Parasnowboard: úttörő szerepben a 2022-es paralimpiára készülő Fekete Lilla

„Nagyon boldoggá tenne, ha valakit arra ösztönöznék, hogy próbálja ki ezt a csodálatos sportágat. Jó lenne néhány év múlva a többi magyarral együtt készülni, versenyezni” – mondja hazánk egyetlen parasnowboardosa, a 15 éves kaposvári Fekete Lilla, aki egy autóbalesetben elvesztette bal karját, mégis mosolyog, nyelveket tanul és a havon szállítja a jobbnál jobb eredményeket.

2013. július 24.: a kaposvári Fekete Lillának az egész addigi élete gyökerestül felborult, miután egy autóbalesetben elvesztette a bal karját. Egyedül egyvalami nem változott: a sport az ominózus nap előtt és azóta is főszerepet játszik mindennapjaiban. Snowboardozás nélkül pedig nem is tudna létezni. „Én a sportban fejezem ki önmagamat, fogalmam sincs, mihez kezdenék, ha nem lehetne snowboardozni. A családommal Eplényben próbáltuk ki a sportágat, és annyira megtetszett, hogy a téli olimpiát már a tévé előtt lesátorozva néztem végig, és elhatároztam, hogy egyszer én is szeretnék eljutni az ötkarikás játékokra.”

A Kaposvári Sportközpont és Sportiskola színeit képviselő parasnowboardos a hobbi szintről Dubajban jutott el odáig, hogy bátran elkezdhetett versenyezni. A mindenre elszánt lányt edzője, a szövetség főtitkári posztját is betöltő, tizenkétszeres magyar bajnok Némethné Harmat Rózsa kísérte el a „sivatagi kalandra”. „Igen, Dubajban van egy ilyen plázaszerű hely, amelynek a belsejében lehet síelni és snowboardozni. Alapvetően az emberek szórakoztatására építették, de rendeztek már versenyeket is. Különleges emlékeim vannak arról a pályáról, hiszen ott tanultam meg a sportág alapjait, mivel részt vettem két – kifejezetten parasnowboardosoknak kialakított – edzőtáborban. Rengeteget fejlődtem, és nagyon menő érzés volt melegben snowboardozni.” Hát még az milyen menő lehetett, amikor Lilla élete első megméretésén máris az előkelő nyolcadik helyen végzett a 19 ország 71 versenyzőjét felvonultató landgraafi Európa-kupán. Hogy milyen gyorsan fejlődik, mi sem mutatná jobban, minthogy ezüstérmet nyert az első ízben megrendezett Európai Téli Parajátékokon snowboard óriás-műlesiklásban. Mindezt úgy, hogy nagyjából másfél éve űzi en bloc a sportágat. „Nem is tudom kifejezni, mennyire örülök ezeknek az eredményeknek. A felnőttekkel sosem könnyű felvenni a versenyt, azért nálunk is nagyon sokat számít a rutin, de az, hogy Európában ismernek már, a riválisok tudják, hogy velem is számolniuk kell, elképesztően jó érzés. Mindez remek visszacsatolás nekem, hogy érdemes ezzel foglalkoznom és a 2022-es pekingi paralimpiára koncentrálnom. Ahhoz, hogy oda kijussak, viszont még több edzésre lesz szükség, és nem szabad elbizonytalanodnom azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet. Mert igenis sikerülhet!”

Ne legyen kétségünk, ez a fajta pozitív hozzáállás a jövőben is kamatozni fog. Lilla igazán aktív életet él, szinte minden hónapban egy vagy két alkalommal külföldre utazik a sport miatt, így talán nem véletlen, hogy egy ideje már elmerült az idegen nyelvek zegzugos óceánjában: spanyolul, angolul, németül és olaszul is beszél vagy tanul éppen beszélni. Noha az elmúlt évben egymásra zsúfolódtak a nemzetközi edzőtáborok, a kaposvári tini egyáltalán nem bánja ezt. Sőt, egyenesen családként aposztrofálja a parasnowboardosok közösségét. Csak azt sajnálja, hogy ebben a családban ő az egyetlen magyar… „Rendkívül összetartunk, mert a közös edzőtáborokban van időnk megismerni egymást, és mindenki egytől egyig tiszteli a másikat. Már napokkal az utazás előtt lázban égek, hogy végre találkozzak a parasnowboardos versenytársakkal. Olyanok vagyunk, mint egy család. Csak azt sajnálom egy kicsit, hogy én vagyok az egyetlen magyar a mezőnyben. Nagyon boldoggá tenne, ha valakit arra ösztönöznék, hogy próbálja ki ezt a csodálatos sportágat. Jó lenne néhány év múlva a többi honfitársammal együtt készülni, versenyezni.” További korosztályos hírek SNOWBOARDBAN a sportági aloldalunkon.