Strandröplabda: a homok titkai, avagy miért verekedtek össze a vb-győztes gödöllői gimis lányok?

Magyar strandröplabdázók először szerepeltek középiskolai világbajnokságon, és ha már ott voltak, a 2005-2006-os korosztályt képviselő gödöllői lányok meg is nyerték. Szabó Anna, Kristóf Dóra és Bútor Anna a verseny után nem sokkal már a kulisszatitokba is beavatta honlapunkat. Például, hogy ami működik a pályán, az miért nem megy a fürdőszobában?

Október elején a magyar strandröplabdázás legnagyobb sikerét érte el három gödöllői lány azzal, hogy a szicíliai középiskolai világbajnokság 2005-2006-os korosztályában aranyérmet szerzett. A Török Ignác Gimnázium hetedik, nyolcadik és kilencedik osztályos tanulója, sorrendben Szabó Anna, Kristóf Dóra és Bútor Anna a világbajnoki cím mellett számtalan élménnyel gazdagodott az olaszországi túrán. Honlapunknak a sikerhez vezető út titkairól is beszámoltak. Ahhoz, hogy egy páros kijusson a világbajnokságra, nem kellett többet tennie, mint megnyernie korcsoportjának diákolimpiáját. Ezt májusban Szabó Anna és Kristóf Dóra véghez is vitte, ám akkor még csak szóbeszédnek tűnt a világverseny.

„Némi utalást kaptunk rá, hogy vár ránk egy meglepetés a győzelem után, de én akkor még nem tudtam, pontosan miről is van szó – meséli Szabó Anna. – Aztán nem sokkal később e-mail érkezett, amelyben tájékoztattak a kvalifikációról. Leírhatatlanul boldog voltam. Már magának az utazásnak örültem. Fogalmam sem volt, milyen csapatok lesznek, arra gondoltam, hogy csak ne legyünk utolsók.” „Nekem akkor még nagyon távolinak tűnt – mondja Dóri. – De ahogy telt az idő, egyre többet foglalkoztam vele, egyre jobban izgatott. Aztán az utazás előtti napokon el sem hittem, hogy mi most a vb-re készülünk. Utólag meg már az hihetetlen, hogy meg is nyertük. Az egész így együtt csodálatos.” A lányok azonban nem ketten, hanem hárman egy csapatban repültek a világeseményre. Bútor Anna eredetileg Sorompó Kinga párjaként indult volna az idősebbek között, de menet közben kiderült, hogy a szervezési feltételek ezt nem teszik lehetővé. Így csatlakozott a duóhoz. A lányok edzője, Kleczli Csaba nem tarthatott velük, ő ugyanis a Vasas Óbuda statisztikusaként éppen az Adriai-tenger túloldalán, Montenegróban tartózkodott BL-selejtezőn, de Buday Balázs és Oláh Zsolt jelenléte is garancia lehetett a jó szereplésre. „Közvetlenül a vb előtt tudtuk meg, hogy hárman leszünk. Sosem gondoltam volna, hogy így alakul. Kicsit féltem, hogyan fogjuk megoldani, hogy mindhárman egyenlően vegyük ki részünket a csapatmunkából. Sértődés nélkül. Végül is nyertünk, szóval nem volt gond” – állapítja meg Bútor Anna. Olyannyira nem volt gond, hogy a csoportmeccsek után a németek elleni elődöntőben a Bútor, Kristóf páros az első elveszített szett után lesöpörte ellenfelét, a brazilok elleni döntőben pedig a Szabó, Kristóf duó maradt ellenállhatatlan. „A döntőt a pálya széléről néztem – emlékszik vissza Bútor – leginkább az zavart, hogy tehetetlen voltam. Nagyon szurkoltam. Egyáltalán nem számít, hogy nem szerepeltem a fináléban, sőt jó taktikai húzásnak is bizonyult, hiszen a brazilokkal játszott csoportmeccs után az ellenfél alaposan kielemezte a játékunkat, közte az enyémet is. Nem arra készültek, amivel a pályán találkoztak.”

Világbajnokságból ötös Bútor Annát számos gratulációval fogadták az iskolában. Mindent társa és tanára kinyilvánította elismerését, ám testnevelésből külön jutalmat kapott. Ahogy meséli: „a tesitanár nagyon aranyos volt, hiszen azt mondta, tudja, nem sokat ér így a világbajnoki címmel összevetve, de azért ad egy ötöst.”

Az egész torna remek hangulatban telt, és minden perce emlékezetes marad a lányok számára. A közönség soraiban ott lelkendeztek a csapattársak és a szülők egyaránt.

