Atlétika: kemény munka és pizzasütés a 32-szeres magyar bajnok Kaptur Éva edzésmódszerei között

„Ők nem gyerekek, hanem fiatal felnőttek” – vallja tanítványairól a 32-szeres magyar bajnok sprinter Kaptur Éva, aki öt éve kezdett edzőként is tevékenykedni. A pályafutása során számos tapasztalatot gyűjtött atlétanő felkészítési tervében éppúgy szerepet kap az áldozatos munka, mint a pizzázás közbeni barátnői csevegés.

A különböző rövidtávú versenyszámokban harminckétszer nyert magyar bajnokságot Kaptur Éva, aki öt éve edzősködni is elkezdett egyesületében, a Budapesti Honvéd SE-ben. Az aktív pályafutása végén járó sprinter nevéhez ráadásul két országos rekord is tartozik, 2017-ben fedett pályán az egyesületi csúcsot elért 4x400-as váltó tagja volt, 2018-ban a 4x100-assal futott országos csúcsot. Tudatosan készült arra, hogy egyszer továbbadja a fiataloknak a rekortánon megszerzett tapasztalatait.

„Mindig is szerettem volna edzősködni, nagyon szeretem. Azt akartam, ha abbahagyom az élsportot, legyen valami, amihez nyúlni tudok. A környezetemben azt tapasztalom, hogy akik befejezik, azokban hirtelen keletkezik egyfajta hiányérzet. Ezt az űrt szerettem volna kitölteni. Fontos, hogy a pályán maradjak, még ha egy másik státuszban is.” Éva nyolc-kilenc leányatlétát edz serdülő, ifjúsági és junior korosztályban. Magáról úgy tartja, sikereinek hátterében húsz százalék tehetség és nyolcvan százalék munka áll. Ezt a szemléletet is igyekszik átadni tanítványainak, akikre szándékosan nem használja a gyerekek szót. „Ők nem gyerekek. Nyilván a szülőknek azok, de nekem fiatal felnőttek. Nem szabad rájuk úgy tekinteni, mint akiknek fogalmuk sincs mi történik körülöttük. Kamaszkorban (13-14 évesen) már nagyon is tudják, mi zajlik a környezetükben, és képesek saját döntéseket hozni. Edzéseken csak magamat adom. A munkát azért is tartom fontosnak, mert láttam, mennyi tehetség volt már a magyar atlétikában, akik nem dolgoztak eleget, így egyszer csak eltűntek a süllyesztőben. Ezt a felfogást meglepően könnyű volt átadni a versenyzőimnek, talán a személyiségem is azokat a lányokat vonzza, akik hasonlóképp gondolkoznak.” A kemény munka ellenére minden alkalommal nagyszerű hangulatban telnek az edzések. Éva szerint ezt nem is lehet másképp csinálni, csak úgy, ha a sportoló jól érzi magát, és önmagáért látogat el nap mint nap a pályára. Bár az atlétika egyéni sportág, elengedhetetlen, hogy a fiatal versenyzők példamutató közösségbe kerüljenek, arra pedig külön büszke, hogy „leányai” nem csupán edzőtársak, hanem barátnők is.

„Nagyon jól egymásra hangolódtak, a pályán kívül is sokat találkoznak és én is szoktam nekik programokat szervezni. A szülinapokat mindig megünnepeljük, de karácsony előtt is összejöttünk. Ilyenkor elmegyünk hozzám, sütök pizzát, leülünk és beszélgetünk. Nemcsak az atlétikáról, hanem mindenről. Róluk. Igénylik, sőt szükségük van rá, hogy érdeklődjenek irántuk.” A közösen eltöltött idő pedig sok mindenre hatással van. A fiatal edzőnő nem felejtette el, milyen volt, amikor ő volt ennyi idős, s noha a világ sok mindenben változott két évtized alatt, vannak segítséget igénylő állandó jelenségek. „Talpraesettebbek, mint én voltam ilyen koromban, sokkal több dolgot tudnak elintézni önállóan. Nekem a sport abban segített igazán, hogy legyen egészséges önbizalmam. Voltak olyan lányok a csoportomban, akik mikor bekerültek, nem mertek megszólalni. Aztán szép lassan teltek a hónapok, és már be sem lehetett fogni a szájukat. Hangsúlyoznom kell, ezt önmagadért érdemes csinálnod. Azért, hogy jól érezd magad. Nem mindenkiből lesz országos bajnok vagy Eb-, vb-résztvevő, de az atlétika mindennek az alapja, a célom, hogy tanítványaim egy életre megszeressék a sportot.”   További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.