Vízilabda: Kemény Dénes örömmel látja a tinédzsereket az ob I élcsapataiban

A korábbi évekhez képest jóval több utánpótláskorú játékos robbant be idén a férfi vízilabda-bajnokságban, a legszembetűnőbb változás, hogy immár az élcsapatokban is komoly szerep jut a fiataloknak – ennek okairól a férfiválogatottal három olimpiai bajnoki címet szerző korábbi szövetségi kapitányt, Kemény Dénest kérdeztük.

Utánpótláskorú játékosok mindig is szerepeltek a magyar férfi vízilabda-bajnokságban, de korábban főként a tabella második feléhez tartozó csapatok szavaztak bizalmat a tizenéveseknek. Most, hogy a fiatalokra támaszkodó KSI feljutott az első osztályba, alaposan csökkent az élvonal átlagéletkora, a legnagyobb változás azonban az előző évekhez képest az, hogy a pontvadászat élcsapataiban is feltűntek az ígéretek. Az ifjúsági bajnokságban 2002-es születésű játékos szerepelhet még legidősebbként, de ha utánpótláskorúakról beszélünk, akkor ide kell soroljuk a 2001-es születésűeket is, hiszen ők még érdekeltek lehetnek a juniorválogatottban. Az ő táborukat erősíti az előző évadban még UVSE-s Vigvári Vendel, aki a Ferencváros, és Konarik Ákos is, aki a Szolnok játékosa lett. Mindkettejük beilleszkedése nagyszerűen sikerült, és hamar fontos láncszemévé avanzsáltak a topgárdák gépezetének. De ugyanez igaz a Vasasban Bóbis Botondra, csupán éppen ő nem együttest váltott, hanem köré érkeztek komoly tudású társak. Csak a teljesség igénye nélkül említhetjük meg azokat az ob I legfiatalabbjai közé tartozó, 2003-ban születetett játékosokat is, akiknek az elmúlt hetekben – beleértve a Magyar-kupát is – látszólag nem okozott gondot felvenni a profik ritmusát. Ilyen az UVSE-ben meccsenként három gólt átlagoló, az felnőttbajnokság góllövőlistájtát tizenöt góllal vezető Vigvári Vince, a BVSC-Zuglót erősítő Mészáros Mátyás, vagy éppen a miskolci Vismeg Zsombor.

Hogy megfejtsük, miként kerültek szinte egyről a kettőre előtérbe a fiatalok, és hogyan képesek túlnőni az epizódszerepeken a világ elitjéhez tartozó klubokban, arról a magyar férfiválogatottat három olimpiai bajnoki címig vezető korábbi szövetségi kapitány, Kemény Dénes álláspontját kértük segítségül. „Már a tabella elejéhez tartozó együttesekben is helyet kapnak, és játszanak fiatalok. Az elmúlt években csak középcsatakban jutott nekik néhány játékperc vagy negyed. Ez örömteli, és egyértelműen azzal függ össze, hogy lefeleződött a külföldiek száma. Elég csak megnézni a két évvel ezelőtti kereteket. Ennek az okát nem részletezném, de tény, csak azok a légiósok maradtak itt, akiktől sokat lehet tanulni. Annak nem volt értelme, hogy azért szerepeljenek a külföldiek, hogy valamelyest erősebb legyen a csapat, és közben elvették a helyet a fejlődőképes utánpótláskorúak elől. A kettőezres születésű Fekete Gergő vagy az egy évvel fiatalabb Vigvári Vendel az FTC-ben játszik, és játszik. Ugyanez a helyzet Konarik Ákossal a Szolnokban. Ők nem kapnának ennyi lehetőséget, ha a honosítottakat is beleszámolva tele lennének külföldiekkel a csapataik. A másik dolog pedig az, hogy vannak ilyen tehetséges fiataljaink. És talán ezzel kellett volna kezdenem.”

A szakember úgy véli, a sokra hivatott utánpótláskorúak mindig jelen voltak a hazai vízilabdában, és az ő felfelé áramlásuk is egészségesnek mondható. Megemlíti, a magas szintű magyar utánpótlásképzés hat-hét egyesületre szorítkozik, de ennek sokszorosa az nevelőegyesületek száma. A kisebb klubokból néhány év elteltével a legjobbak átkerülnek az említett hat-hét egyesület valamelyikébe. „Ez azért jó, mert ha összesűrűsödnek a tehetségek, akkor erős rivalizálás mellett fejlődhetnek, és nem játszanak kiskirályként ott, ahol elkezdték. Az már más kérdés, hogy olyan klub is sokszor nevelőegyesületnek nevezi magát, amely ifikorukban csipegette össze a játékosait. Szóval annyi változás történt, hogy ez a piramisrendszer elkezdte kitermelni a hosszabb távon a felnőttválogatottba is esélyes fiatalokat, akik nemcsak a padon ülnek.” Kemény Dénes szerint az sem meglepő, hogy a szóban forgó játékosok gyorsan, és zökkenőmentesen illeszkedtek be a topgárdákba, annak ellenére, hogy nem azok közvetlen utánpótlásából, hanem középcsapatokból érkeztek. „Ők ennyire tehetségesek” – vélekedik, de kiemeli a folyamatos fejlődésükhöz elengedhetetlen, hogy a fontos, éles meccsszituációkban is a vízben legyenek. „A körülmények változtak meg, nem az ígéretek. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bármennyire is fontos az egyesületekben a munka, és klubok nélkül nincs válogatott, mégiscsak az a helyzet, mint tíz vagy harminc évvel ezelőtt: az országban a válogatott minősége, eredménye fémjelzi az egész sportágat. A klubnak is szebb élete van, ha jó a nemzeti csapat. Az egyesületek támogatását úgy kell megoldani, hogy az végül a válogatott eredményességet segítse.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.