UtánpótlásSport
2025. május 7.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Jégkorong

2025-05-06 20:49

Jönnek az ígéretes fiatalok, de valami mégis hiányzik a korosztályos válogatottak sikerességéhez

Miközben egyéni szinten több nagy reménység is felbukkant az elmúlt időszakban a hazai jégkorong-utánpótlásban (csak néhányakat említve: Szongoth Domán, Nemes Márton, Vén Bendegúz és Gyulai Benedek), a korosztályos válogatottjaink nem brillíroztak a mostani évadban: az U20-asok kiestek a divízió I/A-ból, míg az U18-asok éppen csak bennmaradtak; miből fakadhat ez a kettősség? A témában a szövetség sportigazgatóját, Kovács Attilát, a fehérvári akadémia (FEHA19) szakmai igazgatóját, Kovács Csabát és a BJA felnőttcsapatának vezetőedzőjét, Kangyal Balázst kérdeztük.

Véget ért a klub-, illetve a válogatottszezon is az utánpótláskorú jégkorongozóknak. Az évad zárásaként április végén az U18-as fiúválogatott a hazai rendezésű divízió I/A-csoportos világbajnokságon szerepelt. A mieink végül négy vereség után zárásként a sorsdöntő meccsen legyőzték az osztrákokat, s ezzel az ötödik helyen végezve bennmaradtak a második vonalban (amely a világ első tíz csapata mögötti hat együttest tömöríti). Korábban az U20-asok az utolsó helyen végeztek a bledi korosztályos vb-n, és kiestek a divízió I/B-be. Ebben az idényben a magyar fiúválogatottak mérlege a világbajnokságokon: egy győzelem és kilenc vereség (három pont), valamint 15 lőtt és 41 kapott gól.

Ezek a számok önmagukban nem festenek túl jól, azonban ennél árnyaltabb, alapvetően pozitívabb az összkép,

ha a magyar utánpótlás helyzetét összességében vizsgáljuk. Főleg azt látva, hogy az elmúlt egy-két évben jó néhány rendkívül tehetséges fiatal tűnt fel korosztályos szinten:

elég, ha csak a 16 éves Szongoth Dománt említjük, aki ifjú kora ellenére már 13 meccsnél jár a felnőttválogatottban, s ezeken öt gólt és hat gólpasszt jegyzett.

Szintén megemlíthetjük a 19 éves Nemes Mártont, aki immár másfél éve stabil tagja a Majoross Gergely vezette nagycsapatnak, és tavaly Bolzanóban már ő is tagja volt az A-csoportba jutást kivívó nemzeti együttesnek. Az elmúlt időszakban szintén utánpótláskorúként debütált a felnőttválogatottban: Horváth Alex (18), Laskawy Ferenc (19), Szongoth Döme (19), Farkas Olivér (20) és Mihalik Gergő (19).

Szongoth Domán Fotó: Vörös Dávid/MJSZ

Mindemellett például az U18-as vb-n is láthattunk remek egyéni teljesítményt hozó játékosokat: Szongoth Domán mellett Vén Bendegúz (18), Schmidt Ágoston (17) és Gyulai Benedek (15) is mindenképpen felhívta magára a figyelmet remek produkciójával. (Közös vonás az utóbb említett négy ifjúsági korú fiúban, hogy mindannyian külföldön, történetesen a finn vagy a svéd korosztályos bajnokságban játszanak.)

Tehát, az látszik, hogy reményteli fiatalokból nincs hiány, viszont a korosztályos válogatottaink mégsem voltak igazán sikeresek ebben az évadban. Adódik a kérdés: pillanatnyilag

félig üres vagy inkább félig tele a pohár?
Kovács Attila Forrás: MJSZ
A válogatottak szereplésével kapcsolatban szerintem korántsem ilyen borús a helyzet

