Madaras Norbert a nagyobb odafigyelésben is látja a fiúk eredményességét

A Magyar Vízilabda-szövetség elnöke, Madaras Norbert a fiúk idei korosztályos világversenyeinek végeztével foglalta össze a meglátásait.

A világversenyek tekintetében újabb eredményes évet zár a hazai vízilabda férfiutánpótlása, hiszen a felnőttválogatott világbajnoki címe mellett az U20-as csapat is megnyerte a vb-jét, az U15-ös az Eb-jét, az U17-es korosztály pedig nemrégiben a negyedik helyen végzett a kontinensviadalon. A sikerek hátterébe a Magyar Vízilabda-szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnökétől, Madaras Norberttől kértünk betekintést.

– Szívesen kezdtem volna azzal a beszélgetést, hogy a férfivonalon az összes válogatottunk aranyérmet hozott haza az idei világeseményéről.

– Én is. Viszont az U17-esek Eb-negyedik helye nem jelenti azt, hogy ez a korosztály gyengébb vagy kevésbé ígéretesebb lenne a többinél. Ezek a fiúk tavaly vébét, előtte pedig Eb-t nyertek a korosztályukban, és nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is nagyon erősnek számítanak. Amikor nyertünk, akkor abban a két hétben mi voltunk a legjobbak. De tudtuk jól, hogy a szerbek, a görögök, a spanyolok is nagyon jók. Most nem nekünk jött ki a lépés. Álomszerű lett volna, ha mindenki megnyeri a világversenyét.

– Nem maga a realitás?

– Az elmúlt világversenyeken picit elkényeztettük a közvéleményt, és talán magunkat is az eredményeinkkel. Persze, a sikerek a fiúk érdemei, de azért a többi országban is keményen dolgoznak, és odateszik magukat a játékosok. A nagy tornákon pedig mindig nüanszok döntenek. Sokszor megkapjuk, hogy nincs nehéz dolgunk, mert kevés ország pólózik. Ez nem igaz. Nagyon sok helyen veszik komolyan a vízilabdát. Csoda volt, hogy a lányokat is beleértve tavaly minden korosztályos világversenyen a dobogón végeztünk. Az idén ötből négynél tartunk, hiszen az U17-es lányok Eb-t nyertek, az U15-ösök bronzot szereztek, és az U20-as női vébé még hátra van. El lett könyvelve, hogy vízilabdában mi vagyunk a legjobbak, de a sikerünk nem magától értetődő. Nagyon sok munka, szenvedés, odafigyelés van az eredmények mögött.

– Az utánpótlásban mennyire fontos az eredményesség?

– A végeredmény abból a szempontból fontos, hogy visszajelzést kapunk: az adott korosztály hol tart más nemzetek csapataihoz képest. Láthatjuk, hogy jó úton járunk-e, és egy-egy világesemény rávilágíthat a hiányosságainkra is. Néhány éve előfordult, hogy nem jutottunk nyolcba. Az azt jelezte, hogy valami nem stimmel. Viszont az eredményen túl a lényeg mindig az, hogy végül hány játékosból lesz felnőttválogatott. Ezen múlik az utánpótlás-nevelés sikeressége.

– A világbajnok férfiválogatottban Molnár Erik és Vigvári Vince is ott volt az U20-as vb-győztes csapatból. Követhetik őket többen is?

– Nagyon örültem az U20-as világbajnoki címnek, mert az aranyérem mellett meggyőződhettünk arról, hogy van legalább öt-hat olyan pólósunk, akiben benne van a felnőttválogatottság esélye. Most ketten voltak ott Fukuokában, de mindenki számára nem adódhat azonnal lehetőség. És ha Párizsban még nem is, de a 2028-as Los Angeles-i olimpián már ezekből a fiatalokból kell merítkeznie a válogatottunknak.

– Ebben az U20-as csapatban egytől egyig olyan játékosok pólóztak, akik az egyesületük felnőttcsapatában is meghatározó szerepet töltenek be. Jellemzően topcsapatokban. Miért lett ilyen erős ez a társaság?

– A klubok és az edzők felismerték, hogy a végső lépés, az ifjúsági és a felnőttkorosztály közötti átmenet nagyon nehéz. Így az utolsó korosztályos évükben sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a játékosokra. Sok jó vízilabdázónk van, és a széles bázisunk jelentős szerepet vállal a sikereinkben. Például egy U20-as világversenyen lehet, hogy az ellenfélnek is van két felnőttválogatottja a vízben, ugyanúgy, mint nekünk, csak azok, akik a helyükre jönnek be, nálunk majdnem ugyanolyan jó játékosok, míg a riválisoknál ez nem így van.

– Mi biztosítja a széles bázist?

– Néhány éve az utánpótlás-válogatottak hetven-nyolcvan százalékát néhány fővárosi klub adta. A KSI, az UVSE, a BVSC, majd hozzájuk csatlakozott az FTC. Ma már országszerte komoly nevelőmunka folyik. A fiatalok vidéken is megkapják azt az odafigyelést és képzést, amit az említett klubokban, és mindenkinek megvan az esélye arra, hogy felhívja magára a figyelmet, majd szintet lépjen. A szövetség utánpótlás-bizottsága gondosan végzi a munkáját, és az utánpótlásedzőink is kifejezetten képzettek. Illetve ott a taorendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az egészen kicsikre is kiemelten figyeljünk, és motiváljuk őket a tehetséggondozó-programokon keresztül.

– Akkor minden jól működik?

– Sok dolog összeállt, a női vonal is szépen alakul, de azért vannak elmaradásaink. A tudományos hátteret tekintve nem állunk jól a többi sportághoz, illetve néhány, úgymond, vízilabdás országhoz képest sem. Olyan dolgokra gondolok, mint a diagnosztika, a sportegészségügy. Még nincs igazi központunk. Vannak lépések, látszik a fejlődés, de ezen a téren a profizmustól még messze vagyunk.

(Kiemelt képünkön: az U15-ös válogatott Európa-bajnokságot nyert az idén Fotó: Krsto Vulovic)