A 15 éves Juhász Judit a magyar sakk balesetveszélyes ragadozója

A kővágóörsi Juhász Judit, még csak a héten töltötte be tizenötödik életévét, ettől függetlenül már számos hazai és nemzetközi siker fűződik a nevéhez. A Tapolcai VSE sakkozóját személyisége és játékstílusa egyszerre teszi a sportág palettájának egyik legüdébb színfoltjává.

Ha a sakkot vesszük alapul, akkor nem is olyan korán, hatévesen kezdett el megismerkedni a sportág alapjaival a héten tizenötödik születésnapját ünneplő Juhász Judit. Először a szomszédságában lakó unokatestvére és nagybátyja hatására vett kezébe bábut, majd nem sokkal később Paréj József irányítása mellett már az edzéseket is elkezdte. A kislányt egyből elragadta a játék világa, mestere pedig rögtön meglátta benne a tehetséget, mondván, aki már negyven éve oktat sakkot, már abból hamar észreveszi, kiből lehet valaki, ahogyan leül az asztal mellé. Judit csillogó szemmel foglalt helyet, ráadásul korához képest szokatlan tűrőképességgel vetette bele magát a tanulásba Tapolcán. Hogy esetleg elpártoljon a sportágtól, ahogyan emlékszik, eszébe sem juthatott. „Józsi bácsitól azért lehetett félni is valamennyire, nem nagyon mertem felállni az asztal mellől” – mondja nevetve Judit, majd elárul egy törvényszerűséget:  a  Veszprém megyei településen aki a neves szakembernél valahogyan eltölt egy-két esztendőt, abból biztos, sakkozó válik. A stabil alapoknak feltehetően nagy érdeme van abban, hogy a Tapolcai VSE Istvándi Lajos vezette sakkszakosztályának játékosa két évvel azután, hogy elkezdett játszani, U8-as korosztályban bronzérmet szerzett a maribori világbajnokságon.

„Azóta sem jártam közelében sem a dobogónak” – jegyzi meg viccesen a versenyző, és bár a világversenyek rendszeres szereplőjének a nagyobb tornákon valóban nem sikerült érmet szereznie, rendre az élmezőnyben végzett. Természetesen a korosztályos hazai versenyeken állandó látogatója a dobogónak, és legtöbbször a tetejére áll. U10-ben az Eb-n volt 16., U12-ben 9., U14-ben és U16-ban 15., a legutóbbi indiai világbajnokságon pedig szintén ebben a korosztályban jutott neki a 22. hely. A játék szeretete a kezdetek óta elkíséri, de hogy pontosan mi tartja a tábla mellett, nehezen tudná megfogalmazni. „Ezt a mai napig nem tudom pontosan. Mindig is taktikus játékos voltam, de leginkább az a része tetszik a sakknak, amikor támadni kell, a király felé menni. Bár nem mindig ezt kellene csinálnom. Egyébként kitartó vagyok, és jól tűröm a monotonitást, ezt szeretem is kamatoztatni. Például, amikor vb-bronzérmes lettem, a dobogó hatórás partin dőlt el, az már elég durva. Talán azóta egy-két ilyen hosszú játékom volt. Nagy élményként tekintek vissza rá, elég sok minden megmaradt abból a versenyből. A végén futottam Mádl Ildikóhoz, a csapatvezetőnkhöz, aki felkapott az ölébe, és össze-vissza puszilgatott. Menet közben az Európa-bajnokot is sikerült legyőznöm, de ezt csak a mérkőzés után tudtam meg, mert szándékosan nem mondta el senki, kivel játszom, nehogy megijedjek. Simán nyertem, aztán szóltak, hogy kit vertem meg. A díjat pedig Garri Kaszparov adta át, na, neki mai napig tisztán emlékszem az arcára.” Judit akkor még nem teljesen fogta fel, milyen eredményt ért el, mára már tudatosult benne. Ami akkor új volt számára, hogy számos különböző nemzetiségű gyerekkel találkozott, mostanra természetes, hisz jónéhány világtornán részt vett. Mindemellett szerencsésnek mondhatja magát, hiszen az ilyen eseményeken a rendező ország csupán a versenyző szállását és a tartózkodás feltételeit biztosítja, a nevezési és útiköltséget önerőből kell előteremteni – neki sikerül megoldania. Külön szponzora nincs, de tavaly elnyerte a Tapolca legjobb sportolójának járó díjat, ami idén nagyban segített a részvételekben. Ám nem mindig kell a világ túlsó felére elrepülnie az élményekért, itthon is adódik rengeteg emlékezetes pillanat. „Két éve a miskolci diákolimpián jártam, amikor az első nap délutánján kimentünk az udvarra, ahol az aznap már végzett fiúk fociztak. A barátnőm, Majoros Rózsa szerette volna visszarúgni a felénk érkező labdát, de olyan rosszul találta el, hogy egyenesen az arcom felé száguldott. Én pedig, ahogy hirtelen elhajoltam, teljes erővel lefejeltem egy mellettem álló vasoszlopot. Eléggé szédültem, de visszamentem játszani, és még nyertem egy meccset, mielőtt elvittek a kórházba. Ott megállapították, hogy agyrázkódásom van és kérték, hagyjam abba a versenyt. Én mégis visszamentem, aztán meg is nyertem. Azóta anyáék és a barátok is azzal húznak minden verseny előtt, hogy van-e nálam TAJ-kártya? Mert akkor nem volt. Minden utazás előtt az az első, hogy beteszem a táskába.” Utazásban pedig nem szenved hiányt a keszthelyi Vajda János Gimnázium kilencedikes tanulója, hiszen a suli 35 kilométerre esik lakhelyétől, Kővágóörstől. Azt viszont a társai sem bánják, ha olykor messzebbre kell menni egy-egy verseny alkalmával, mert ahogy egyöntetűen kijelentik: ha Judit jön, lesz hangulat is. A jó kedélyre már hétfőn szükség lehet, akkor utazik ugyanis az U16-os válogatott a törökországi sakkolimpiára. A Krstulovic Alex, Borhy Marcell, Csiki Endre, Gombócz Ferenc és az egyetlen leány alkotta csapat abban bízik, hogy az 50 országot felvonultató verseny végén képes lesz 15. helyen kiemeltségéhez mérten teljesíteni. Aztán decemberben Észtországban jön még a rapid Európa-bajnokság, amely 2x20 perces játékokból áll. Bár Judit még ilyen világeseményen nem járt, az előjelek kedvezőek a számára.

