Az Ikarus BSE atlétikai szakosztályának vezetőedzője, ifj. Tomhauser István a járványhelyzetben is igyekszik a lehető legtöbb pozitívumot megtalálni.
Az idén már a 45. születésnapjára készülő Ikarus BSE atlétikai szakosztálya az ország egyik legnagyobb utánpótlás-nevelőműhelyeként működik a főváros XVI. kerületében. A nagyjából négyszáz gyereket foglalkoztató egyesület pedig nemcsak népes, hanem sikeres is. A rangos hazai korosztályos viadalokon tavaly is számos ígérete állt a dobogó valamelyik fokán, ráadásul a szakosztály a GEAC-cal párban megnyerte a csapatbajnokságot is. Az Ikarus BSE vezetőedzője, ifj. Tomhauser István igazán ért a tanítványai nyelvén – közéjük tartozik a vb-bronzérmes gátfutó, Baji Balázs is –, azonban a járvány miatt adódott helyzet, mint mindenkit, őt is soha nem látott kihívások elé állította. Főként az alacsonyabb korosztályokat illetően.
Az Ikarusban kiváló és sikeres közösséget alkotnak a sportolók Forrás: Ikarus BSE„Az elsődleges szempont az volt, hogy valahogyan tartsuk a lelket a gyerekekben – eleveníti fel a szakember az első korlátozások hozta időszakot. – Meg kellett maradjon a motivációjuk, hogy nem veszítsük el őket, és ott folytathassuk a munkát, ahol a rendkívül helyzet azt félbeszakította. Hét hétig a mi pályánk is zárva volt, és minden úgy zajlott, mint másutt. Az edzők elővették a kreativitásuk, és mentek az otthoni feladatok. Mi mégis kicsit szerencsésebbek voltunk, mert már májusban visszamehettünk a pályára. A helyzetnek volt egy pozitív hatása is. Sokat beszélünk a sport közösségépítő oldaláról, és arról, hogy ez nem csupán testedzés és egészségfejlesztő foglalkozás. A gyerekek érzelmileg is fejlődnek, az énképük is formálódik, és amikor az elszigetelés után visszatértek, mindenki megtanulta értékelni a közösség erejét. Hiszen ahhoz, hogy valaki ráébredjen, milyen fontos, hogy közösségbe járhat, előbb meg kellett azt vonni tőle. Eddig ez olyan természetes volt mindenki számára. És attól, hogy az atlétika egyéni sport, a gyerekek még csapatban végzik az edzéseket. Vannak váltók, csapatversenyek. A közösségnek olyan fontos a szerepe a sportágban, mint sokan nem is gondolnák.”
Az edző szerint a versenyszezon kitolódása miatt hosszabbra nyúlt felkészülési időszak során több idő volt a fontos alapok lefektetésére és a kiegészítő dolgok végzésére is. Ez is pozitívum.
„Nem arról van szó, hogy ez így jó volt, nem szeretnék félreérthető lenni – folytatja. – Csupán a negatívumokat már sokan elmondták. Én is el tudnám. A rossz helyzetben viszont mindig érdemes valamilyen kapaszkodót keresni. És én azt is láttam, hogy amikor újra beindult az élet, a gyerekek pihentebbek, stresszmentesebbek voltak. Ebben az is közrejátszik, hogy nem töltöttek napi hét-nyolc órát a legtöbb helyen még nem különösebben sportolóbarát középiskolában, amelyben sokszor a sportolói étkezés sem igazán jól megoldott. Nem voltak kizsigerelve, jobban reagáltak a terhelésre.”
További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.
