Edzősors: a mesterek is felemásan viselik a kényszerpihenőt

Rengeteg sportoló nyilatkozott már arról, hogyan vészeli át a koronavírus-járvány okozta karanténidőszakot; de mi van az edzőkkel? Az ifjúsági fiú cselgáncsválogatott vezetőedzőjével, Bíró Norberttel, a BVSC-Zugló kardvívóedzőjével, Bódy Benjaminnal, valamint az U18-as fiú kosárválogatott mesterével, Pethő Ákossal beszélgettünk: szóba került az is, anyagilag hogyan érintik a szakembereket az edzésmentes hetek.

Számos cikkben foglalkoztunk már azzal, hogyan vészelik át a koronavírus-járvány okozta helyzetet az ifjú sportolók, ám az őket nevelő edzőkről, akiknek szintén felfordult az élete a veszélyhelyzetben, eddig még nem esett szó. Ahogyan az egész világot, a gazdasági ágazatok legtöbbjét, úgy a mesterek mindennapjait is döntően befolyásolja az eddig több mint másfél millió fertőzöttet és kilencvenezer halálos áldozatot követelő fertőzés.

„Olyan ember vagyok, aki mindig, minden szituációban próbálja megtalálni a legjobb megoldást. Régen rengeteget sportoltam, az utóbbi években erre jóval kevesebb időm jutott, mert reggeltől estig a vívással foglalkoztam, folyamatosan utaztam. Úgyhogy ez az időszak arról szól, hogy kicsit magammal is törődök: itthon főzök, egy nap legalább kétszer edzek, próbálok újra formába lendülni, tehát igyekszem a jó oldaláról megközelíteni a bezártságot, és megtalálni a motivációt. Úgy érzem, az emberi kapcsolatok sokkal jobban az előtérbe kerültek, mint a járvány előtt, többet beszélünk a hozzánk közel álló emberekkel” – fejti ki gondolatait a BVSC-Zugló kardvívóedzője, Bódy Benjamin. Az Alba Fehérvár U20-as kosárcsapatának mestere, egyben az U18-as fiúválogatott szakágvezetője, Pethő Ákos egyre nehezebben viseli az otthoni karantént. „Hiányzik a munka. Ilyen hosszú kényszerpihenővel az emberek döntő többsége még nem találkozott. Passzívan gyakorlom a kosárlabdát – ez alatt azt értem, hogy lehetőségem nyílt megnézni olyan mérkőzéseket, amelyekre korábban nem, vagy csak kevés időm lehetett. Ugyanez a helyzet a szakmai olvasmányokkal – rengeteget tanulmányozok, próbálom fejleszteni magam, de jó lenne már visszatérni a régi kerékvágásba. Mindenkinek azt kívánom, hogy ne törjön össze, nézze a helyzet pozitív oldalát, s próbáljon lelkileg megerősödni!”

A Ceglédi VSE cselgáncsszakosztályának trénere, egyben az ifjúsági fiúválogatott vezetőedzője, Bíró Norbert is egyetért kollégáival, miszerint a lehető legtöbbet kell kihozni a karanténidőszakból: „Óriási a változás mértéke: az első hét még jó volt, pihentem, de ez már sok. A legjobb módszer az, hogy – a lehetőségeihez képest – mindenki leköti, fejleszti magát. A szövetséggel együtt most épp online versenyt szervezünk, továbbá az internetes edzőtovábbképzés lebonyolításában is részt veszek, az első előadást például én tartom. Kezdeményeztem kvízjátékot is, emellett elkezdtem spanyolul tanulni – már legalább háromszor belevágtam, most végre van időm rá.”     A portfolio.hu nemrégiben arról írt, hogy akár egymillió fővel növekedhet a munkanélküliek száma Magyarországon. Arra is kíváncsiak voltunk, anyagilag hogyan érintik a szakembereket az edzésmentes hetek. „Ennek mindenki érzi a hatását, mi is – így Bódy. – A felelősség közös: nagyon sokat kaptunk a BVSC-től, mindenben támogat minket, úgyhogy eljött annak az ideje, hogy visszaadjunk valamit és segítsük az egyesületet, amelynek rengeteg fedezendő kiadása van, ezzel együtt jóval kevesebb bevétele. Biztos vagyok abban, hogy a hazai szövetség olyan akciótervet dolgoz ki, amellyel segíti a kisebb kluboknak átvészelni ezt az időszakot. Nemrégiben Csampa Zsolt elnök pont ezzel kapcsolatban nyilatkozott pozitívan; mindent megtesz azért a szervezet, hogy ne csökkenjen a vívócsalád létszáma.”

„Mindenkinek el kell fogadnia a veszélyhelyzetet és az ezzel járó következményeket, mi sem vagyunk kivételek. Csak remélhetem, hogy az összes nevelőműhely és csapat átvészeli a járványt, és az élet újraindulásával visszatér ahhoz a munkához, amelyet eddig is végzett. Ha nem is egyből, de lassan és biztosan talpra kell állnia mindenkinek” – véli Pethő. „Egyelőre még nem érzünk nagy anyagi visszaesést, ugyanakkor hosszabb távon ez merőben megváltozhat – mondja Bíró. – Az összes együttes bajlódik a tagdíjak hiányával, sok családban vannak most pénzügyi gondok, úgyhogy nem lehet elvárni, hogy fizessék edzések nélkül az ezzel járó összeget. Persze, ha valaki támogatni szeretné a szakosztályt, azt megköszönjük. A kérdés az, hogy meddig tart a járvány – minél tovább, annál drasztikusabb hatásai lesznek. Más kérdés, hogy a gazdaságot érintő problémák miatt az állami sporttámogatás milyen mértékben változik a folytatásban…”