– mondta Kovács Attila, a hazai sportági szövetség (MJSZ) sportigazgatója az Utánpótlássportnak. – Nyilván, csalódottak vagyunk, hogy az U20-asoknak nem sikerült idén a bennmaradás, de az, hogy kiestünk a legjobb tizenhat csapat közül, önmagában még nem ad okot arra, hogy a kardunkba dőljünk. Ettől függetlenül minden esélyünk megvan rá, hogy a juniorokkal jövőre ismét visszajussunk a divízió I/A-csoportba. Az U18-as korosztályban alapvetően elértük a célunkat a fehérvári vébén, hiszen benn maradt a válogatottunk, ami szerintem egyértelműen sikerként könyvelhető el. Ha pedig lejjebb tekintünk az alsóbb korosztályokra, akkor az U16-osoknál egy kifejezetten tehetséges évjárat gyűlt össze, sok ügyes fiatallal. Nemrég ez a korosztály egy olaszországi nemzetközi tornán vett részt, amelyen a házigazdák mellett a svájciakat és a dánokat is legyőzte, és ezzel meg is nyerte a viadalt.

Mindezek alapján úgy vélem, pozitívak lehetünk a jövőt illetően. Ami pedig külön örvendetes, hogy egyre nagyobb számban vannak olyan fiatal játékosaink, akik külföldi erős bajnokságban edződnek, és fontos szerepet töltenek be klubcsapatukban.

Ennek az eredményét láthatjuk már a felnőttválogatottnál is, hiszen az A-csoportos vébé előtt csapatban számos fiatal, így például utánpótláskorúként Szongoth Domán, Laskawy Ferenc, Horváth Alex és Schmidt Ágoston is megkapta a lehetőséget az edzőtáborban, illetve a felkészülési meccseken. Ők mindannyian nagy értékei a magyar hokisportnak, rájuk hosszú távon is érdemes lesz odafigyelni. Ha az átfogó koncepciót vizsgáljuk, akkor az utánpótlás-válogatottak programjának is az az elsődleges célja, hogy aztán olyan felnőttcsapatot tudjunk kiállítani, amely stabilan a világ tizenhat legjobb nemzete közé tartozhat.”

De vajon hol tart is nemzetközi szinten a hazai utánpótlás? Erről Kovács Attila szövetségi sportigazgató mellett két kiemelt akadémiánál dolgozó szakembert, a fehérvári FEHA19 szakmai igazgatóját, Kovács Csabát és a BJA felnőttcsapatának vezetőedzőjét, Kangyal Balázst – a két korábbi kiváló játékost – is megkérdeztük.

Kovács Csaba Forrás: FEHA19

„Azt én is csak megerősíthetem, hogy valóban vannak nemzetközi szintű tehetségeink – nyilatkozta Kovács Csaba, a fehérvári FEHA19 szakmai igazgatója, a Jégkorong Módszertani Központ vezetője, korábbi 174-szeres válogatott játékos. – Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a korosztályos válogatottak eredményessége természetszerűleg évről évre kicsit hullámzik, ahogyan egyes évjáratok kiöregednek, majd jönnek helyettük a fiatalabbak. A csapatok sikeressége szempontjából jellemzően az a perdöntő, hogy az utolsóéves évjárat, vagyis az adott korosztály legidősebbjei milyen minőséget képviselnek.

Értelemszerűen az U20-asok kiesése egy fájó pont mindenkinek, különösképpen úgy, hogy visszajutni gyakran sokkal nehezebb feladat, mint benn maradni, hiszen a feljutáshoz hibátlan tornát kell futni abban a divízió I/B-ben, amely jóformán olyan, mint egy „daráló".

Elég, ha csak megnézzük, hogy az U20-asoknál idén olyan komoly hokinemzetek, mint az ukránok, az olaszok és a japánok is a harmadik vonalban szerepeltek. Legutóbb az U18-as válogatott szereplését is végig követtem a fehérvári világbajnokságon. Bár nem indult jól a torna, örömteli volt látni, hogy a csapat nem omlott össze, hanem a srácok összeszorították a fogukat, és a legfontosabb meccsen nyújtották a legjobb teljesítményt. Ez mindenképpen nagy érdem! Persze, voltak olyan meccsek, amelyeken talán a szakma többet remélt volna a válogatottól, de tragédia nem történt. Tanulni kell a hibákból, építkezni és menni tovább! Óriási a konkurenciaharc a top tizenhatban, ráadásul azt is látni, hogy az oroszok és a belaruszok továbbra is ki vannak zárva a vébékről. Azon kell gőzerővel dolgoznunk, hogy ezt a szintet tartsuk vagy, ha lehetséges, némiképp előrelépjünk. Persze, fontos, hogy eredményesek legyenek az utánpótlás-válogatottjaink, de a legfőbb mércét az jelenti, hogy a fiatalokból hányan válnak be a „nagyok” között, és lesznek aztán profi felnőtt hokisok.

