Wöller Gergő: Vissza kell hozni a küzdőszellemet
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben készített, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten a háromszoros felnőtt Eb-bronzérmes birkózó, a Vasas szakosztályának edzője, Wöller Gergő osztja meg a gondolatait a fiatalok motiváltságáról.
A tíz-húsz évvel korábbi állapothoz képest szinte ég és föld a különbség a fiatalok birkózáshoz való hozzáállásában. Bár a sport kapcsán általánosságban is igaz ez, mert testnevelő tanárként nap mint nap látom, hogyan teljesítenek a gyerekek az iskolában az órákon. Romlottak a koordinációs és kondicionális képességek, a gyerekek aktivitása csökkent, nem éri el a normális szintet, hiszen a neveltetés is más, mint a korábbi évtizedekben, amikor a szüleink a parkba vittek minket meg az utcán játszottunk egymással.
Megváltozott a világ, a legnagyobb motiváció a pénz lett. A valódi érték és a komoly teljesítmény háttérbe szorult, ennek a hatása pedig észrevehető a fiatalokon is.
A társadalom úgy rendezkedett be, hogy az lett az értékmérő, kinek mennyi pénze van, milyen telefont vagy autót használ.
Ezek összehatása miatt a legtöbbekben kezd megszűnni, vagy már egyáltalán nincs belső motiváció, az, hogy magamért, a csapatért, vagy akár az országért küzdök. Anno mi a legjobbat szerettük volna kihozni magunkból, edzésről edzésre akartunk fejlődni, hogy aztán az a versenyen kifizetődjön; ezt a hozzáállást keveseknél látom az utánpótlásban. Még a küzdősportolókban is kezd kihalni a küzdőszellem, a fiatalok türelmetlenebbek lettek. Hiányzik a sporthoz elengedhetetlen alázat.
A birkózásban ma már a toborzás is sokkal nehezebb, hiszen a spotágunknak nincs olyan reputációja, médiaértéke, nem olyan elismert, mint sok másik sport, amely igazán nagy tömegeket vonz.
Ugyanakkor már kezdetben pozitív képet kell kialakítanunk a sportágunkról, meg kell mutatnunk, hogy az tud játékos és élvezetes is lenni, megéri vele foglalkozni.
Nem könnyű a helyzetünk, mert a küzdősportokban nem tudunk időt vagy távolságot mérni, ilyesfajta konkrét sikerélmény nem jut a fiataloknak. A kudarccal is meg kellene ismerkedniük, barátkozniuk, de a legtöbben nem értik meg, hogy a befektetett energia csak később hozza meg a gyümölcsét. Emiatt
Kommunikálni kell velük, rengeteget beszélgetni, hogy megértsék a sport összefüggéseit.
A tréningeken igyekszem olyan, akár személyre szabott feladatokat, kihívásokat kitalálni mindenkinek, ami örömöt, sikerélményt nyújt, mert fenn kell tartani a motivációt. A folyamatból a szülőket sem szabad kizárni, velük is meg kell vitatni, mi a helyzet a gyermekükkel, hiszen egymásnak is tudunk segíteni. Egész embert igénylő feladat ez, elhivatottnak és ambiciózusnak kell lenni.
Mindezen kívül a versenyeztetés is fontos. Az új birkózópalántát nem érdemes két-három hónap után máris a mély vízbe dobni, és versenyre küldeni, meg kell várni, hogy készen álljon a versenyzésre. Addig pedig játékos erő- és tudásfelmérőt lehet tartani. Hogy úgy érezzék: „De jó, megérte bejönni!”
Wöller Gergő
a Vasas birkózóedzője
