Atlétika: Csermák József 20 évesen kalapálta el a világot Helsinkiben

Noha az idén nyárra tervezett tokiói olimpiát a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztották, úgy gondoltuk, segédkezünk abban, hogy addig is fenntartsuk az ötkarikás játékok páratlan hangulatát. Ennek okán indítottuk el sorozatunkat: felidézzük az olimpiák összes pillanatát, amelyben magyar sportoló utánpótláskorúként (mai értelemben véve) állhatott dobogóra. Ezúttal a legendás kalapácsvető, Csermák József 1952-es helsinki győzelmére tekintünk vissza.

Csermák József 1932. február 14-én született Szencen. Édesapját, majd nevelőalapját is korán elveszítette, édesanyja őt és testvérét egyedül nevelte. A család a háború végén költözött Tapolcára, ahol a helyi, atlétikát kedvelő orvos, Papp Pál felfigyelt a fiatal testi adottságaira, aki már akkor a nemesgulácsi kőbányában a kőfejtő csilléseként kereste a kenyérre valót. A lelkes pártfogó segítségével a fiú a MÁV keszthelyi részlegében is megfordult távírászként, végül 1951-ben Tapolcán lett rakodó. A dobószámok kipróbálása után 17 évesen kezdett komolyabban foglalkozni a kalapácsvetéssel, két évvel később már a Tapolcai Lokomotív versenyzőjeként az ifjúsági válogatott tatai edzőtáborba is meghívták.

Eredményei látványosan javultak. A versenyszám 1948-as olimpiai bajnokára, Németh Imrére példaképként tekintett – még levelet is írt neki, hogy tanácsokat kérjen tőle. 20 éves korára a teljesítménye is megközelítette a mesteréét: 1952-ben már a második helyen végzett a magyar bajnokságon Németh mögött, egyetlen nemzetközi versenyén pedig 55,85 métert dobott, így kivívta a részvételi jogot a helsinki olimpián. A kalapácsvetésre július 24-én, a játékok hatodik napján, 70 ezer néző előtt került sor az Olimpiai Stadionban. A Tapolca krónikásaként is ismert, N. Horváth Erzsébet helytörténész így foglalta össze ezt a napot: „A lelátókon ülők és a rádiók közvetítéseit hallgatók különös figyelmet szenteltek a férfierőt, az ügyességet látványosan bemutató, reneszánszát élő kalapácsvetésnek. A csoda a 956-os számú mezben versenyző Csermák József nevéhez fűződött. Az a 20 éves magyar atléta, aki három évvel azelőtt még a kalapácsvetést sem ismerte, a játékok hatodik napján háromszor javított olimpiai csúcsot, és a 60,34 méteres dobásával a dobogó legfelső fokára állhatott.

Már a délelőtti selejtezőn megjegyezték honfitársunk nevét. A fiatalember Hein 1936-ban felállított, 56,49 méteres olimpiai csúcsát már akkor megdöntötte 57,20 méteres dobásával. A délutáni sorozat előtt Puskás Öcsi próbálta nyugtatni a most már olimpiai csúcstartó fiút: >Mit majrézol, Jóska? Fogod, eldobod 60 méterre, aztán felülsz a dobogó tetejére, hogy el ne lopják!< De ő sem gondolta, hogy az általa nyugtatóként javasolt recept első utasítása majdnem szó szerint megvalósul a verseny végére. A második sorozatban Csermák József önmagát múlta felül 1,25 méterrel, majd a harmadikban, az utolsóban, 34 centiméterrel dobta túl azt a 60 méteres bűvös határt, amelyet előtte még soha senki nem tudott.” A második helyen végül a német Karl Storch zárt (58,18), a bronzérmet Németh Imre (57,74) szerezte meg. A győzelem után Csermák a Népsport tudósítójának nyilatkozott, és másnap ez az értékelés jelent meg az újságban: „Végtelenül boldog vagyok! Már délelőtt a selejtezőben éreztem, hogy jól megy, és délután beleszólhatok az elsőségbe. Első dobásomnál csak ki akartam próbálni, hogy milyen gyorsan forogjak és nagyon meglepett, hogy 58,45 lett a dobás. Második dobásomnál egy kis hiba csúszott a forgásba és ezért sikerült gyengébben. A harmadik dobásnál már ki tudtam javítani ezt a hibát, éreztem, hogy jó a forgás és olyan erőt tudtam, adni a kidobásba, hogy a kalapács nagyon meghúzta a karomat. Amikor megtudtam, hogy világcsúcs, akkor már értettem, hogy miért fájdult meg a karom. A döntőben szerettem volna még javítani, de a nagy igyekezetben nem sikerültek már a dobásaim. Nagyon örülök annak, hogy meg tudtam hálálni azt a nagy gondoskodást és támogatást, amit kaptam, és győzelemmel is kifejezhettem a köszönetemet azért a lehetőségért, hogy részt vehettem az olimpián.” Győzelme után elrendelték, hogy minden vasútállomás hangosbemondója tudassa, hogy egy vasutas, egy kétkezi munkás lett az olimpiai bajnok. Sikerét követően főintézőnek nevezték ki ,és 38 éven át szolgálta a MÁV-ot. A versenysportot 1963-ban hagyta abba, majd a magyar dobóválogatott edzőjeként tevékenykedett, és segítette olimpia bajnoki címhez Zsivótzky Gyulát 1986-ban Mexikóban. Csermák József 69 éves korában hunyt el, 2001. január 12-én. A helsinki világrekord:   További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.