék, kik azok, akiket érdemes menedzselnünk a folytatásban külföldi továbbképző programok keretében. Ezeket az edzőket igyekszünk bevonni a szövetségi programokba is, hiszen a kiválasztás folyamata nemcsak a játékosokra, hanem az edzőkre is vonatkozik.” A szövetségnek különös figyelmet kell fordítania a képzés és a versenyeztetés összehangolására.  „Ha megnézzük a fiatal játékosok döntő többségének egy hetét, láthatjuk, hogy általában kétszer lépnek pályára hét napon belül. Kérdem én, heti két, vagy akár több mérkőzés mellett, mikor van idő a megfelelő képzésre, illetve a pihenésre? Utánpótlás-versenyrendszerünkben visszaszorítottuk a hétközi mérkőzések számát. Nem szabad elfelejteni, a versenyeztetés a képzés része, nem pedig fordítva! Tervezzük azt is, hogy a jövő szezontól a szövetségi kiválasztásban kiszemelt tehetségesebb játékosainknak rendszeres központi képzést tartunk.” Mészáros Lajos megannyi Európa-bajnokságon vett részt a legutóbbi néhány évben, és úgy látja, a nemzetközi mezőny egyre erősebb: „Azt kell vizsgálnunk, merre tart a korosztályos válogatottak fejlődése a riválisokhoz képest. Megfigyelhető, hogy az európai utánpótlásban a sportágat elképesztően nagy dinamikával és gyorsasággal űzik napjainkban – nem túl bonyolult taktikát alkalmazva. A minőségi ellenfelek játékosai nagy nyomás és sebesség mellett is kiválóan alkalmazzák a sportág technikai elemeit, stabil dobótechnikával rendelkeznek, erőszakosak és kemények. Ehhez kell felzárkóznunk. Ennek megfelelően kell fejlődnie a módszertanunknak és kultúránknak ahhoz, hogy elérjük a célunkat: a fiú utánpótlás-válogatottaink is az A divíziós kontinenstornákon versenyezhessenek.” Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.