„Eszméletlen jó volt a biztatás, és az, amikor bemondták a nevünket a nyitásoknál. Ráadásul, ha pontot szereztünk mindig magyar zenét játszottak be, nekem rémlik is valami Rúzsa Magdi, nem tudom honnan szedték” – mondja Szabó, de Kristóf már meg is találja a magyarázatot: „Gondolom beírták a keresőbe, hogy hungarian song és nyomtak egy entert. De valóban fergeteges volt a szurkolás. Anyáék is kitettek magukért, amikor nem volt időnk elmenni vízért, mindig ők hoztak.” „Apukám életében először járt strandröpimeccsen, és vicces volt, milyen átéléssel üvöltött. Minden szakmaiságát elővéve kiabált, hogy: játsszatok!”  – idézi nevetve Bútor. Az utolsó győzelem után persze mindhárom család képviselői megkönnyezték a sikert, ami abból a szempontból is nagy dolog, hogy a lányok nagyjából két éve ismerkedtek meg a strandröplabdázással. A teremváltozattal sem sokkal korábban. Ki így, ki úgy. Szabó Annának édesapja is űzte a sportágat, így hiába próbálta ki előtte az úszást, a balettot, végül ő is a pályán kötött ki. Kristóf Dóri szintén úszott, de kézilabdázott és focizott is, majd azután váltott a számára legkedvesebbre. Bútor Anna pedig úgy meséli, ő nem igazán akart semmit sem sportolni, de anyukája szólt, hogy lassan valamit illene elkezdenie. Hát elkezdte.  Immáron mindhárman alapemberei a Gödöllői RC-nek, és rendkívül jó barátnők. Ennek is köszönhetik, hogy minden egyes mérkőzésen a lehető legnagyobb összhangban képesek játszani. Ám, más a helyzet a szállodaszobában.

Összeforrt álmok Kristóf Dóra, a strandröplabda szezon előtt két nappal focizás közben eltörte az alkarját. „Nem hiszem el, hogyan lehettem ennyire béna” – szomorkodott a baleset után a várható edzéskiesések miatt. A kimaradás után aztán összeszorított fogakkal és megkettőzött erővel dolgozott, hogy világbajnok lehessen.

„Négyen voltunk egy szobában, Sorompó Kinga volt még velünk és elég nehezen tudtuk eldönteni, ki fürödjön elsőként. Természetesen mindig nekem sikerült, ez nem is volt kérdés – állítja Szabó, de Bútor nem teljesen így emlékszik. „Én lettem volna az első, de Szabó Anna állandóan kiverte a hisztit. Meg kellett verekedjünk. Na, de nem azért került elém, mert legyőzött volna, ahogy letepertük egymást az ágyra. Gondoltam menjen csak, rákapcsolom a villanyt és ijesztgetem. Nem is mert bemenni a fürdőszobába, miután furcsa hangokat adtam ki az éj leple alatt.” „Kint kártyáztunk a csapattal, és a két Anna azt mondta, bemennek előbb tusolni” – kezdődik Kristóf Dóri verziója. – „Mondtuk, oké, de siessetek. Kingával fél óra után mentünk be a szobába, és ők még mindig ott ültek az ágyon leharcolva. Hát elég pipák lettünk, mert már rég mi jöttünk volna. Na, mindegy, nem foglalkoztam velük, én negyedikként mentem, így nem várt senki az ajtó előtt toporogva.”

Biztos, hogy lányos sportág? Szabó Anna nem hiába szeretett bele a röplabdába. Bár ragaszkodásának okát a következő mondata után biztosan újragondolja: „Ez egy nagyon szép játék, a gondolkodás, a csapatmunka és a labda együtt teszi igazán értékessé és élvezhetővé. Igazi lányos sportág. Vagyis… ezt inkább mégsem mondom, mert apukám is röpizett.”

Amilyen szertelenség jellemezte az éjszakákat, olyan rendezetten működött a reggel. A lányok nem változtattak az első napon bevált taktikájukon, és a két győztes meccset eredményező reggeli után, egyik napon sem voltak már hajlandóak módosítani a menün. A két Anna a sonkás szendvics, Kinga és Dóri a lekváros kenyér rabja lett. Minden nap. Bejött. Ennek ellenére a lányok nem babonásak, talán Dóri narancssárga napszemüvege az egyetlen kabala. Sokszor le akarta már cserélni a régi darabot, de többek között az országos bajnoki győzelmét is ezen keresztül látta, így nincs szíve elhagyni. Sőt egy tartalékot beszerzett mellé. A lányok abban egyetértenek, hogy Szicíliában életük legnagyobb sikerét érték el. Hogy teremben vagy homokban képzelik el jövőjüket, még nem tudják. Egyelőre nyáron strandröpi, az év más időszakában terem. Ha dönteniük kellene, jelenleg nehezen születne meg a választás. Pláne, hogy Bútor Anna még a hóröplabdázást is kipróbálná... További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon