A mi kis falunk: „már az egész ország tudja” – a tápiószelei kézilabdázók

Bár a magyar sport – benne az utánpótlás – létesítményhelyzete sokat javult az utóbbi időben, a jövő ígéretei nem mindenütt készülhetnek pompázó pályákon és csillogó csarnokokban. A mi kis falunk elnevezésű sorozatunkban kistelepülések olyan nevelőműhelyeit mutatjuk be, amelyek sikert sikerre halmoznak, vagy éppen csak körülményeikhez képest érnek el elismerésre méltó eredményeket. E heti főszereplőink a tápiószelei kézilabdázók.

Amikor a hazai női kézilabda-utánpótlás sikereinek okát kutatjuk, elsőre nyilván mindenkinek a balatonboglári NEKA, a Győri Audi ETO KC, az FTC vagy a DVSC ugrik be, hiszen ezek a klubok adják a játékosok nagy részét a válogatottba. Ugyanakkor a juniorválogatott két fantasztikus érmében vastagon benne van a tápiószelei műhely is, elvégre egykoron onnan indult a sportág egyetlen magyar junior világ- és Európa-bajnoka, Kácsor Gréta. A Cegléd melletti, 6500 lakosságú kisvárosban – itt kérünk elnézést a rovatcímért és a „lefaluzásért” – igazi példaképnek számít a ma már a Váci NKSE együttesét erősítő 19 éves balátlövő, akit a múlt nyáron a junior Európa-bajnokság All Star-csapatába is beválasztottak. Így nem csoda, hogy a kis szelei kézilabdacsarnokban – vagy inkább iskolai tornateremben – az összes kislánynak Kácsor a példaképe.

„Szerintem fantasztikus dolog, hogy junior világ- és Európa-bajnok játékos tudott innen kinőni – kezdi a tápiószelei EURONOVEX USE szakosztályvezetője, Gurics Attila. – A körülmények finoman fogalmazva sem nevezhetőek ideálisnak. Hogy mást ne mondjak, a termünk nem felel meg a szövetség szabályainak, ezért az összes meccsünket idegenben, a szomszédos városokban játsszuk. Gréta példája mégis bizonyíték a manapság itt szaladgáló lányoknak, hogy igen, innen is el lehet jutni a legjobbak közé. És Kácsor mellett még megemlíteném az NB I-ben játszó Sziráki Boglárkát vagy a most NB I/B-ben szereplő Rubint Evelint, rájuk szintén nagyon büszkék vagyunk.” A szakosztályvezetőről illik elmondani, hogy az édesapja a világbajnok, olimpiai bronzérmes birkózó – később a válogatott legendás mestere –, Gurics György, az édesanyja pedig a világbajnok kézilabdakapus, Pásztor Erzsébet. Gurics Attila elmondta: húsz-huszonöt éves múltra tekint vissza az egyesület, de a valódi fejlődés bő egy évtizede kezdődött, amikor egy helyi, családi szponzor is beszállt a klub támogatásába. Akkor kezdett többek között kézilabdázni Kácsor Gréta is, aki azóta már az olimpiai selejtezőre készülő felnőttválogatott összetartására is meghívót kapott. Van mire büszkének lenniük a szeleieknek, ugyanakkor új, ambiciózus terveket szövögetnek. Vissza akarnak térni a felnőtt másodosztályba, természetesen szinte kizárólag utánpótláskorú játékosokkal a soraikban. „Az előző szezonban is az NB II-ben szerepeltünk, és a miénk volt az NB-s bajnokságok  legfiatalabb csapata, mindössze tizenhét év volt az átlagéletkor. Az idén eredetileg a középmezőnyt céloztuk meg, ehhez képest jelenleg vezetünk, és jó esélyünk van feljutni a másodosztályba, az NB I/B-be.” Ezen kívül az U14-es és az U12-es bajnokság rájátszását is előkelő pozícióból várják, azt azonban tudják, bizonyos keretek között kell maradniuk. Az EURONOVEX USE természetesen nem tud minden ígéretes játékost megtartani, sokan vagy a továbbfejlődés, vagy a továbbtanulás miatt idővel eligazolnak. A tápiószeleiek azonban nem keseregnek emiatt, sokkal inkább büszkék arra, hogy sok ígéretes pályafutást indítottak el. „Jó a kapcsolatunk a nagyobb klubokkal, sok játékosunk került a váci akadémiára, de van korábbi gyerekünk a NEKÁ-n is. Sikerült országosan megmutatnunk magunkat, a nagyobb klubok is figyelnek ránk, ahogyan a kézilabdázók már az egész országban tudják, hogy az ENUSE Tápiószeléhez tartozik, erre pedig nagyon büszkék vagyunk.” További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.