Megedződtek a farkastörvényeken – Csoknyai István a fiatalok férfiválogatottba építéséről

Kitűnően szerepelt, és az ötödik helyen végzett az egyiptomi férfi kézilabda-világbajnokságon a részben fiatalokra támaszkodó magyar válogatott. Kijelenthető tehát: a juniorkorból legutóbb kiöregedett generáció beépítése sikeresen lezajlott. A folyamatról a három érintett játékos, Máthé Dominik, Rosta Miklós és Szita Zoltán korábbi edzőjét, szövetségi kapitányát, Csoknyai Istvánt kérdeztük.

Régóta vártuk, hogy a magyar kézilabda-válogatott végre úgy szerepeljen világversenyen, ahogyan a Gulyás István, Chema Rodriguez, Nagy László vezette férfigarnitúra a vasárnap befejeződött világbajnokságon (na meg a tavalyi Eb-n). És a produkció értékelésekor nem csupán az elért eredményekre kell, bár a most, Egyiptomban elért vb-ötödik hely a legkevésbé sem fest rosszul. Nem mellékesen a férfi nemzeti együttes történetének harmadik legjobb eredménye. Mindenképpen ki kell emelni a versenyképességet, a jól megvívott végjátékokat (a németek elleni sikert, vagy éppen a franciák elleni negyeddöntő döntetlenre mentését), valamint azt, ahogyan a fiatal generációt sikerült beépíteni a rutinos társak mellé. Ugyanis a vb-n egyformán átlag feletti teljesítményt nyújtó Máthé Dominik (21 éves), Rosta Miklós (21) és Szita Zoltán (22) is nemrégiben öregedett ki a juniorkorosztályból. Igaz, az U21-es válogatott az utolsó világbajnokságán csak a 15. lett, és akkor aligha gondolta volna bárki, hogy a férfiszakágban jobban megy majd az utánpótlásból a felnőttek közé történő átmenet, mint a sikert sikerre halmozó lányok esetében. A 1998/99-es évjáratból kinőtt trió azonban bizonyította, hogy nem a korosztályos tornákon elért sikerek határozzák meg egy játékos későbbi pályafutását. Arról, hogy a fiatalok miként jutottak el a nemzetközi élmezőny szintjükre, a korábbi szövetség kapitányt, a jelenleg az NB I-es Budakalász vezetőedzőjeként dolgozó Csoknyai Istvánt kérdeztük. Azért is őt, mert a három játékos még az irányítása alatt debütált a nagyválogatottban, Máthénak és Szitának pedig éveken át klubedzője volt Balatonfüreden.

MÁR KÉT ÉVE BEMUTATKOZTAK Hiába jár még csak húszas évei elején Máthé és Szita, az egyiptomi mindkettejüknek már a harmadik felnőttvilágversenye volt. A 2019-es dán-német közös rendezésű vb-n debütáltak még a Csoknyai István, Vladan Matics páros irányítása alatt, és már akkor is szereztek jó néhány kellemes percet a magyar szurkolóknak. „Természetesen az a torna nem az utánpótláskorú játékosokról szólt, csak epizódszerep jutott nekik, de annyit azért látni lehetett, hogy ha lehetőséget kapnak, nem ijednek meg – emlékszik vissza a két évvel ezelőtt történtekre Csoknyai. – Dominik például az első tétmérkőzésén hetesgóllal indított a svédek ellen. Nem sokkal később aztán Miki is bemutatkozott az oroszok elleni idegenbeli Eb-selejtezőn, és ő ugyanúgy szinte azonnal betalált.” BENNÜK VOLT A LEHETŐSÉG Csoknyai éveken át klubedzőként is egyengette Máthé és Szita pályafutását. A két átlövő akkor még tizenéves kézilabdázóként rengeteg játékpercet kapott Balatonfüreden, és beleerősödött a hazai élvonalbeli mezőnybe.

„Zoli Veszprémből érkezett hozzánk kölcsönbe, és már akkor nagyon kiderült, hogy nagyon komplex játékos. A füredi nevelésű Dominik pedig támadásban volt képes szenzációs alakításokra, miközben védekezésben még kicsit vékonynak találtatott. Látszott, hogy rengeteget lehetőség rejlik bennünk, hogy mindkét srácnak ágyú van a kezében. Nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen remek a kapcsolatuk a beállóval, ugyanakkor kicsit keveset játszanak szélre. Hozzáteszem, ezen még most is lenne mit csiszolni.” JÓT TETT A LÉGIÓSÉLET Az elmúlt években népszerűvé vált a külföldi karrier a legígéretesebb magyar fiú kézilabdázók körében. Korábban Ligetvári Patrik (Spanyolország), nemrégiben pedig Szita Zoltán (Lengyelország) és Máthé Dominik (Norvégia) is ezt az utat választotta, Rosta Miklós viszont az egyik hazai topcsapatot, a Szegedet erősíti. „Valamennyien megtették az első lépést az NB I-es nívó elérésével, mielőtt magasabb szintre igazoltak volna. A következő állomás lett a légióskodás, ami vagy bejön egy fiatal játékosnál, vagy nem. Úgy látszik, nekik nyerő húzás volt külföldre szerződni. Jó döntést hoztak azzal, hogy kiszakadtak a megszokott ritmusból. Azért is, mert az itthoni helyzettel ellentétben ott nem istápolják őket. Kint farkastörvények uralkodnak: ha jó vagy, játszol, ha nem, akkor a padon ülsz. A fejlődésüket szolgálták a kihívások, ezt bizonyítja a világbajnokságon mutatott teljesítményük. Ők már nem ijednek meg senkitől.”

MOST MÁR ODAÉRHETNEK A vb után persze már a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságra fókuszálnak a sportág kedvelői. A legfőbb kérdés pedig úgy szól, hogy vajon hosszú távon is megőrizheti-e a helyét a legjobbak között a férfiválogatott az egyre kiegyensúlyozottabb nemzetközi mezőnyben. „Ez az igazán szerethető generáció most berobbant az elitbe, és a fiúk lépésről lépésre araszolnak felfelé. Ráadásul a jövő januári Európa-bajnokság természetesen plusz motivációt adhat azoknak a fiataloknak is, akik már ott vannak a válogatott közelében, de az idén még nem kerültek be a keretbe. Biztos vagyok benne, hogy a szakmai stáb meg is adja majd nekik a lehetőséget, mert hiába van nagyon jó korban a jelenlegi csapat, kellenek majd az új arcok. És akkor egészen biztos, hogy hosszú távon lehet számítani erre a társaságra.”

AZ ELSŐ SZAVAK Az Utanpotlassport.hu éveken keresztül követte a három fiatal pályafutását. Még utánpótláskorúként így nyilatkoztak az első válogatott fellépésükről. Máthé Dominik: „Az első gólomat a svédek ellen hetesből lőttem, Csoki (Csoknyai István – a szerk.) szólt, hogy én jövök. Akkor a labdavezetés is nehezen ment, de a gól után egész jó meccset zártam.” Rosta Miklós: „A korosztályos csapatok után jó itt lenni a nagyválogatottban, és abban bízom, hogy ez a jövőben még sokszor megadatik. Na, meg abban is, hogy hasznára leszek a csapatnak. Úgy látom, sokra hivatott, erős keretünk van, tehetséges játékosokkal.” Szita Zoltán: „Tízszer, százszor gyorsabb volt a játék. Ezen kívül, ami otthon helyzetnek számít, arra a legmagasabb szinten vagy nagyon erős sáncok érkeznek, vagy szükség van még három jó passzra, hogy optimális szituációba kerüljünk.”

További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.