Jégkorong: a mikrofon másik végén – visszatért a pályára a kommentátorként is jeleskedő Nagy Ákos

Tavaly ősszel súlyosan megsérült az Erste Ligában szereplő Fehérvári Titánok 20 éves csatára, Nagy Ákos, de jól használta ki a holtidőt: régi álma teljesült azzal, hogy kommentátorként is kipróbálhatta magát csapata mérkőzésein. Bár a korábbi korosztályos válogatott hokis visszatért a jégre, egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a jövőben még mikrofon mögé üljön.

Hosszú kihagyás után léphetett jégre a nyáron a Fehérvári Titánok 20 éves csatára, Nagy Ákos. Még tavaly ősszel, a Gyergyó elleni Erste Liga-meccsen ugrott ki a válla, majd nem sokkal később kiderült, műteni is kell. Egy hónapig tartó rehabilitáció várt az akkor korosztályos válogatott játékosra, aki azonban nem töltötte tétlenül az időt: sportriporteri karrierbe kezdett, a Titánok hazai mérkőzéseit közvetítette a klub felkérésére. Tetszett neki az új szerepkör, de természetesen manapság már ismét a hoki az első (az Erste Ligában a négy gólja mellett egy gólpasszt is kiosztott). Ugyanakkor nem tartja elképzelhetetlennek, hogy idővel visszaüljön a mikrofon mögé.

– Az előző szezonban lényegében teljesen kiesett. Mennyire volt nehéz az az időszak? – Azért nyúlt ennyire hosszúra a felépülésem, mert százszázalékos állapotban akartam visszatérni, és a műtét mellett döntöttem. Már tavasszal is voltam jégen, nyáron pedig teljes erővel vetettem bele magamat a munkába. Viszont négy hónapig nem csinálhattam semmit, állóképességem finoman fogalmazva sem volt az igazi, ezért mélyről kellett visszajönnöm. – A mostani évadban viszont már jó néhány mérkőzésen túl van az Erste Ligában. Mennyire elégedett az első hónapokkal? – A csapattal érezhetően meccsről meccsre, hétről hétre fejlődünk. Akadt egy-két csúnya vereség, de kezdenek összeállni a sorok, célunk az idén is a playoffba kerülés. Én tavaly nagyon keveset játszottam, nem is tudtam, mire számítsak. A rutin jelenti a fő különbséget az utánpótláshoz képest, mert az U20-as korosztály tempója  nincs nagyon messze az Erste Ligáétól. – Visszatérve a sérülés alatti időszakra, nem unatkozott akkor sem. Beült előbb szakértőnek, majd kommentátornak a Fehérvár mérkőzéseire. Hogyan jött az ötlet? – Az egyik edző egyszer nem tudta vállalni a szakkomentátori feladatot az egyik EBEL-meccsre. Megkerestek, örömmel ugrottam be, és kedvező visszajelzéseket kaptam. Utána megkérdezték, lenne-e kedvem – immár főszerepben – kipróbálni magamat a Titánok meccsén, és persze, hogy igent mondtam, onnan pedig nem volt megállás. – Az az érzésem, hogy nem mostanában kezdett érdeklődni a kommentátori szakmai iránt… – Már egészen kicsiként, amikor hokis bábukkal játszottam, kommentáltam a történéseket. És ez a mai napig megmaradt: húszévesen, ha egyedül vagyok, és játszom valami sporthoz köthetőt, nem bírok csöndben maradni. Nagy élmény volt, hogy élesben is kipróbálhattam.

– Azért ez nem könnyű műfaj, nyilván élőben a mérkőzéseken sokkal nehezebb, mint a fotelból a tv előtt. –  Ezt én is tapasztaltam, eleinte pokoli nehéz volt. Ráadásul a saját csapattársaim játszottak, akiket persze nem akartam bántani, de azért próbáltam pártatlannak tűnni. Előfordult, hogy nem tudtam, mit kellene mondani, elfogytak a szavaim, de később ebből tanulva például rengeteg statisztikát készítettem, s ha hirtelen nem volt ötletem, beolvastam valami érdekességet. És elkezdtem televíziós jégkorong-közvetítéseket nézni, és onnan is ellesni egy-két trükköt. – Most visszatért a jégre. Ez egyben a sportriporteri pálya végét jelenti? – Erről szó sincs, egyáltalán nem szeretném elengedni azt sem. De most van elég feladatom, újra játszom az Erste Ligában, és elkezdtem az edzői szakot a Testnevelési Egyetemen. Viszont, amint azt befejezem, kommunikáció szakon szeretnék még továbbtanulni, mert nem adom fel az álmom, kommentátorként is  szeretnék még feltűnni. – Tavaly még a korosztályos válogatottban is szerepelt, hogyan látja a további sportkarrierjét? – Az utánpótlás-válogatottból nagyon hosszú, rögös út vezet a felnőttbe, rengeteg kiváló játékos akar egyszerre bekerülni. Biztos, hogy nekem még rengeteget kell dolgoznom addig, de célom, hogy újra felölthessem a címeres mezt. További korosztályos hírek JÉGKORONGBAN a sportági aloldalunkon.