Vízilabda: Biros, Molnár és Szécsi már a fiainak szurkolhat az élvonalban

Három háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Biros Péter, dr. Molnár Tamás és Szécsi Zoltán tizenéves fiai szinte egyszerre debütáltak a vízilabda ob I-ben. Vajon hogyan élték meg a premiert a büszke apukák?

A 2000-es sydney-i olimpia döntőjében Biros Péter 24, Molnár Tamás 25, míg Szécsi Zoltán 22 évesen nyerte első ötkarikás aranyérmét a vízilabda-válogatottal, amellyel ezután még kétszer végzett az első helyen a játékokon. Az első olimpiai bajnoki győzelmük óta húsz év telt el, és a ma már sportvezetőként tevékenykedő klasszisok novemberben szinte egyszerre élhették újra karrierjük kezdetét a hazai felnőttélvonalban – immár apaként. A KINÉZET SEM UTOLSÓ

Biros Samu még 15 évesen (és 364 naposan) mutatkozott be az első osztályban. A győzelem ugyan a Honvéd ellen nem jött össze a fiatalt bevető, házigazda ZF-Egernek (13–17), az édesapa büszkeségét ez kicsit sem árnyalta. „Azért is ültem a kispadra, hogy ha szükség van rá, tudjak segíteni – kezdi Biros Péter, akinek az egriek szakmai igazgatójaként is jelenése volt a találkozón. – A mérkőzés elláttam néhány tanáccsal, de igazából mindent megoldott ő magától. Megvolt benne az egészséges feszültség, ez így normális. Természetesen nagyon vártam azt a pillanatot, amikor beugrik mellőlem a medencébe. Jó érzéssel töltött el, és remélem, lesz még rá alkalom, amikor, mondjuk így, együtt szerepelhetünk.” Samura a legkevésbé sem erőltette rá az apuka a pólót, és ezt bizonyítja. Ezt igazolja az is, hogy a kisebbik Biros srác, Vince az úszás mellett kötött ki. „Úgy voltam vele, hogy tőlem bármit sportolhatnak, de amit csinálnak, azt csinálják rendesen. Végül mindketten a vízben kötöttek ki. Hogy mi lesz belőlük, rajtuk és a befektetett munkán múlik. Az általában meghozza az eredményét. Ha pedig mégsem, akkor is sok mindent megtanulhatnak a sport által: fegyelmet, magabiztosságot. Az meg csak plusz, hogy jól néznek ki.”

MEGOSZTOZTAK A GÓLOKON A járványhelyzet miatt a Honvéd otthonában főként ifiket és serdülőket szerepeltető Szeged 20–2-re kapott ki, de a gólokat dr. Molnár Tamás 15 éves ikerfiai, Lóránd Hugó és Benedek Manó szerezték. „Kettős érzés volt bennem – mondja a szegediek ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedő apuka, aki szintén a helyszínen izgulta végig a meccset. – Örültem, hogy eljött ez a pillanat, holott még nem értek meg az első osztályra. Ugyanakkor a másik szemem sír, hogy a lehetőséget az egész világot sújtó járványhelyzet teremtette meg. Tudták a fiúk, hogy nem a győzelemért játszunk, de a meccs így is óriási lökést ad nekik. Attól, hogy egyből a Hosnyánszkyval meg Decker Ádámmal felálló csapat ellen kell tiniként helytállniuk, nyilván megijedtek kicsit, de emlékszem a saját első élvonalbeli és válogatott meccsemre is. Nekem sem volt könnyű helyzet. Biztattam őket, nem hiába esett rájuk a választás, és nem kell többet tenniük annál, amit tudnak. Igaz, kevesebbet sem szabad.” A korábbi center szerint a fiúk erőnlétileg rengeteget fejlődtek az elmúlt évben, és a technikai repertoárjuk is szélesedik. „Mindkettejük esetében előfordult már, hogy egy-egy meccsszituációnál az járt a fejemben: ha kicsit idősebbek lennének, most biztosan tudnák, mit kell csinálniuk. Aztán a következő pillanatban megcsinálták ösztönösen. Örülök, hogy mindketten gólt szereztek az első ob I-es mérkőzésükön, és nagy rivalizálás már csak azért sem lehet közöttük a csapaton belül, mert az egyikük jobb, a másikuk pedig balkezes.”

CSAK SEMMI VILÁGMEGVÁLTÁS Az UVSE-ben pólózó, szintén 15 éves Szécsi Marcell keresve sem találhatott volna erősebb ellenfelet az első felnőttbajnokijához. Együttese ugyanis a BL-címvédő Ferencváros csapatát fogadta, és szenvedett 15–3-as vereséget. Szécsi Zoltán szívesen be is számolna róla, hogyan élte meg fia debütálását, de… „A borzasztó az, hogy nem láthattam… – reagál az egri klub ügyvezető elnöki posztját betöltő apuka. – Zártkapus meccs volt, de az ő életében mérföldkövet jelentett. Az enyémben is az volt az az első. Követtem az összecsapást, de olyan maradandót nem alkotott, hogy a jegyzőkönyvbe is bekerüljön a neve – folytatja nevetve a hajdani kiváló kapus, aki azért kiemeli: mindenki meg volt elégedve a fia teljesítményével. Persze, azzal ő is tisztában van, Marcell minek köszönhette a megkapott játékperceket. „Régi mondás, hogy a háborúban gyors az előléptetés. Bízom benne, a vírussal szembeni csatában hamar győzni tudunk, azzal együtt jó látni, hogy a fiatalok, akik most lehetőséget kapnak, élnek is vele. Marcell amúgy pánikban hívott fel a meccs előtt. Mondtam neki, normális, amit érez, és ne féljen attól, hogy fél! Arra figyeljen, amit az edző mond neki, és ne akarja megváltani a világot. Csak hozza, amit tud. Ez többnyire sikerült is neki, de most a legfontosabb amúgy is az, hogy a saját korosztályából próbáljon meg kiemelkedni.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.