Árnyékból a fényre – éledezik a szlalomszakág
A kajakos Seprenyi Sára nem kis feladatot vállalt magára: a sprint- és maraton- árnyékában „mozgolódó” hazai szlalomszakág utánpótlásbázisát építgeti, egyre több sikerrel.
Hosszasan zenghetnénk az ódákat a magyar kajak-kenu elmúlt évtizedekben mutatott teljesítményéről, amit jól mutat, hogy nemzetünk képviselői gyűjtötték a sportágban a legtöbb olimpiai érmet (93-at), ami az „ötkarikás össztermésünk” (544) több mint 17 százaléka, vagyis
Az olimpiák mellett a világ- és Európa-bajnokságokon is remeklő sprintereink mellett a maratonszakágban is halmozzák az érmeket a magyar indulók, a tavalyi vb-n is a csapatunk zárt az éremtáblázat élén, amiben – összevont esemény lévén – az utánpótlás is nagy szerepet játszott. A korosztályos viadalokon nincs ellenfele a magyaroknak, utcahosszal nyerték 2024-ben is az U23-as és ifjúsági vb-n és Eb-n a nemzetek versenyét.
Mellettük a szlalomszakág teljesen háttérbe szorult, amelynek eredményessége és népszerűsége itthon jóval visszafogottabb a „tesókhoz” képest. Pedig az olimpiai programba már 1972-ben bekerült, 1992 óta pedig minden ötkarikás játékokon jelen van, ráadásul fejlődik is, hiszen a korábbi négy számhoz képest tavaly Párizsban hat kategóriában mutathatták meg a tudásukat a szakág képviselői.
Az olimpiai indulás többször is karnyújtásnyi távolságra került, a 2016-os riói és a 2021-ben megrendezett tokiói játékokról a pozsonyi, honosított Potocny Marcel kevéssel maradt le, utóbbi eseményre ráadásul az osztrák származású, szintén honosított Schmid Julia magyar kvótát szerzett, ám végül visszamondta a szereplést, miután nem oltatta be magát a koronavírus ellen, miközben ezt a Magyar Olimpiai Bizottság indulási feltételként szabta meg.
2024-ben viszont nagyot lépett előre a szakág Magyarországon,
amiben Seprenyi Sára kapta a főszerepet; a vezetésével Győrben és a várostól nagyjából 30 kilométerre található Dunaremetén kezdődtek meg a foglalkozások.
„Tavaly májusban kezdtük el a programot, Győrben indult el multisportág-képzés keretein belül. Dunaremetén a Sorjási bukó elnevezésű mesterséges szakaszon gyakorlunk, ez egy kisebb esés hullámokkal, ami eléri a vadvízi egyes szintet. Remélhetőleg hamarosan kapukkal is felszerelhetjük a pályát, amit igyekszünk folyamatosan fejleszteni, szlalomosabbá tenni. Emellett Győrben síkvízen alakítottunk ki szlalomozásra alkalmas részt – mondja Seprenyi az Utánpótlássportnak, aki maga is versenyez, olimpiai kvalifikációs Eb-n is indult korábban. – Tavaly nyolcvanketten próbálták ki a szakágat, jelenleg pedig tizenegyen vannak a városban, akik kikötöttek a szlalomnál. Szerencsére folyamatosan nő a létszám, az utóbbi időben tíz új egyesület jelezte, hogy ebben a szakágban is indítana foglalkozásokat, így idén már komoly célokat fogalmaztam meg:
Ez az ifjúságiakat érintené, akik a tizenöt és a tizennyolc év közötti fiatalok; először persze nem éremért mennénk, hanem, hogy teljesítsük a pályát, aztán fokozatosan építkezhetünk. Összesen nagyjából száz fővel várom az országos bajnokságot – ez a növekedés kevesebb mint egy év alatt hatalmas, tekintve, hogy korábban semmiféle utánpótlásunk nem volt szlalomban. Ez azonban új kihívások elé is állít minket, például jelenleg sajnos nem tudok újabb hajókat adni a versenyzőknek, így az eszközhiányt orvosolnunk kell a jövőben.”
Ám nemcsak a kajakok és a kenuk terén szűkölködik a szakág, ennél égetőbb kérdés a szakemberek hiánya.
„Elindult a bíróképzés, tavaly heten is végeztek, ami a versenyrendszerünk alapját megerősíti,
igyekszem az ország teljes területén felügyelni a képzést, ez azonban nem tartható sokáig; szeretném, ha később minél több saját nevelésű edzőnk lenne. Annak persze örülök, hogy egyre több helyen szlalomoznak, többek mellett Szegeden, Újpesten és Mosonmagyaróváron is épül az utánpótlás, viszont mindenhol az én felügyeletemmel. A nemzetközi tapasztalataim alapján családias, segítőkész, közben izgalmas, pörgős, fiatalos sportágról van szó; reményeim szerint ezt a jövőben minél több hazai fiatal megismeri.”
Seprenyi elmondása szerint a szlalomkajak a sprintnél jóval technikásabb, így nem könnyű az átállás, a sprintben megszerzett erő viszont sokat segíthet.
„Én is a sprinttel kezdtem, viszont a saját utamat senkinek sem kívánom, hiszen nem volt benne lépcsőzetesség, felnőttversenyen, nagy vízen debütáltam. A programunk viszont a fokozatosság elvét követi, a multisportág-képzés pedig arra utal, hogy a fiatalok a sprintet és a szlalomot párhuzamosan csinálhatják. Így
Sosem felejtem el az első edzést, a gyerekek első eszkimó fordulóját, a játékos tréningeket... Észre lehet venni ilyenkor a fiatalok szemében, hogy felcsillan valami, megfogja a sportág, szerencsére számos ilyet tapasztaltam már. Az álom, hogy a későbbiekben az olimpián is ott legyünk, emiatt minél hamarabb el kell kezdeni gyűjtögetni a nemzetközi pontokat. Nyolc-tíz évre biztosan szükségünk lesz, hogy kineveljük az első ötkarikás indulónkat, de kitartással és a megfelelő háttérrel ez sikerülhet.”
(Kiemelt képünkön: edzés Dunaremetén Forrás: MKKSZ)
