Életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó.
Súlyos betegség után, életének 48. évében csütörtök hajnalban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfiválogatott korábbi szövetségi kapitánya.
Benedek Tibor az utolsó három és fél évben az UVSE szakmai igazgatójaként és a férficsapat vezetőedzőjeként dolgozott egészen május elsejei visszavonulásáig.
Benedek Tibor (1972-2020)„Újradefiniáltad a vízilabda-utánpótlás fogalmát, a világ legerősebb bajnokságának felsőházába jutó álomcsapatot építettél, többnyire gimnazistákból. Több száz gyerek és fiatal sportoló személyes példaképe lettél, akik mind kaptak tőled valamit. Olyan fogalmakat ismertek meg általad, amelyek egy életen át elkísérik őket: elhivatottság, kitartás, türelem, akarat, alázat, csapatszellem és még sorolhatnánk” – fogalmazott akkor a klub a köszönetnyilvánító közleményében.
Lehetett sejteni, hogy baj van. Hirtelen visszavonulását a közvélemény egyből megkérdőjelezte, és többen is betegségre gyanakodtak. Hogy pontosan mi történik, azt csak a családja és legközelebbi hozzátartozói tudhatták. A sajtót kizárták. Meglehet, Benedek Tibor nem szerette volna, hogy féltsék, aggódjanak érte, nem utolsósorban, beteg emberként emlékezzenek rá. Nem akarta, hogy sajnálják. Ő meg akart maradni annak a sportembernek, akinek neve összeforrt az elhivatottsággal, a kitartással, a türelemmel, az akarattal, az alázattal… És meg akart maradni Mesternek, ahogy tanítványai szólították és tekintettek rá. „Szerettem Mester lenni!” – jelentette ki májusi „búcsúlevelében”, melyben magánjellegű okokra hivatkozva ismertette döntését. Döntését, melyről ma kiderült, az élet döntése volt.
„Sajnos mindent nem nyerhettem meg, de nem akarok telhetetlennek látszani” – írta abban a bizonyos levélben. Nem is látszott annak. Akik követték a pályafutását és szerették őt, azok viszont jogosan telhetetlenek. Nehéz elfogadni, hogy Benedek Tibiből már nem kaphatnak többet, és azzal a felbecsülhetetlen értékkel kell „beérniük”, amit a magyar sport kivételes alakja rájuk hagyott. Ilyen a sikerről megfogalmazott gondolata is:
„Ha (...) össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”
Benedek Tibor akaratánál csak egy Valakié bizonyult erősebbnek. Még nehezen hisszük el, és nagyon fájó kimondani, hogy az Élet és a Halál olimpiai döntőjét ezúttal az utóbbi nyerte. A vesztes csapat játékosai, szurkolói egyelőre csak ülnek lehajtott fejjel, és nem értik, hol ment el ez a meccs… A győztes üvöltő csendben ünnepel.
Benedek Tibor játékosként három olimpiai bajnoki címet nyert, és tagja volt a 2003-as világbajnok, valamint az 1997-es Európa-bajnok magyar csapatnak is. A magyar válogatottat 2013 és 2016 között irányította szövetségi kapitányként, vezetésével a nemzeti csapat a 2013-as barcelonai vb-n aranyérmes lett. 2016 óta a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségi tagja volt, 2018-ban lett az UVSE élvonalbeli felnőttcsapatának a vezetőedzője. Betölthetetlen űrt hagy maga után a magyar sportban.
