Kézilabda: a sérülés poklából junior Eb-aranyig és a felnőttválogatottig jutott Kuczora Csenge

Tavaly októberben Kuczora Csenge, a Váci NKSE 19 éves kézilabdázója súlyos sérülést szenvedett. Fél évet hagyott ki, de felépülése olyan jól sikerült, hogy nyáron Győrben junior Európa-bajnokságot nyert, a héten meg részt vehetett a vb-re készülő felnőttválogatott összetartásán. Interjú.

A nyáron junior Eb-győztes magyar leánycsapat két játékosa, Kuczora Csenge és Vámos Petra nagy lehetőséget kapott a hét elején, ugyanis részt vehettek a decemberi felnőtt-világbajnokságra készülő válogatott kétnapos összetartásán. Erről kérdeztük Kuczorát, a Váci NKSE 19 éves irányítóját, aki nagy utat járt be az elmúlt egy évben.

– Egy évvel ezelőtt keresztszalag-szakadást szenvedtél, és féléves kihagyás várt rád. Gondoltad volna akkor, hogy ennyi szép emlékről tudsz beszámolni egy évvel később? – Próbáltam akkor is pozitívan látni a jövőt, bár tudtam, hogy nem lesz könnyű az út a visszatérésig. Akkor is megvoltak a céljaim, azokért dolgoztam, egy pillanatra sem adtam fel. – Gondolom, a júliusi, győri junior Európa-bajnokságnál nem kellett nagyobb motiváció. – Valóban az volt a végcél, de addig nagyon sok kis állomás vezetett. Például amikor először rá tudtam állni a lábamra, aztán járni, majd futni és ugrálni. Ezeknek mind nagyon tudtam örülni akkor, hiszen ezek az apró lépések is kellettek a sikeres visszatéréshez. – Az Eb-n a korábbi bronz- és ezüstérem után végre „közmegelégedésre” csúcsra ért ez a korosztály is. Mennyire éreztétek nyomás alatt magatokat a torna legnagyobb esélyeseiként? – Mi is érzékeltük, hogy gyakorlatilag mindenki azt gondolja, nekünk ezt meg kell nyernünk. Viszont amikor ott voltunk Győrben, már minden átfordult, és lazán, jókedvűen álltunk a meccsekhez. Csapatként és egyénileg is mindenki a maximumot adta.

– Az Európa-bajnokság után visszatértél a Vácba, amelyben a második szezonodat kezded. Mekkora váltást jelent ez a csapat a Vasasban töltött tizenkét év után? – Jó döntésnek tartom a Vácba igazolásomat, annak ellenére is, hogy az első év a sérülés miatt nem úgy sikerült, mint szerettem volna. De a nehéz pillanatokban a családtagok, a barátok és a csapattársak is végig mellettem álltak. A Váccal az NB I-ben és az EHF-kupában is olyan célokért küzdhetek, amelyek a pályafutásom mostani szakaszában éppen megfelelnek. – Egy korábbi interjúban így fogalmaztál: „Fiatalon az ember nem mérlegel, csak elvállalja, amit el kell vállalnia. Ezekért a pillanatokért érdemes kézilabdázni.” Bevállalós játékosnak számítasz? – Úgy gondolom, igen. Amúgy ezt éppen a visszatérésem utáni első mérkőzésemen mondtam, amikor elvállaltam, majd belőttem a mostani hetest. Picit persze féltem, de úgy voltam vele, hogy ha az addigi büntetők bementek, miért ne állnék oda még egyszer. Szerintem másképpen nem lehet és nem is érdemes. – A héten újabb jelentős mérföldkőhöz érkeztél, először hívtak meg a felnőtt-válogatottba. Mit jelent ez szűk két hónappal a világbajnokság előtt? – Nem gondolnám, hogy a Japánba utazó keretben már számolnának velem, szerintem csak kipróbáltak, mint a jövő egyik lehetséges emberét. Két nap alatt is világossá vált, hogy még mennyi mindenben fejlődnöm kell, viszont pozitív visszajelzéseket kaptam, ezért azt hiszem, nem voltak elégedetlenek velem. – Kim Rasmussen figyelmét nem most keltetted fel először. A szövetségi kapitány egy évvel ezelőtt azt mondta, sok játékost lát, aki egy-egy játékelemben kiemelkedik, de akiben mindenből a legtöbb van, az Kuczora Csenge. Mit jelentettek neked ezek a szavak? – Nagyon örültem neki, megtiszteltetésnek vettem, hogy így gondolkodik rólam. De ugyanúgy, vagy talán még keményebben csináltam a dolgomat. Az a célom, hogy ne csak őt, hanem mindenki mást is meggyőzzek ennek a mondatnak a hitelességéről. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.