Reméljük, hogy az ígéretes fiataljaink minél magasabb szintre jutnak a pályafutásukban, ugyanis egyrészről ez szolgálhatja a felnőttválogatott javát is, illetve a még ifjabb generációk pedig motivációt meríthetnek ezeket a srácokat látva.

Hozzátette, a tizenhat éves Szongoth Domán példája sok kisgyereknek inspiráló lehet, hogy valóban már ilyen fiatalon el lehet jutni egészen a felnőttválogatottig.

Kangyal Balázs Fotó: Dömötör Csaba
Természetesen mindig lehet hova fejlődni, de az az érzésem, hogy a jót könnyű megszokni és magától értetődőnek venni

– folytatta már Kangyal Balázs, a magyar bajnok Budapesti Jégkorong Akadémia felnőttegyüttesének vezetőedzője, aki egyébként magyar válogatottsági rekorder a 237 szereplésével. – Azonban az korántsem természetes állapot, hogy az U20-as és az U18-as válogatottunk is rendre a világ tizenhat legjobb csapata közé tartozik – már pedig az elmúlt években, egészen a juniorok idei kieséséig ez volt a helyzet. Szerintem azt illik megbecsülni, értékelni, hogy az utánpótlásban a közvetlen világelit mögötti másodvonalba tartozunk.

Figyelembe véve a magyar hoki helyzetét és lehetőségeit, azt gondolom, még erőn felül is teljesítünk.

Az U18-asaink idén végül bennmaradtak a divízió I/A-ban, így jövőre például közös csoportban fognak szerepelni az A-csoportban éppen most kipottyanó svájciakkal, miközben ha realitást nézzük, azért a két ország hokija mégsem ugyanabba a kasztba tartozik, a svájciak jócskán előttünk járnak. Nemzetközi viszonylatban olyan magas szintre jutott a magyar jégkorongsport, ahol már az is roppant nehéz feladat, ha szeretnénk megőrizni az elért pozíciónkat.

Ami a közeljövőben a további fejlődésünk záloga lehet, hogy a hazai akadémiákról kikerülő fiatalokat miként integráljuk a felnőttek közé. Az utánpótláskor végén járó vagy éppen abból kiöregedő játékosoknak meg kell adni a szükséges mennyiségű és minőségű játékperceket az Erste Ligában.

Ebben a tekintetben mindenképp volt elmaradás az elmúlt években. Azt tapasztaltam, hogy

néhány klubnál a pillanatnyi eredményekért feladták a jövő sikerességét,

és a szabályozás sem segítette a fiatalok szerepeltetését. Hálistennek azért így is volt egy-két klub, amely ennek ellenére zászlajára tűzte, hogy a magyarokat fogja játszani, és csak minimális számú légióst alkalmaz. Azt gondolom, a jövőben csakis ez lehet az út, enélkül nem fogunk tudni jelentős mértékben előrelépni. A következő évadtól változik a szabályozás, így csökkenhet a légiósok száma, ami a hazai fiatalok fejlődésére mindenképpen jó hatással lehet, és elősegítheti azt is, hogy erősebb U20-as válogatottunk legyen. Talán az U20-as válogatott szövetségi edző is így jobban oda fognak figyelni az itthon játszókra, és nem csak azokra fókuszálnak, akik szülői finanszírozásból külföldön hokiznak. Több ügyes és erős gyerek kellene, fizikálisan nagy lemaradásban vagyunk, de azt megfelelő munkával lehet pótolni. A nagy kihívás, hogy a korosztályos játékosok megkapják a megfelelő jégidőt az edzéseken, és ha kell, plusz képzésben is részesüljenek.”

(Kiemelt képet készítette: Vörös Dávid/MJSZ)