UtánpótlásSport
2024. május 23.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Mesterfogások Tornasportok

2024-04-12 18:09

Laufer Béla: A szigor és az empátia megfér egymás mellett

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten az FTC tornászedzője, az olimpiai nyolcadik, vb- és Eb-negyedik Hidvégi Vid korábbi és az ifjúsági vb-bronzérmes Závory Szilárd jelenlegi trénere, Laufer Béla mesteredző osztja meg gondolatait arról, miképpen lehet a fiatalokat rávenni a kemény munkára, a sokszor fizikai fájdalmakkal járó edzésekre úgy, hogy mégis a kölcsönös bizalom és az odafigyelés jellemezze az edző-tanítvány kapcsolatot.

A saját edzői filozófiámat annak alapján alakítottam ki, amit egykoron az elődeimtől, a saját tanáraimtól én is tapasztaltam. Amikor az 1960-as és '70-es években aktívan tornáztam, még sok helyen az úgynevezett poroszos módszerek, a vasszigorral végeztetett gyakorlatok voltak jellemzőek az edzőkre, de az én mestereim – Csányi Rajmund és Leopold József, a KSI szakosztályának alapítói – más felfogást vallottak.

Sokkal inkább hittek a meggyőzés erejében, az együttműködésben, és inkább finomabb, pedagógiai „fogásokat” alkalmazva nevelték a tanítványokat.

Emellett a mennyiségi edzésmunkán kívül a technikai részletek tökéletesítésére is nagy hangsúlyt fektettek. Ez az alapvetően emberségesebb hangulat nekem a kezdetektől rokonszenves volt, úgyhogy ebben a közegben felnőve számomra nem volt kérdés: edzőként én is ezt a filozófiát viszem tovább.

Abban hiszek, hogy a gyerekek belső motivációjának felkeltése az elsődleges feladat.

Ez sokkal hatékonyabb eszköz – különösen hosszú távon –, mint bármiféle külső kényszerítőerő, például a büntetéstől való félelem.

Laufer Béla (háttérben) és reményteli tanítványa, Závory Szilárd Forrás: fradi.hu

A legkisebbek esetében magától értetődően az a legfontosabb, hogy megszerettessük velük a tornasportot. Ha ezt sikerült elérni, és idővel már egyre több mindenre képesek, akkor a későbbiekben bevonom őket akár az edzésterv kialakításába is.

Fontos, hogy edzőként ne mindenáron a saját elképzeléseimet kövessem, hanem hagyjam magam meggyőzni a versenyző által is,

hiszen ő érzi, milyen belülről a gyakorlat, ő dolgozik a szeren. Amennyiben, mondjuk, a tornász kigondol magának egy elemet, könnyedén előfordulhat, hogy többet segítek azzal, ha nem én akarom mindenáron megmondani a „tutit”, hanem az ő nyomvonala mentén haladunk. Ilyenkor igazából elegendő csak kívülről terelgetnem a versenyzőt. A megálmodott terveket később persze a valóságba is át kell ültetni, az adott sportoló fizikai adottságait és a szabályokat figyelembe véve.

A közös gondolkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy gördülékenyen legyen az új elemek megtanulása, begyakorlása. Értelemszerűen ez a megközelítés elsősorban az idősebbeknél, az ifjúsági és felnőttversenyzőknél működik, a gyerekeknek még határozottan ki kell jelölni az irányt, és az edző írja elő a pontos feladatokat.

Tehát szükség van a fegyelemre és a következetességre, de nem lehet mindig csak követelni.

A legkisebbek edzéseit muszáj játékossággal vegyíteni, hogy ne csak a szigorú mestert lássák bennem, hanem jól érezzék magukat. Vagyis a kemény munka elvégzése mellett lehetőség szerint vidám hangulatban teljenek az edzések.

Laufer Béla edzőként mindig az együttműködésre törekszik tanítványaival Fotó: Mura László

A mi sportágunkban az edző-tanítvány viszony meglehetősen speciális, mivel a trénerek többnyire a kezdetektől, az utánpótláséveiktől egészen a felnőttkarrierjük végéig elkísérik a tornászokat.

Ezért nagyon fontos, hogy az edző jól ismerje a versenyzője személyiségét, hiszen csak akkor tudhatja, milyen módszerrel segíthet rajta,

ha probléma adódik egy-egy új és nehéz elem begyakorlásakor. Akad olyan sportoló, akinél ezekben az esetekben a szigor hatásos eszköz lehet, mert tisztában vagyok vele: képes elvégezni a feladatot, és egy kis noszogatás elegendő a cél eléréséhez. Azonban előfordul, hogy ennél többre van szükség, és egy alapos beszélgetéssel tárhatjuk csak fel a probléma gyökerét, mert a tornász tart egy gyakorlattól, vagy nem érzi azt a sajátjának.

Éppen ezért elvárom minden versenyzőmtől, hogy ha elakad, őszintén mondja el a gondját, mert kizárólag akkor tudunk közösen megoldásra jutni – legyen szó technikai problémáról vagy pszichés gátról. Ilyen esetben edzőként rugalmas hozzáállásra van szükség, és

általában megpróbálom máshonnan közelítve rávezetni a versenyzőt a helyes útra.

Mindennek az alapja a kölcsönös bizalom, az odafigyelés. Meggyőződésem, hogy edző és tanítvány közös munkája hosszú távon csak akkor lesz sikeres, ha a két fél egyfajta szimbiózisban létezik, és mindig meghallgatja a másikat.

Laufer Béla
az FTC tornászedzője

(Kiemelt képen: Laufer Béla és ifjúsági vb-bronzérmes versenyzője, Závory Szilárd Forrás: fradi.hu)