„Nálam csak jól sülhet el, ha nem kell sokat gondolkodnom. Ha túlagyalom, már olyan dolgokat is beleképzelek a helyzetekbe, amik nincsenek is ott. Ekkor szoktam rosszul dönteni. Ha anyáék itthonról nézik az internetes közvetítést, és látják, Judit már 25 perce nem lépett, akkor mondják, hogy ajaj, itt már nagy a baj. Edzőm is megerősíti, hogy általában az első gondolataim vezetnek sikerre.” Jelenlegi edzőjével, Bodó Norberttel negyedik éve dolgoznak együtt teljes harmóniában. Judit újra nevetve meséli, mennyire teljes körű felkészítést kap mesterétől, aki aztán nem vár el semmit cserébe. Viszonyuk baráti. Ez az edző szavaiból is kivehető. „Amennyire nyitott és barátságos a hétköznapokban, annyira az ellenkezője a sakkban – jellemzi tanítványát Bodó Norbert. – Ő egy igazi ragadozó. Állandóan támadna, a megalkuvás nélküli győzni akarás a védjegye. Ez sokszor a taktika része is lehet, de a szituációk olykor mást kívánnak meg. Őt ez sem érdekli. Csak egy érdekes statisztika: legutóbbi húsz partijából a világversenyeken csupán kettő végződött döntetlenre. A döntetlen aránya a profiknál ötven százalék feletti. Ez is mutatja, mennyire kiélezi a játékát. A túlzott kockázatvállalás a gyengébb játékosok ellen is visszaüthet. Ezt nekem nyilván egyensúlyba kellene hoznom, de még eddig semmiről nem sikerült leszoktatnom. Bár tegyük hozzá, ugyanezzel a stílussal lett bronzérmes az Eb-n is. A sok kislány nem volt felkészülve ilyen erejű offenzívára. Úgy vélem, a személyiséget nem lehet és nem is kell kizárni a sakkból. Juditot a szíve viszi előre, és életvidámságának köszönhetően a kudarcok után is egyből talpra áll. Álma, hogy válogatott legyen. Azon dolgozunk, hogy ez a következő három-négy évben sikerüljön, mert utána már nem lesz reális esély rá.” A fiatal játékos a sakk mellett a zenében is kamatoztatja tudását, kiválóan zongorázik. Ha kell mindig kiáll saját véleményéért, de abban senkivel nem vitatkozik, hogy célja az olimpikonná válás. A szakemberek szerint jó úton halad, és ha Budapestnek sikerül elnyernie a 2024-es sakkolimpia rendezési jogát, talán ő lehet a magyar női válogatott egyik erőssége, akit hazai környezetben is megcsodálhat a közönség. További korosztályos hírek SAKKBAN a sportági aloldalunkon.